Rész, Fejezet
1 1, 14 | jószívû ember, névszerint Balduin Gervasius, aki rendkívül
2 1, 14 | mit gondolsz? - kérdezé Balduin.~- A paradicsomot nem tudom,
3 1, 14 | istennek, nem küldtél oda. (Balduin ugyanis orvos volt a mesterségénél
4 1, 14 | Hiába küldenélek - felelte Balduin nevetve -, mert oda a mesterségednél
5 1, 14 | már láttam szebbeket is.~Balduin felpattant.~- Ugyan hol?~-
6 1, 14 | voltak ilyen barátságok. Balduin elhatározta, hogy mindenáron
7 1, 14 | kertjének ékességeit s midõn Balduin elõadta, hogy voltaképpen
8 1, 14 | arccal, nevetõ kék szemekkel. Balduin magas atléta férfi, olyan
9 1, 14 | semmi titkot se tartott Balduin elõtt, mindenüvé elvezette,
10 1, 14 | van?~Egyszer egy sétánál Balduin is megkérdezte:~- Hát ebben
11 1, 14 | beszéljünk róla többet.~Balduin hát nem beszélt róla többet,
12 1, 14 | tedd helyre a gyerek lábát!~Balduin elkergette a javasasszonyokat
13 1, 14 | Annyira megszerettelek, Balduin, hogy el nem viselhetem
14 1, 14 | Miért, miért? - felelé Balduin kelletlenül. - Te jól ismered
15 1, 14 | Szavaidban szemrehányás rejlik, Balduin. Fáj nekem, de nem tehetek
16 1, 14 | Titkolóztunk, ugye - pirított rá Balduin gúnyosan.~- Igen, el akartam
17 1, 14 | Most tehát ott maradt még Balduin reggelig. Albertus egész
18 1, 14 | Egyszer-egyszer némán borult Balduin nyakába, majd elfordult,
19 1, 14 | elmerült a gyönyörûségbe. Balduin elmondta az eszméit, hogyan
20 1, 14 | nem említette egyik se. Balduin gyöngédségbõl nem szólt
21 1, 14 | vár, mely a hajóig visz.~Balduin megdörzsölte a szemét s
22 1, 14 | szempilla be nem árnyékolná.~Balduin újra megdörzsölte a szemét
23 1, 14 | Nem álmodom-e?~- Nem, Balduin; legyen a tied, minthogy
24 1, 14 | könnyek. A vén kertész, ki a Balduin öszvérét tartotta, felelt
25 1, 14 | nekem adod! - kiáltott föl Balduin lelkendezve. - Ezt a tündért!
26 1, 14 | olyanok voltak, aminõk ma.)~- Balduin! - szólt a nápolyi jóbarát
27 1, 14 | Csak bátran vidd magaddal.~Balduin félrevonta barátját a tornác
28 1, 14 | gondoltunk - kiáltott föl élénken Balduin. - Pedig azon kellett volna
29 1, 14 | kincseirõl. De isten veled, Balduin, isten veled, Esre! Legyetek
30 1, 14 | búcsútól, befutott szobáiba.~Balduin ezután hazautazott szép
31 1, 14 | elszorult: vajon rám ösmer-e Balduin? Hát Esre? Nem fognak-e
32 1, 14 | köpenyege alatt keresem föl a Balduin házát. Esre ne tudjon róla.
33 1, 14 | Szájról-szájra ment a neve:~- Balduin orvos.~Balduin orvos volna
34 1, 14 | a neve:~- Balduin orvos.~Balduin orvos volna a gyilkos? Ez
35 1, 14 | eressze el az elítéltet.~- Balduin! - kiáltá ez. - Kedves barátom!
36 1, 14 | gyilkos? Az lehetetlen!~Balduin fölemelte a fejét, s így
37 1, 14 | szavadat, még nem késõ.~Balduin haragosan tolta el magától:~-
38 1, 14 | Esre… Esre… - motyogta Balduin álmatag hangon. - Majd mindent
39 1, 14 | elkövetett gyilkosság tetteséül Balduin Gervasius vallja magát,
40 1, 14 | kedvetlenül méregette a Balduin vastag nyakát, már megint
41 1, 14 | kelepcébe, de téged nem értelek, Balduin; magyarázd meg elõttünk,
42 1, 14 | láttam a vérpadon - szólt Balduin -, ki néhány évvel elõbb
43 1, 14 | akartam; ennyi az egész.~Balduin szögrül-végrõl elbeszélte
44 1, 14 | megindította.~- Igazad volt, Balduin. Most lettél valóban méltó
45 1, 14 | bolondítják ide az embert?«~Balduin karon fogta Albertust, s
46 1, 14 | Nem értem tréfáidat, Balduin.~- Majd minden kisül sorjában,
47 1, 14 | ilyen izgatott.~- Nem, nem, Balduin; én nem megyek. Okom van
48 1, 14 | ijesztett meg úgy? - mosolygott Balduin. - Nos, mi csodálkozni való
49 1, 14 | szemvakító!~Albertus kõvé meredt, Balduin ellenben lábujjhegyen odalopózott
50 1, 14 | átfogta a szemeit hátulról.~- Balduin! - mondá Esre. - Rád ösmerek
51 1, 14 | Eltaláltad - felelte Balduin - most már csak azt találd
52 1, 14 | találod.~- Ne okoskodj, Balduin. Hát ki is van csak itt?
53 1, 14 | föl Esre, kitépve magát Balduin kezébõl, s a következõ szempillanatban
54 1, 14 | értett.~- A tied õ - mondta Balduin mélabúsan -, mindig is a
55 1, 14 | de mindenütt - folytatá Balduin -, míg végre ma föltaláltalak
56 IV, 133| hadjáratokból merített regényt, Balduin vitéz cselekedeteit. Hatott
|