Rész, Fejezet
1 1, 1 | Igazán mondja kend? - rebegé Erzsike.~- Majd megtudod,
2 1, 1 | csendes, megtört hangon rebegé:~- Hiszen kegyelmed az,
3 1, 2 | mód.~- Ha lehetséges! - rebegé a leány.~- Az ördögbe! csakis
4 1, 3 | nyugtatványául.~- Siessünk! - rebegé ösztönszerûleg Katica.~-
5 1, 3 | fejét körülölelte és azt rebegé most már elõször könnyek
6 1, 3 | a lányt!~- Úgy legyen! - rebegé Marci és futott Szent-Tamássy
7 1, 4 | Nagyon, nagyon nehéz nap - rebegé félhalkkal az öreg, mintha
8 1, 4 | fojtott hangon.~- Bizony - rebegé Erzsike.~Megint elhallgatnak,
9 1, 4 | Odaadom biz én… hogyne adnám - rebegé végre meghatottan. - Hej
10 1, 4 | születés-helyére.~- Jaj, mit gondol? - rebegé zavarral, de kezét vissza
11 1, 4 | ujjongók között, és áhítattal rebegé:~- Istenem! De nagy vagy!~-
12 1, 9 | igazat mond?~- Istenem, - rebegé - mit akarnak tõlem?~- Egy
13 1, 9 | Az volt, hiányos volt - rebegé szelíden, mint egy megvert
14 1, 15 | elhalványodott. »Mindent tudnak!« rebegé. De félelme csak egy percig
15 II, 1 | beszélõre s csodálkozva rebegé:~- Kegyelmed az Lóczi Márton
16 II, 1 | megindult, szomorú hangon rebegé:~- Kegyelmed derék ember,
17 II, 3 | bágyadtan fejét.~- Istenem! - rebegé - lehetséges-e ez?~Azután
18 II, 4 | Miért éppen elõttem - rebegé a leány és elpirult. Megijedt
19 II, 4 | érzés.~- Folytassa kérem - rebegé elmélázva.~- Soká beszélgetett
20 II, 7 | bûbájával.~- Nagyszerû! - rebegé Melanie a lelkesülés mámorával
21 II, 7 | fejét és desperátus sóhajjal rebegé:~- Miért nem tudok repülni?~
22 II, 17 | tekintettel, s lágy suttogó hangon rebegé:~- Szent isten, mit kíván
23 II, 21 | Szerencsétlenül jártam - rebegé a gyermek -, elvesztettem
24 II, 26 | neked, oh, én istenem!« rebegé hangosan.~- Bezzeg Salamon
25 II, 26 | fuldokló zokogásra fakadva rebegé: »Bocsásson meg, bocsásson
26 II, 33 | elégedve?~- Kétségkívül - rebegé a király, bosszankodva a
27 II, 37 | sírva fakadt s fuldokolva rebegé:~- A gomba mérges volt.
28 II, 38 | ne taszítson el magától - rebegé azután görcsösen belekapaszkodva
29 II, 46 | ilyen kisleánynak az sok - rebegé elfogódva. - Mit csináljon
30 II, 48 | volna. Istenem istenem! - rebegé sóhajtva, s azzal szomorún
31 II, 48 | sírsz?~- Semmi, semmi - rebegé a fiú, arcát kezeivel takarva
32 II, 60 | sóhajtott.~- Nincs szaga - rebegé -, még nincs, Katica, de
33 II, 99 | A Mary võlegénye, Sir - rebegé a leány mozdulatlanul a
34 II, 99 | lángba borult.~- Oh, uram! - rebegé - ilyen kérdés!~- Egy halálos
35 II, 99 | eltelve.~- Valóban, Sir? - rebegé Edith elpirulva -, említett
36 II, 99 | Ha szegény Mari tudná - rebegé Edith.~- Oh, õ tudni, látni
37 II, 99 | tette ezt miért tette? - rebegé Edith mintegy álomból ocsúdva.~-
38 II, 117| is mernék arra gondolni - rebegé reszketve -, hogy mi valaha...
39 II, 117| Tehát azért szeretett« - rebegé halkan magyarul és összeesett.~
40 II, 120| meg vagyok jutalmazva, - rebegé fuldokló hangon, mint egy
41 II, 123| õ háza sehol.~- Ledõlt - rebegé s összeroskadt.~- Elájult
42 II, 127| hangosan.~- Az Anna võlegénye - rebegé a leány mozdulatlanul a
43 II, 127| lángba borult.~- Oh, uram! - rebegé - ilyen kérdés!~- Egy halálos
44 II, 127| van eltelve.~- Valóban? - rebegé Mari. - Talán említett?~-
45 II, 127| tette ezt? Miért tette? - rebegé Mari mintegy álomból felocsúdva.~-
46 II, 140| köszönöm, hogy megnyugtattál! - rebegé meghatottan.~- Hogyan? Nem
47 III, 1 | illetlen is és elpirulva rebegé:~- Oh, tegye hát azt, amit
48 III, 2 | lókupeceket.~- Elmennek? - rebegé Magda akadozva. Pedig érezte
49 III, 37 | rajtad?~- Ne beszélj… - rebegé Gyuszi tágranyitott szemekkel.~-
50 III, 42 | megtörölte könnyeit s félénken rebegé:~- Oh, uram… ön igazán különös
51 III, 59 | Mivel érdemlettem, mivel? - rebegé. - Az isten áldja meg a
52 III, 70 | Én ártatlan vagyok - rebegé az asszony, halálra váltan
53 III, 146| lásd az egész utca nézi - rebegé ziháló mellel a fiú. - Nem
54 IV, 150| lábainál, s reszketeg hangon rebegé Kolárik Mátyás uram:~- Felséges
|