Rész, Fejezet
1 1, 3 | Nagyon, édes fiam. Nagyon ösmerem, de most ülj oda a bakra
2 1, 5 | anyám örökségét. De bizony ösmerem a drágalátos mákvirágot.
3 1, 10 | embernek a lánya, akié a ló.~- Ösmerem: az, akit most vittek be
4 1, 12 | kevélységgel -, de nem is ösmerem azt a grófot.~- Az, aki
5 1, 13 | egy gránátos, személyesen ösmerem, a »Fehér Páva« tulajdonosnõje.~-
6 1, 14 | De igenis, kérem alássan, ösmerem, hogy Altorjay nagysága,
7 1, 17 | magam is gondoltam, mert ösmerem én is az ügyet, nekem is
8 1, 18 | adni a pénzt, az, mert én ösmerem, ráesküszik, hogy több volt,
9 1, 18 | mennyit s mind bélyeggel. Ösmerem én pajtás, az államot. Az
10 1, 18 | fiú derék ember, jó gazda, ösmerem hírbõl, meg a te leveleidbõl.
11 1, 18 | hozzám jött és így szólott: »Ösmerem a viszonyaidat és sejtem.
12 1, 19 | jószág, szép a szemnek!~- Ösmerem?~- A méltóságos asszony
13 1, 21 | úréknál.~- Az a lõcslábú? Ösmerem. Csúnya urad van, fiam.
14 1, 25 | az úrnak? Hiszen nem is ösmerem. Mutassa elõbb!~- Hát nézze
15 1, 26 | A Teszéry-ügyet, igenis. Ösmerem, igenis. Rohanok, igenis.~
16 1, 27 | elrejtõzködnek a kukoricásokban. Ösmerem a szklabonyai határt és
17 1, 34 | abból nem eszünk, ahogy én ösmerem a rátartó urat.~- Hm. Majd
18 II, 2 | orléans-i gyõzelmen rágódni. Ösmerem a párizsiakat.~- Hiszen
19 II, 36 | mint hogy elkártyáztam azt. Ösmerem emberemet, elsõ dolga lenne
20 II, 37 | növénytáblákon. Színrõl színre ösmerem a fajokat.~- Már hiszen
21 II, 46 | kívánja a fiucskával.~- Ösmerem már én az ilyen fogásokat.~-
22 II, 67 | lefüggönyözöttlenek szoktak lenni, úgy ösmerem a szomszéd ház lakóit, azoknak
23 II, 67 | az új nemzedéket már nem ösmerem nevébõl sem, legfeljebb
24 II, 67 | sógorom a házmester; onnan ösmerem az uraságot; bizony öt esztendeje
25 II, 67 | helyezte magát.~- Igen... ösmerem - felelt szórakozottan,
26 II, 70 | halkabban.~- Mindössze onnan ösmerem, hogy nagyon szereti a férjét.~-
27 II, 95 | lánykája. Tudom már, jó ember, ösmerem a kis Klárit. De tudom,
28 II, 99 | engem?~- Barátnéja vagyok és ösmerem önt - felelt Edith. - Ön
29 II, 99 | áldozatául, ki Marit nem ösmerem, azt sem tudva: szõke-e
30 II, 117| papírra írni, de teringette, ösmerem az öreg Bradleyt... az ki
31 II, 120| terjengett körüle.~- Nem ösmerem önt - szólék s tovább akartam
32 II, 127| engem?~- Barátnõje vagyok és ösmerem önt - felelt Mari. - Ön
33 III, 1 | mely néma, mégis beszél. Én ösmerem e betût, Luppán, és el bírom
34 III, 1 | sorompóba léptél! Miért ne? Ösmerem az apádat. Derék, becsületes
35 III, 1 | Miklós a fejét rázta.~- Ösmerem édesapját, Krisztina, õhozzá
36 III, 2 | ügyes haditervet útközben.~- Ösmerem én azt a Filcsiket, tekintetes
37 III, 2 | Boriska apjának négy csengõje… ösmerem a hangjukat… ha jól végezte
38 III, 2 | kiengesztelem az anyádat, mert ösmerem, hogy nagy sárkány õkigyelme.
39 III, 8 | Kapocsyék. No, ezeket én nem ösmerem, csak úgy futólag. Az asszony
40 III, 8 | Kapocsy János? Hát ‘iszen ösmerem én a Jancsit. Komisz fukar
41 III, 16 | találkozhattál.~- Az? Nem ösmerem. Sohasem láttam.~- Már hogyne
42 III, 35 | mert… De különben is csak ösmerem a saját aláírásomat.~Így
43 III, 40 | városban.~Régi jó patriótám. Ösmerem kívül-belül. Derék fiú az
44 III, 70 | tetszett mondani.~- Én? Nem is ösmerem magát. Hát ki maga?~- Hiszen
45 III, 71 | az alföldön, felföldön, ösmerem az erdélyi részeket is.
46 III, 141| de én tudom hogy volt, én ösmerem az egész történetet, s papi
47 III, 146| biztos, hogy visszajön. Ösmerem én az asszonyokat hékás.
48 IV, 41 | kacagott fel Károly -, amióta ösmerem, mindig a piski-i csatát
49 IV, 41 | fel kedves élénk hangon. - Ösmerem a famíliádat. Ugye, szabolcsiak
50 IV, 89 | csigerfalvi deputáció.~No, azt már ösmerem. Bementem.~Éppen az elejére
51 IV, 97 | fiam nem tett ilyet. Én ösmerem, én hordtam a szívem alatt.~-
52 IV, 132| ünneplõ mándlit s eredj át, ösmerem Tüskés uramat, megemberel,
53 IV, 137| bácsi fogatára; sem én nem ösmerem a kocsist, se ő engem. De
|