Rész, Fejezet
1 1, 9 | ásítva Kléner úr, kinek kedve telt kedvét tölthetni valakin. -
2 1, 12 | Dobos néni, kinek nagy kedve telt a fiaiban.~S a jó asszony
3 1, 12 | délutánokat (persze, ahonnan telt: az éjszakákból), hogy a
4 1, 13 | Persze, Dorozsmán.~Így telt el az este, körömig égtek
5 1, 13 | ki nem jött. Sok-sok idõ telt el, mire végre haza indultam
6 1, 13 | százféle színû illatszerekkel telt kristályos üveggolyók voltak
7 1, 14 | ezzel a magunkéit. Kedvem telt eldefilíroztatni önök elõtt
8 1, 16 | keze alatt egy egész zsák telt meg huszasokkal, tallérokkal.~
9 1, 17 | esküt, hogy az arannyal telt hordót nem lopta el.~- Kész
10 1, 17 | temetés elõkészületeivel telt el, de már abban a testvérek
11 1, 17 | nekünk, hol van azon arannyal telt hordócska, melyet férjed
12 1, 17 | asztal, rátette a lángossal telt tálat, s valahonnan a ládából
13 1, 17 | királynak, de jó is volt. (Telt a nagy Straden-vagyonból
14 1, 17 | kivált, mikor az arannyal telt hordócskát (melynek az alján
15 1, 19 | utolsó kívánság napja.~Lassan telt el a délelõtt, a verseny
16 1, 26 | említésre méltó körülmény nélkül telt el. Hanka szolgált fel a
17 1, 31 | valahol a fiókban (aranyra nem telt az õsöknek se) és húsz-harminc
18 1, 32 | mindenkivel szóba állt, lassan telt az ideje (Uramistenem, hol
19 II, 6 | udvara tengernyi vendéggel telt meg egy szép napon. Sohasem
20 II, 7 | bolondériát, szájához viszi a telt poharat és a szokásos »isten
21 II, 34 | etetésében s cirógatásában telt legnagyobb örömem. Ezen
22 II, 38 | kiáltá Vilma, amint csak telt tõle.~Azután sietve kopogtatta
23 II, 48 | könyvekre, újságok járatására is telt, minek aztán az lett következése,
24 II, 55 | bizony nagy dolog az ott. Egy telt bõrönd a lepottyanó tárgy,
25 II, 60 | volt nála korosabb.~Így telt el pár esztendõ boldog egyetértésben
26 II, 66 | fák között.~Édes örömmel telt el a fiúcska szíve, alig
27 II, 74 | mellett nagy gyönyörûségem telt a harmadikban is.~De most
28 II, 83 | tükrön, ez is, az is picike telt lábak, miket a korcsolyaszíj
29 II, 90 | Év év után telt s az Alföld népe mindinkább
30 II, 91 | experimentáljanak; inzsellérekkel telt meg a város, úgyhogy kövezni
31 II, 99 | Dick! kiáltá amint csak telt tõle, majd Márthát, Ralph
32 II, 114| válogatott hazugságokkal telt levelet, melyben soha meg
33 II, 120| Budapesten.~Éppen tavaly nyáron telt le az a tizenöt év, az aláírt
34 II, 127| levél! Mennyi érzelemmel telt!« Arca boldogságtól ragyogott,
35 II, 127| bácsi! - kiáltá, amint csak telt tõle, majd Mártát, Kaziray
36 II, 128| ebben a várakozásban telt el egész életem.~- Nekem
37 III, 2 | mint õ.~Hosszú, hosszú idõ telt el, míg végre megkondult
38 III, 3 | vedlett rajta; újra meg nem telt.~No, de nem azért volt az
39 III, 30 | piszkos harisnya lassan telt.~Hát a Károlyból mi lett
40 III, 34 | unokatestvére a lustaságnak.~Az idõ telt, az öreg óra egyhangúan
41 III, 45 | akasztotta a rézpénzzel telt tarisznyát, szinte nyögött
42 III, 63 | kivakarod te.~Egy arannyal telt erszényt vett ki a zsebébõl,
43 III, 66 | onnan. Elõkelõ násznéppel telt meg az egész nagy kastély.
44 III, 92 | utazik, hozzájok?~Szépen telt a nap, nagy ebéddel, azután
45 III, 94 | Mária szokva, most pedig nem telt sem bársonyos köntöskékre,
46 III, 118| Ilyenféle megyei gondolatok közt telt el a harminc nap. Persze
47 III, 131| midõn egy napon, még le sem telt egészen egy esztendõ, nehéz
48 IV, 48 | pártában hagyták. Négy év telt el anélkül, hogy csak közeledett
49 IV, 54 | tetszett. Rettentõ lassan telt az idõ. Hallottam, amint
50 IV, 65 | eljárást vettük, annyi idõ telt ebbe, hogy azóta ismét elkorhadt,
51 IV, 101| nagyszülõkhöz. Öröme is telt benne emiatt a nemzetes
52 IV, 127| szelíd természet bájával telt öbölbõl nyúlik fel merészen
53 IV, 144| pesztonkára, dajkára pedig nem telt.~De hát a picinyke, ökölnyi
|