Rész, Fejezet
1 1, 2 | ne feledd, amit utoljára mondok neked!~A leány lehajtotta
2 1, 2 | hanem az csak mind bliktri. Mondok én annál nagyobbat is. Láttam
3 1, 4 | az úr flegmámból - annyit mondok.~- Nem elég, kérem alásan,
4 1, 8 | úr a flegmámból - annyit mondok.~- Nem elég, kérem alásan,
5 1, 9 | Krupicsek barátom, amit mondok. Teringette! Nyomon vagyunk,
6 1, 15 | zsákokra! Tudom én, mit mondok; elöli a búbánat, búskomorság,
7 1, 16 | Dorankáján, sõt, többet mondok, a szép Iliána is az õ jobbágyaihoz
8 1, 21 | Gerencsér, mert amit én mondok, az úgy van. Hogy azt mondjátok,
9 1, 23 | fél, nem én. Csakhogy mit mondok neki?~Szép napok voltak
10 1, 23 | kendtek; tehát csak annyit mondok, hogy kotródjanak el kendtek,
11 1, 26 | hozta.~- Hát csak annyit mondok - szólt magán erõt véve -,
12 1, 26 | fõispán mondta nekem, én pedig mondok magának, nézzünk bele neki
13 1, 27 | mondja, nem én… én semmit sem mondok. (Kacagott hozzá keserûen,
14 1, 31 | is elél. De már kilesem, mondok, és azóta gondját viselem
15 1, 31 | gyerekleányt a fûben fekve. Sokat mondok, ha tizenöt évesnek állítom
16 1, 32 | halljátok meg, amit most nektek mondok: én, Johanna Alcantes di
17 1, 34 | minélfogva csak annyit mondok: amit vétett, uram, igazítsa
18 1, 34 | lennének.~- Úgy? Hát majd mondok én. Tessék megnézetni és
19 1, 35 | adni ezért a zálogért?~- Mondok érte egy történetet.~- Halljuk!
20 II, 6 | egyik se. Azért hát azt mondok neked, baratocskám, hogy
21 II, 10 | most majd viszonzásul én mondok el neki egy csalhatatlan
22 II, 22 | hanem el ne feledd, amit mondok. Ki ne mozdulj a házból,
23 II, 34 | dolgokban, melyeket én irtózva mondok el, a dolgok természetes
24 II, 35 | Dupin mosolyogva. - Most még mondok valamit. Tekintse ön azon
25 II, 37 | fõzzük meg, de annyit elõre mondok, hogy nem felelek a veszedelemért,
26 II, 40 | lábamnál fogva, ha nem jobb. Én mondok önöknek egy jó indítványt,
27 II, 51 | beszerzése. Azt hiszem, nem mondok sokat, ha elengedhetlen
28 II, 61 | hazavitetem én. Hanem annyit mondok, haza ne menj most este
29 II, 71 | Esküszöm, hogy igazat mondok. Maradjon ön éjjelre nálunk.~-
30 II, 75 | szomorúan a maga baját.~- Mondok az uraknak valamit. Mikor
31 II, 124| nagy nemzeti keserûségen, mondok én egy olyan esetet ellensúlyozásul,
32 II, 138| Hanem tudod mit, öcsém, mondok neked egy pompás tervet.
33 III, 1 | arcát.~- Tudja mit, kend? Mondok valamit kendnek. Mivel szeretem
34 III, 39 | az erkélyen. Csak annyit mondok röviden, hogy a piktorok
35 III, 55 | igazi. Az a java, amit én mondok el most.~Pedig nem is magam
36 III, 75 | pillanatában:~- No, gyerekek, mondok én nektek egy csodálatos
37 III, 85 | átugorja. Ez az egész. Mondok én nektek egy történetet
38 III, 87 | Vérlázító erkölcsök, amice! Mondok magamban tavaly, már csak
39 III, 88 | ötlete támadt az egyiknek:~- Mondok valamit kegyelmeteknek,
40 III, 99 | õ nem mondott, se én nem mondok), a nagyapjuk, Joannes Párdy
41 III, 116| kezével a homlokát.~- Anyjuk, mondok valamit. Annak a macskának
42 III, 132| fickóért, édes öcsém. Hanem mondok valamit. Amott olvasgat
43 III, 138| teens úr odahaza… De már, mondok, võlegényt nem szokás ketrecbe
44 III, 148| mernek vállalkozni. Egyet mondok kegyelmeteknek: fogadjunk
45 IV, 1 | kicsit… csak egy félpercre… Mondok magának valamit.~Szempillantásig
46 IV, 8 | ügyvéd leszek, majd én is mondok olyanokat a klienseim védelmére.
47 IV, 18 | akartam mondani? Hogy hát mondok, miért nem jár az asszony
48 IV, 23 | feleségemnek: »Asszony - mondok -, ha itthon nem volna a
49 IV, 25 | tisztelt bizottmány! Köszönetet mondok önöknek, hogy ily szép számmal
50 IV, 61 | törülje le a könnyeit. Mondok magának valamit.~A fiatalember
51 IV, 77 | közel lépett az urához.~- Mondok valamit, méltóságos uram -
52 IV, 79 | ahhoz te baró.” „No bizony - mondok cáfolólag -, ha nincs, hát
53 IV, 106| csizmákon, de olyanokat mondok, hogy nincsenek, akik az
54 IV, 108| kétszer gondolom meg, ha egyet mondok, tudom, hogy a fejemmel
55 IV, 129| hogy szó szerint igaz, amit mondok.~Az egész falu tudja, miből
|