Rész, Fejezet
1 1, 1 | könyvnélkül belõle, hogy azontúl sehogy sem lehetett vele
2 1, 4 | találhat mentséget rá, hogy még azontúl sem verte ki fejébõl a szép
3 1, 4 | Mártonnak. Ez volt utolsó szava. Azontúl összeesett és nem szólt
4 1, 8 | e pillanatban született.~Azontúl napról-napra mindinkább
5 1, 8 | találhat mentséget rá, hogy még azontúl sem verte ki fejébõl a csinos
6 1, 9 | Teléry-ügyrõl kívántam írni. Ami azontúl van, az már egy másik regénynek
7 1, 10 | emberek emlékező tehetsége ér. Azontúl mirólunk, hogy vajon éltünk-e,
8 1, 11 | minélfogva Apolka került elõre, s azontúl õ vezette az urakat. Szép
9 1, 12 | a nyugtalanság vele ment azontúl is. Ott ült a penészes aranyokon.~
10 1, 13 | ki megjelent egy napon és azontúl ott maradt sülve-fõve, egyre
11 1, 14 | csakugyan ott volt sülve-fõlve azontúl mindennap, nyomában járt
12 1, 15 | Székely vezérlete alatt. Azontúl egyre dagadt a kíséret.
13 1, 17 | be a kúriára - s akinél azontúl csak egy hamis dénárt találnak,
14 1, 20 | viharnak édes végzõdése.~Azontúl Tóth Pista minden szerdai
15 1, 23 | rá, sohasem simogatta meg azontúl a hosszú, fehér szõrét,
16 1, 25 | KK és RR-ek nevettek, s azontúl a Rákó-família jövõje meg
17 1, 26 | engedtünk a csáboknak, s azontúl a papnál volt a tanya, csak
18 1, 26 | valami csoda esik vele.~Azontúl, ahol csak megjelent a fiatal
19 1, 28 | nemcsak a sírig, hanem még azontúl is, mert rövid az élet,
20 1, 32 | sokaság jelenlétében, s azontúl gyorsan vitte a hír, mi
21 II, 4 | Snapsz úr könnyedén -, mivel azontúl borotva hiányában a nyelvemmel
22 II, 4 | csúnya, ostoba szolgabíróhoz. Azontúl aztán nem ábrándozott semmirõl,
23 II, 11 | elutazott ezredéhez, Gyõrbe. Azontúl aztán ritkán lehetett Sárikát
24 II, 17 | több jutott belõle.~Hanem azontúl volt is oszt’ finom kosztunk.~
25 II, 24 | Még aznap ágyba feküdt s azontúl mindig alább-alább hanyatlott
26 II, 24 | Nem bocsátotta maga elé. Azontúl aztán nem alkalmatlankodott
27 II, 33 | kifizették, hanem õfelségére azontúl még jobban ügyeltek.~ ~18.
28 II, 51 | maga az ifjú is elpirult, s azontúl többször odatévedt szeme
29 II, 66 | dolgozott, nem csoda tehát, hogy azontúl egyre rosszabbul lett, s
30 II, 99 | hogy igaza van, Edith.~Azontúl kevesebbet említé Marit,
31 II, 117| igénybe veheti a polgármester, azontúl nem. Itt mindenki röviden
32 II, 127| Hagyjon mindent a végzetre!~Azontúl kevesebbet említé Annát,
33 III, 1 | aklostul, mindenestül és még azontúl is, merre a szem lát. A
34 III, 2 | senkije, õ pedig csak itt lesz azontúl is a húga mellett. Aztán
35 III, 37 | csak a kordonig jöhettek. Azontúl mindenki fizetni tartozik,
36 III, 83 | öregnek, és szóba állt vele. Azontúl eltünedezett napokig, míg
37 III, 87 | idevaló ügyetlen kérdésem. Azontúl aztán egy se volt ügyes.~
38 III, 94 | nyíltak haloványabbaknak azontúl a meredeken.~Ki tudja, mi
39 III, 103| Szitnya várával egyetemben.~Azontúl aztán megpihent Csábrág
40 III, 116| polgármester fejcsóválva.~S azontúl meghagyatik az összes vámszedõknek,
41 III, 148| Ágnest, s amint megcsókolta, azontúl vakon hitt neki újra megint.~
42 IV, 3 | van!~Jóska elpirult, de azontúl mindennap a szemekre vitte
43 IV, 12 | vajdának engedte át Csicsót, s azontúl hosszabb ideig bírták az
44 IV, 23 | uborkákat megpillantotta.~S azontúl szögrül-végrõl meg kellett
45 IV, 31 | Minduntalan kérdezõsködött azontúl is az egyes miniszteri hivatalnokoktól:~»
46 IV, 46 | Pásics -, koplaljunk!~És azontúl elkezdtek éhezni.~Csütörtök
47 IV, 120| ezt az irodalmi cukedlit.~Azontúl mindennap láttam a sétányokon
48 IV, 127| onnan a hazájához Kiewhez. Azontúl hosszú ideig volt királyok
49 IV, 127| megostromolta s megrongálá.~Azontúl omladozni kezdett… pusztult,
50 IV, 127| várban török basák székeltek azontúl egészen a török iga lerázásáig.
51 IV, 143| egyszer csak el fog jönni.~S azontúl várni kezdték…~…Ekkor jön,
52 IV, 147| kísértet volt. Nem jött el azontúl többet.~A választásnál meglettem
53 IV, 148| aludni se enni nem tudott azontúl az örökös félelemben, hogy
54 IV, 149| szóról szóra így volt. És azontúl még jobban törte a fejét
|