Rész, Fejezet

 1   1,  2  |         fontos!~Azután megszólítá magyarul Gelbstein Dávidot, hogy
 2   1,  4  |           otthon az inspektor, ki magyarul is tud. A többin is átesik
 3   1,  12 |     mindenki megértette; most már magyarul nevezik az egyes állatokat,
 4   1,  13 |          fel Druzsba úr bosszúsan magyarul, Kutoraihoz intézve a szót. -
 5   1,  13 |         kaszinói zsargonban félig magyarul, félig németül »Zupajkos«-
 6   1,  14 |      szeme elé villan egy levélen magyarul:~Madame Madame~Kisasszonyka
 7   1,  14 |         Ez angolul nem tudott, az magyarul. Pedig most az õ szájukról
 8   1,  15 |    királyok.)~Pongrácz János uram magyarul kérdé az érsektõl:~- Hát
 9   1,  15 |   fölséged idejön, õhercegségével magyarul beszélhet.«~A király örült
10   1,  15 |          S milyen hamar megtanult magyarul! Aztán hogy meg bírta magát
11   1,  19 |    találkozott, aki megszólította magyarul. (Ezt a kalandját sokszor
12   1,  19 |           akarsz? - kérdé szintén magyarul (mert magyar ezrednél szolgált
13   1,  23 |         beszélj elõtte, úgyse tud magyarul egy szót se. Hát az a gyerek
14   1,  24 |   vigyázott, igen rosszul beszélt magyarul, de ha összeszedte az eszét,
15   1,  25 |       tette az ékezetet, és akkor magyarul hangzott: Málynak, ha ellenben
16   1,  26 |         az úr nem tud egy szót se magyarul (a német barátomra mutatott),
17   1,  27 |       népével, tótul beszélt, még magyarul sem tudott jól, el se mehetett
18   1,  27 |           de kár, hogy nem tudott magyarul.~Negyedszerre, ötödszörre
19   1,  27 |            De jó, hogy nem tudott magyarul.~A cigányok gondolkoztak,
20   1,  35 |          a kocsissal tanácskozott magyarul, mire az hozzálátott a táskák
21  II,  4  |     mágnás, mert egy szót sem tud magyarul.«~Most megint Miska öcsénk
22  II,  4  |    fiskális, ki a francia szót is magyarul érti.~A szõke uracs azonban
23  II,  4  |         kiált közbe Fenyéri Szepi magyarul, hogy az idegen ne értse.~
24  II,  7  |    tanulni az értelmöket a csupán magyarul tudó embernek; késõbb azután
25  II,  17 |          Garibaldi, ha nem tud is magyarul. Az ing alján pedig következõ
26  II,  72 |         beszél.~- Éppen úgy, mint magyarul.~- Most tehát hallja föltételemet:
27  II,  99 |     nyelven.~- Hihetetlen! Kegyed magyarul tudna?~- Igen, uram. Miss
28  II,  99 |   barátném volt, megtanultam tõle magyarul.~- Ez már valami Dith! -
29  II,  99 |       Edith érzékenyen -, hogy én magyarul tudjak. Istenem, hogyan
30  II,  99 |         egyébként a levelet, mely magyarul volt írva?~- Bah! egy levelet!
31  II,  99 |  közeledék.~- Uram! - szólítá meg magyarul.~Az egyszerre mint a nyíl
32  II,  99 |         különös! De hogyan tudhat magyarul, ha angol leány? Ne vegye,
33  II,  99 |        nem felel ön, kitõl tanult magyarul?~Oh, ha megmondta volna, -
34  II,  99 |    ifjúhoz és azt suttogta vissza magyarul:~- Érzem, kedves Pál, és
35  II,  117|        szeretett« - rebegé halkan magyarul és összeesett.~Lett szörnyû
36  II,  127|         nagy bánatára elfelejtett magyarul betegsége alatt.~- De hát
37  II,  127|   Kozenszky elértette s így szólt magyarul:~- Igen, legyen ez nekünk
38 III,  13 |  nyelvüket morogják, a drabanttal magyarul folyik a civakodás s végighangzanak
39 III,  13 |           át.~A éj leányai szinte magyarul árulják a szerelmet. Magyar
40 III,  19 | érthetitek, majd megmondom nektek magyarul. Fiúk, ha ebben az idõben
41 III,  78 |       zacskóból töltögeti, híveit magyarul teremtettézi össze, s magyarul
42 III,  78 |    magyarul teremtettézi össze, s magyarul adja nekik elő az égi igét
43  IV,  7  |          szép menyecske megtanult magyarul, s igazi öröm volt elnézni,
44  IV,  84 |        magas kormánynak. Nemde?~- Magyarul tetszett ugyan beszélni
45  IV,  95 |          melegében eleitõl végig, magyarul is, tótul is.~A beszéd nem
46  IV,  97 |          pedig az igaz, megtanult magyarul, de a német szót meg elfelejtette.
47  IV,  135|            ra olyasvalamit felelt magyarul, ami a női olvasókra nézve
48  IV,  148|          pirongatta a nagyasszony magyarul.~- Ne okoskodj, Anna, ne
49  IV,  152|         terhe alatt volt eltiltva magyarul szólni hozzá. De nem is
50  IV,  152|     fiatal és már németül beszél. Magyarul pedig egy szót sem tud.
51  IV,  152|  Némelykor szondírozni próbáltam, magyarul szólítottam meg. Rám nézett
52  IV,  152|         od’adni most, ha az a fiú magyarul tudna.~A »németke« fölkönyökölt
53  IV,  152|       szélét és így szólt tisztán magyarul:~- Ülj le koma, itt a kõ!~
54  IV,  152|           gyémántom, hát tudsz te magyarul?~Átfogtam, összevissza faltam