Rész, Fejezet
1 1, 1 | hallgasson meg. Esküszöm az élõ istenre, hogy még eddig
2 1, 4 | más emberek uralkodtak. Élõ ember már alig emlékszik
3 1, 4 | késével. Oh, mint sajog az élõ rovás, ha a megemlékezés
4 1, 5 | õrültem meg, vagy ti! Az élõ istenre esküszöm, hogy azt
5 1, 9 | ismerõsei« címet, valóságos élõ alakokról és igazán megtörtént
6 1, 9 | lerázva a térdérõl - kendnek élõ apja van? Lehetetlen!~-
7 1, 9 | lerázva a térdérõl. - Kendnek élõ apja van? Lehetetlen!~-
8 1, 10 | Gyuri gyereket. - Kendnek élõ apja van? Lehetetlen!~-
9 1, 12 | elfelejteni, mert esküszöm az egy élõ istenre, ártatlan vért ontatna
10 1, 13 | kopogtak, sehol se mutatkozott élõ lény, mint az elátkozott
11 1, 15 | magadnak, jó asszony.~- Az élõ istenre mondom, hogy igaz.~
12 1, 17 | dologra Kaszpereket, az akkor élõ borkereskedõk váltig törték
13 1, 17 | tárgyak is megtagadták, élõ ember hogyan merje?~- Ne
14 1, 17 | kijöhetett a sírjából. A másik élõ volt, de nem jöhetett ki
15 1, 18 | körül. No, amint látták az élõ lények, azok is táncra perdültek,
16 1, 18 | napsugaras vasárnap délutánon. Az élõ rászegezte apró szúrós szemeit
17 1, 20 | szép városkertben, melynek élõ galagonya-falai híresek
18 1, 23 | Prakovszky varrta (a most élõ kovácsnak a nagyapja), a
19 1, 23 | veszedelemmel. Csak valami élõ lélekre akadnánk, akitõl
20 1, 25 | pátosszal, hogy látta vala élõ szemeivel õfenségét drágaköves
21 1, 26 | rejtélyes világ, benépesítve élõ lényekkel s ezeknek a titkaival.
22 1, 26 | nádboglya magaslik ki az élõ nádak között, s mikor a
23 1, 26 | hazamenet, sokkal több millió élõ parányi lény, féreg, bogár
24 1, 27 | volt. Horváthy uram ma is élõ ember, és éppen most Gyarmat
25 1, 27 | valaki valakit. De nini, két élõ, villogó szem a sziklatetõn.
