Rész, Fejezet

 1   1,  9  |       tekintetes szolgabíró vagy csendbiztos úr kedélyhangulata szerinti
 2   1,  9  |        Mégpedig híres, nevezetes csendbiztos, kinek hetedhét vármegyére
 3   1,  9  |        tökéletes legyen a magyar csendbiztos fölsülése, még azt a juxot
 4   1,  9  |          ugyanis az volt, hogy a csendbiztos embere úgy tett, mintha
 5   1,  9  |           mit loptál? - szokta a csendbiztos úr kérdezni a kézrekerült
 6   1,  9  |     vissza:~- Ösmerlek, ördöngös csendbiztos, és nem hiszek neked. Ne
 7   1,  9  |         A kis emberke, a hírhedt csendbiztos rendületlenül fogadta a
 8   1,  9  |  csendbiztosa is.~Mégpedig olyan csendbiztos, kinek nemcsak hetedhét
 9   1,  9  |        tökéletes legyen a magyar csendbiztos felsülése, megengedte magának
10   1,  9  |   keresztül, elküldte hát õket a csendbiztos úrhoz: hadd legyen egy kis
11   1,  9  |           mit loptál? - szokta a csendbiztos úr kérdezni a kézrekerült
12   1,  9  |     vissza:~- Ismerlek, ördöngõs csendbiztos, és nem hiszek neked. Ne
13   1,  9  |           A kis emberke, a híres csendbiztos, rendületlenül fogadta a
14   1,  9  |       Jurisban vagyon.~Ezalatt a csendbiztos és foglya gyorsított léptekkel
15   1,  9  |         részint reményteljesen a csendbiztos urat, ki éppen most lépeget
16   1,  9  |          András…~- Parancsoljon, csendbiztos úr!~- Kend arra vigyáz,
17   1,  9  |  suttogva.~- Valde bene.~Az öreg csendbiztos minden tagja remegett, s
18   1,  18 |         amint súgta:~- Itt van a csendbiztos!~Marjánszky vállat vont.~-
19   1,  18 | Marjánszky vállat vont.~- Miféle csendbiztos? Még most se értem. Mit
20   1,  18 |        kerti ajtón csakugyan egy csendbiztos közelgett, a maga hagyományos,
21   1,  18 |         urakat keresem - kezdé a csendbiztos.~- Mivel szolgálhatunk?~-
22   1,  18 |      szolgálhatunk?~- Én a honti csendbiztos vagyok és elfogtam tegnap
23   1,  18 |           Talán üzent valamit?~A csendbiztos a fejével bólintott és elõadta
24   1,  18 |        ember.~Melegen megrázta a csendbiztos kezét.~- Köszönöm a szíves
25   1,  18 |        hozni az összeget?~Mire a csendbiztos gúnyosan mosolygott, kifejtvén,
26  II,  7  |         mert mióta Kelemen bácsi csendbiztos lett, elkezdte javítgatni
27  II,  7  |         elõbb, mert az újdonsült csendbiztos újabb gyilkosságot gyanított,
28 III,  1  |     csendbiztosa.~Mégpedig olyan csendbiztos, kinek nemcsak hetedhét
29 III,  1  |        tökéletes legyen a magyar csendbiztos fölsülése, megengedte magának
30 III,  1  |   keresztül, elküldte hát õket a csendbiztos úrhoz: hadd legyen egy kis
31 III,  1  |           mit loptál? - szokta a csendbiztos úr kérdezni egy-egy kézrekerült
32 III,  1  |     vissza:~- Ismerlek, ördöngõs csendbiztos, és nem hiszek neked. Ne
33 III,  1  |           A kis emberke, a híres csendbiztos, rendületlenül fogadta a
34 III,  17 |         azért hát elmondom, hogy csendbiztos, de szolgabírói hatáskörrel.~
35 III,  80 |         már, ti. a szolgabíró és csendbiztos, nagyon is mûvelt emberek
36 III,  80 |    hangcsövén:~- Hej szolgabíró, csendbiztos! Hozzanak fel még ma két
37 III,  148|        belsejébõl Széll Gábor, a csendbiztos alakja gurult ki.~- Szervusz,
38 III,  148|      Hivatalos dolog - morogta a csendbiztos kedvetlenül, s hogy a zavarát
39 III,  148|  ügyûségbõl vonja vissza kezét a csendbiztos. Nem merte beletenni egy
40 III,  148|   hivatalnokok!~- Ok - felelte a csendbiztos -, mert olyan a megbízásom,
41 III,  148|       kitalálhatatlan rébuszt.~A csendbiztos egészen közel lépett hozzá.~-
42 III,  148|     selyem réten.~- No - mondá a csendbiztos -, most már szólhatok. De
43 III,  148|     Istenem, miért éppen most?~A csendbiztos gúnyosan nevetett: õ tudta,
44 III,  148|         célja. Hiszen elárulta a csendbiztos megjegyzése: »Kellesz is
45 III,  148|      tudtad, hogy itt találsz?~A csendbiztos vállat vont:~- Meglehet.~-
46 III,  148|           A pandúrok felültek, a csendbiztos melléje telepedett, s a
47 III,  148|     egymás mellett a fogoly és a csendbiztos, csak a falvakon figyelmeztette,
48 III,  148|        követünk!«~- Hm - mondá a csendbiztos. - Ha tudnák, hogy itt ülsz!~
49 III,  148|    eszébe. Nem tudta azt, csak a csendbiztos, a fõispán, Elek István
50 III,  148|     választás elõtti napokban.~A csendbiztos, a várnagy, a börtönõrök,
51 III,  148|     megnevezte a napot, amikor a csendbiztos elfogta, a csendbiztos erre
52 III,  148|         a csendbiztos elfogta, a csendbiztos erre nézve alibit hozott
53  IV,  15 |     rövidlátó iktató, a kedélyes csendbiztos, és néhány, ez alkalomra
54  IV,  15 | Kolosszális régész! - kiáltott a csendbiztos áhítattal eltelve.~Azután