Rész, Fejezet

 1   1,  2  |        három esküdt összenézett és elmosolyodott, Gelbstein Dávid pedig nagy
 2   1,  2  |          úr parancsolja.~Az ügyvéd elmosolyodott, és nem jött alkalmas szó
 3   1,  10 |           mellé kapitánynak.~Borka elmosolyodott s nyájasan kérdé:~- Hát
 4   1,  11 |  ellenkezésben élnek?~Szekula uram elmosolyodott.~- Hóbortos ember egy kicsit
 5   1,  12 |            akarjátok megenni.~Laci elmosolyodott.~- Bizony, az volt a mi
 6   1,  13 |           kastélyba.~A fiatalember elmosolyodott.~- Hát azt hiszi, hogy nekem
 7   1,  14 |       amint rádobta a galacsint és elmosolyodott:~- Látom már, hogy nem haragszik.~-
 8   1,  16 | reputációját csorbította.~A király elmosolyodott, s kedvenc öreg tanácsosának
 9   1,  17 |        Katharina elmondta a vádat, elmosolyodott:~- De hisz ez nevetséges!~
10   1,  17 |           legegyszerûbb.~De legott elmosolyodott a saját ötletétõl - mert
11   1,  17 |            lehessen találni.~Aztán elmosolyodott…~Oh, szegény városi tanács!
12   1,  19 |          távozást intve a kezével. Elmosolyodott benne az asszony, de a királynõ
13   1,  19 |      hódoló némaságban.~Nagy Józsi elmosolyodott.~- Hát jól van, húgom. Ha
14   1,  20 |         combért.~S a bûnbánó Pista elmosolyodott magában:~»Játsszuk a kevélyet,
15   1,  22 |           maszatos képpel.~Az öreg elmosolyodott s elcsöppent a jó kedélyének
16   1,  22 |            az igazat mondom.~Birli elmosolyodott:~- Nagyon jól van, Mátyásné,
17   1,  23 | penecilusomat.~Szegény öreg apókám elmosolyodott az õsz bajusza alatt édesdeden,
18   1,  23 |         fölemelte, de az öreg dáma elmosolyodott és egy kézintéssel selypíté (
19   1,  23 |          leány, ilyesvalami.~Mamám elmosolyodott.~- Olyan határozatlanul
20   1,  24 |            lenni, fölség.~A király elmosolyodott, mintha mondaná: »Ön bohó
21   1,  25 |     hajósinasok között.~Molnár Pál elmosolyodott. Napok óta elõször, s megcsípte
22   1,  26 |          az ollót, rám pillantott, elmosolyodott; aztán felém jött, de minden
23   1,  27 |          túl legyen a szemhatáron, elmosolyodott, s átült a hátulsó ülésre,
24   1,  27 |            nézegetett benne, aztán elmosolyodott. Általában sokkal vidámabb
25   1,  29 |            gyász. - Egyszerre csak elmosolyodott ismerõsen. Kozsibrovszky
26   1,  31 |      kakasnak piros volt a taréja?~Elmosolyodott a Pali és összenézett a
27   1,  33 |      szokatlan volt, de azért csak elmosolyodott, de olyan révetegen, mint
28   1,  35 |            eleven nyúlba.~Vágrányi elmosolyodott, de azért belevágott a Kozsibrovszky
29  II,  38 |     forradalom!~A kapitány maga is elmosolyodott:~- No, most az egyszer ugyancsak
30  II,  56 |            hallgatagon ült székén, elmosolyodott.~- Én kitaláltam egy sokkal
31  II,  71 |       voltak mondva, hogy a jegyzõ elmosolyodott az öröm e reszketeg hangjai
32  II,  95 |            asszony erre még jobban elmosolyodott, azután így szólt:~- Jól
33  II,  124|        Nekünk több jár, uram...~H. elmosolyodott.~- De hát mit szándékoznak
34 III,  2  |         szomorú arcú anya szelíden elmosolyodott.~- Semmi közöm hozzád, jó
35 III,  2  |             kié ez a hegyhát?~Imre elmosolyodott. Egészen egyenesen mégsem
36 III,  2  |            a szûre ujjában vannak. Elmosolyodott, megörült nekik s hamiskás
37 III,  2  |         határért sem.~Az üveghutás elmosolyodott.~- No, jó, jó… látom, hogy
38 III,  49 |        tekintetes uram!~Az alispán elmosolyodott, s nini mit lát?… a tekintetes
39 III,  63 |      föléje:~- De már ez?~A király elmosolyodott. S amint ott babrált az
40 III,  65 |           úr - szólt Pernye uram s elmosolyodott.~- Minek tesz bolonddá? -
41 III,  89 |      kihagyta.~Ezen aztán Péchy is elmosolyodott, mert a vicceket õ is szereti.~-
42 III,  91 | pásztoróráért. - Az asszony édesen elmosolyodott, rám nézett egy hosszú,
43 III,  117|        privát futárja!~A miniszter elmosolyodott, s a kíséretében levõ magisztrátus
44 III,  141|            forradalomban.~A király elmosolyodott e meglepõ jeleneten, s így
45 III,  148|             A belügyminiszter húga elmosolyodott.~- Hallgass, hallgass -
46  IV,  1  |            szemeimet, s ilyenkor õ elmosolyodott.~Ez a mosoly már nem a szenté
47  IV,  13 |        igen gyakran híja a halált.~Elmosolyodott Vandrák ártatlanul.~- Nem
48  IV,  21 |        tudom a törvényt.~A fõispán elmosolyodott, és a szomszéd hivatalba
49  IV,  23 |          német nem szánt kecskén.«~Elmosolyodott: »Ezeket a poharakat szeretném« -
50  IV,  48 |    eldöntése lehetetlen.~Az idegen elmosolyodott.~»Nem éppen lehetetlen -
51  IV,  93 |         méltóság nélkül.~Széchenyi elmosolyodott:~- Ugyan miért?~- Hát azért,
52  IV,  146|   észrevette a csalást s édesdeden elmosolyodott. Szinte szép volt e percben.
53  IV,  151|            mi lesz?~Akaratlanul is elmosolyodott:~- Mire a tífuszból kigyógyul,
54  IV,  152|           Nagyon örült neki.~Gyuri elmosolyodott:~- Én is örültem, hogy a
55  IV,  152|              Ezen az utcán?~Barcsó elmosolyodott:~- Hiszen nem mehetek más