26 1, 28 | párkányzatán köröskörül pedig élõ galambok ültek. Strázsálták.~
27 1, 32 | kastély is tartozott, minden élõ és holt fölszereléssel odatestálta
28 1, 33 | látta azt többé ismerõs élõ ember.~Csak ijedõs utasok
29 1, 34 | kiken már nem igen lehetett élõ tanúkkal konstatálni a hajdankori
30 1, 35 | Ej, hát amivel szokás. Élõ és holt instrukcióval.~-
31 II, 22 | árvízre nem emlékeznek élõ emberek, még rossz termés
32 II, 24 | egy nagy »muri« egyedül élõ nyoma, a tört szék egy még
33 II, 24 | közszeretetben és tiszteletben élõ fiatalember, ki elõtt tárva-nyitva
34 II, 66 | se közelrõl, se távolról élõ lényt, mély bánat szállta
35 II, 66 | õrangyalai. Minden földön élõ gyermeknek van ilyen õrangyala,
36 II, 71 | legalább úgy tûntek fel, mintha élõ lények lettek volna: suttogtak,
37 II, 72 | melyik most már az igazi, az élõ, mert a két testvér elhalt.
38 II, 72 | furfangból, mellyel az egyetlen élõ Árkádi oly szerencsésen
39 II, 78 | gondolkoztam el mélyen.~Csak három élõ ember viseli e nevet. Az
40 II, 84 | reszketve fut el minden élõ ember, akit gyûlöl, megátkoz
41 II, 95 | és rámosolygott arra az élõ idegen úri kisasszonyra,
42 II, 107| a parti.~Mi volt az oka, élõ ember azt ki nem tudhatta,
43 II, 112| csalódásban, hogy talán élõ falevelek, mert sohasem
44 II, 113| lesz bennem, addig mindig élõ tiltakozás leszek e frigy
45 II, 116| szomorú ne lenne az õ lelkének élõ mása, - s mégis neki egy
46 III, 1 | egészségére kívánja; minden élõ ember megsüvegeli s megirigyli:
47 III, 2 | szabad ég alatt, az egy élõ Istenre…~A gallér-zsinór
48 III, 17 | lerázva térdérõl. - Kendnek élõ apja van? Lehetetlen!~-
49 III, 39 | azalatt ellopta valaki! Az egy élõ istenre esküszöm, én vagyok
50 III, 45 | hogy felgyújtja, minden élõ lelket felpörköl benne,
51 III, 51 | bizonyosan óriási kastély.~Élõ lélek azt nem tudja, se
52 III, 63 | Franke grófnak csak egy élõ gyermeke volt már, a fiúsított
53 III, 83 | járt-kelt valamiben, de annak élõ lélek nem lehetett tudója,
54 III, 83 | talán kötelesség is. Se az élõ nem fog tudni errõl, sem
55 III, 83 | még talán élt, s volt egy élõ fia, aki már régen meghalt.~
56 III, 87 | jegyzõkönyv dicsõségének én voltam élõ monumentuma. Megszeretett
57 III, 94 | tudja merre, ki tudja hova. Élõ ember nem bírt ráakadni.~
58 III, 108| az annálékban, hogy két élõ férje volt egyszerre, és
59 III, 115| katonáknak altató talán, de élõ embereknek sokat beszélnek
60 III, 115| pincémre rá nem akad idegen élõ ember, de ha ráakad is,
61 III, 118| azokon az aktákon elmenni élõ embernek. Ami lehetetlen,
62 III, 121| levelezõnk záradékul -, élõ tanúság arra, hogy nemcsak
63 III, 132| esve. - Hát van még kívülem élõ ember, aki keresi? Mert
64 III, 144| Nosza, rohant erre minden élõ lélek a sátor felé, s két-három
65 III, 148| iskolát sohasem láttak. Élõ ember ezeket nem keresi
66 IV, 21 | öcsém. Itt már nem alszik élõ lélek. Nem olyan akármilyen
67 IV, 45 | termék úgy meg nem ríkatott élõ lelket, mint ez a »tekintetes«
68 IV, 62 | Koldusbotra juttatja. Az élõ istenre esküszöm…~Izgatottan
69 IV, 62 | kiutalványozzák a szubvenciót, mint élõ lapra. Én családos, gyermekes
70 IV, 83 | szeretetbõl. Közömbös volt iránta. Élõ lelkekhez nem vonzódott,
71 IV, 85 | Uccu, rohant erre minden élõ lélek a sátor felé, s három
72 IV, 85 | mellett köröskörül igazi élõ fák nõttek, indáik fölkúsztak
73 IV, 87 | nem tudtam meg. Ezek az élõ, de szürke arcok el nem
74 IV, 90 | Ferenc, egy, a tõkéibõl élõ csendes öregúr a Bodzafa
75 IV, 91 | kerül, ha nem akarod. Hiszen élõ ember vagy, magad is tudod,
76 IV, 95 | édes uram. Esküszöm az élõ istenre, esküszöm a halott
77 IV, 124| kalandokat meséltek, köztünk élõ személyekrõl, a neveiket
78 IV, 128| örök szerelemben. Magam is élõ példája vagyok.~- Ne mondja!~-
79 IV, 142| sírdombok rögeit ellepve. Élõ ember még nem látott olyat.~
80 IV, 142| tudja már azt. Magam is élõ szememmel láttam…~- Mit,
81 IV, 143| megmozdult erre minden élõ lélek. Talpra most, székelység!
|