Rész, Fejezet

 1   1,  1  |           Mi hasznát veszi annak a nyomorult életnek, melyet kegyelemképp
 2   1,  1  |      beszélhet, mint õ… Mi ehhez a nyomorult zsivány!?~Jancsi elõtt oly
 3   1,  3  | boldogságával. És ilyen pillanatot nyomorult néhány forinttal lehet megvenni
 4   1,  11 |          volna-e valaki, hogy ez a nyomorult bokor még rózsákat hozzon
 5   1,  12 |          utolsó betûig, de én elég nyomorult voltam elhallgatni elõtted.~
 6   1,  16 |         gondolod, fiam Iliána? Egy nyomorult kéjenc lehetett, akire pallos
 7   1,  20 |    ilyennek van teremtve, szegény, nyomorult! Hiszen a jóakarat megvolt
 8   1,  27 |           elvesztettem a játékot e nyomorult pisztoly miatt. Tehát hallgatom
 9   1,  28 |      tudják méltányolni: A kormány nyomorult, uram.~Megrázta az ökleit
10   1,  28 |       miért mond? Mert azt akarom, nyomorult cincárok, hogy ha az én
11   1,  28 |       Vajon mirõl álmodhatik a kis nyomorult? Hanyatt feküdt, meztelen
12   1,  32 |         Úgy beszéltek róla, hogy a nyomorult, a renegát, a tányérnyaló.
13  II,  11 |            Mire lehet büszke ilyen nyomorult, szegény lény, kinek egyebe
14  II,  12 |        erőteljes tagjaim, hogy egy nyomorult fára ne tudnék felmászni?
15  II,  12 |        odaérkező szarvas.~- Beteg, nyomorult vagyok.~- Ki bántott, pajtás?
16  II,  34 |     tapasztalta már, hogy valamely nyomorult vagy ostoba cselekedet semmi
17  II,  36 |          eddig is megosztotta vele nyomorult keresményét.~- Ördög és
18  II,  40 |         uraim, nem hiába nevezik a nyomorult földi halandók harmóniának,
19  II,  46 |         vidám tûz pattogott Mátéék nyomorult szobájában. A gyermeket
20  II,  60 |          kezekkel.~- Dobjátok ki a nyomorult tettetõt - rivallt rá a
21  II,  60 |       utcára dobom ki.~- Némul el, nyomorult hiéna! - kiáltott e percben
22  II,  60 |   rendõrökkel elkísértetem. Ön egy nyomorult támadó, én pedig védõje
23  II,  60 |          akarok letartóztatni, aki nyomorult galádsággal betört egy védtelen
24  II,  65 |  keresetével tengette napról napra nyomorult életét. Ez a vén, összeráncosult
25  II,  104|            A kis »hitvány«, a kis »nyomorult«! Hát õ is belekerül az
26  II,  104|          és alakú foltokkal. A kis nyomorult összes élettörténete rajta
27  II,  104|            nem simítják meg a »kis nyomorult« arcát, mindössze friss
28  II,  104|            mikor kelek.~»Itt vagy, nyomorult?«~»Itt vagyok« - mondja
29  II,  104|           aznap nyitott rózsák.~A »nyomorult« kevélyen sétál üres kosárral
30  II,  104|    születni kell.~Ne hagyd magad, »nyomorult«! Te vagy a legnagyobb virágcsiszár
31  II,  104|           egy levendulaágat. A kis nyomorult úgy kimagasodik közülök,
32  II,  104|            ízlése szerint.~S a kis nyomorult mindig eltalálja. Mert jól
33  II,  104|            volna kis fejecskéje a »nyomorult« kosarába feslõ piros bimbónak.~»
34  II,  104|          jó a mi derék »hitvány«, »nyomorult« »gazemberünk« is.~
35  II,  106|          körösztül ott lubickolt a nyomorult vízben, s mégsem változott
36  II,  134|        megver engem az isten.~- Te nyomorult! - kiáltá Tihanyi. - Hát
37  II,  135|    kénytelen volt otthon maradni a nyomorult pótválasztás miatt.~Ha már
38  II,  140|      egymást és boldogok. Te pedig nyomorult, elhagyatott pára vagy,
39 III,  2  |            a jószága, mint a háta. Nyomorult egy irtvány, az bizony nem
40 III,  9  |          önvádat. Összetörve, ott, nyomorult matracán elhatározta, hogy
41 III,  30 |          olyan idegenül.~A szegény nyomorult csak nézte, nézte és a lábai
42 III,  105|            Hordja el magát ezzel a nyomorult ládával. Mit áll itt az
43 III,  105|         áll itt az útban?~Micsoda? Nyomorult ládának meritek ezt nevezni?
44 III,  132|            országot. Gazdag-e vagy nyomorult, erkölcsös-e vagy erkölcstelen,
45 III,  148|      plébános úr, tépje szét azt a nyomorult iratot.~- Nem lehet, barátom -
46 III,  148|      nagyon megvilágosodni s még a nyomorult »bub«-ok is rózsaszínben
47 III,  148|         tótok a sziklás bérceken a nyomorult földet erõszakolva, hogy
48 III,  148|            Akkor az az asszony egy nyomorult kígyó! - kiáltá. - Õ árult
49  IV,  32 |        habozva.~- Nem mered tenni, nyomorult gyáva? No jó, majd kivágom
50  IV,  63 |         keserûségem volt a miatt a nyomorult kecske miatt.~Apámnak hasztalan
51  IV,  69 |          egy kocsira.~No, ez ugyan nyomorult principális lehet, aki az
52  IV,  76 |            Hogyhogy?~- Hát bejön a nyomorult a saját hajlékomba, és az
53  IV,  80 |         nem. Egyszer csak eltûnt a nyomorult. Még a gyönyörû, rózsaszínûre
54  IV,  108|            csukatni azt a szegény, nyomorult asszonyt, hanem az - õrültekházába.~