Rész, Fejezet
1 1, 1 | amint õ most megmondja mindenkinek, hogy a ponyvairodalom olyan,
2 1, 4 | lenne rossz.~- Annyit, hogy mindenkinek jusson belõle, grófnak,
3 1, 9 | viselé e tisztes hivatalt mindenkinek megelégedésére, országrendítõ
4 1, 12 | a nemzetes asszony, hogy mindenkinek keserûséget okozzon, a nap
5 1, 12 | dob, hogy »tudtára adatik mindenkinek, miszerint…« Egész Gyulafehérvár
6 1, 12 | minden nyelven beszél, s mindenkinek a szívéhez szól; a réz csak
7 1, 13 | beszélt és nagyon imponált mindenkinek.~A másik eperfa alatt a
8 1, 20 | nevettükben a buta emberen, s mindenkinek elbeszélték a városban,
9 1, 24 | leányok is pertu szólították. Mindenkinek volt valami mondanivalója,
10 1, 24 | egyformán árt és használ mindenkinek. Érdekes megjegyezni való,
11 1, 26 | Általában furcsán viselkedett. Mindenkinek feltûnt. A szakácsné beszélte
12 1, 31 | sietnek. Mindenki siet, mindenkinek van valami dolga. De hogy
13 1, 33 | Újfaluban Vajdáéknál, ahol mindenkinek el kellett mondania az élettörténetét,
14 1, 34 | Valaki figyelmeztette (hisz mindenkinek van jó barátja), hogy a
15 1, 34 | Már messzirõl feltûnhetett mindenkinek a sokadalom egyetlen hely
16 II, 1 | nagyon szerette, mintha mindenkinek családtagja lett volna;
17 II, 2 | odaadja kiérdemelt jutalmát mindenkinek; arculütést az árulóknak,
18 II, 4 | aki annyira feltûnt ma mindenkinek. Ugyan ki lehet? Milyen
19 II, 7 | kell. Hadd legyen szabad mindenkinek »álmodni«, amirõl akar.~
20 II, 7 | talán utolérné a fõkötõ. Mindenkinek másféle a mennyország. A
21 II, 12 | többet szoktak tenni. Szeme mindenkinek el volt foglalva a földi
22 II, 14 | a mi családunkban megvan mindenkinek a maga originalitása, p.
23 II, 17 | hogy az igazat megmondja mindenkinek. Ez pedig, amily excentrikus,
24 II, 36 | különb ember; mert hibái mindenkinek vannak, de azokat beösmerni
25 II, 38 | verset csatolt, amelyet mindenkinek meg kell az este tanulni,
26 II, 80 | mindenki. Ha már ura van mindenkinek, miért maradjak én egyedül.~
27 II, 82 | boldogságot.~És ez a nap szent mindenkinek, még annak is, aki mindennap
28 II, 91 | veresre festi az ember orrát.~Mindenkinek arcán a kétely tükrözõdött
29 II, 99 | folytatá komolyabban -, mindenkinek azt a részt, melyben megállja
30 II, 101| segítettem magamon, hogy mindenkinek mást mondtam, de végre így
31 II, 111| meg kell érezni a háznál mindenkinek.~Hanem azért mégis sikerült.~
32 II, 123| kihirdette, hogy: »Adatik tudtára mindenkinek, akit illet, miszerint jószívû
33 II, 127| folytatta komolyabban -, mindenkinek azt a részt, melyben megállja
34 II, 138| valami érdekes. Én ráállok.~Mindenkinek tetszett a dolog s abban
35 III, 1 | hangulatot, s Csemez úr, mindenkinek helyet csinálva azon figyelmeztetéssel,
36 III, 2 | arca elbeszéli mindennap mindenkinek, amit úgyis mindenki tud.~
37 III, 2 | emberek szemébe nézni, mert mindenkinek ajkán ott látta lebegni
38 III, 38 | mirajtunk szabad mosolyogni mindenkinek.~A szögleten rózsákat árult
39 III, 42 | Hiszen tudnia kell azt mindenkinek… mindenkinek a világon,
40 III, 42 | tudnia kell azt mindenkinek… mindenkinek a világon, hogy õ meghalt
41 III, 49 | utcaszögleten: »adatik tudtára mindenkinek«, senki sem hozott hírt
42 III, 83 | piktor a címereket festette.~Mindenkinek volt valami dolga, csak
43 III, 91 | teát öntötte a vendégeinek.~Mindenkinek ott állt a csészéje, cukrot
44 III, 96 | helye legyen? Mi bevárjuk mindenkinek a természetes halálát, érted-e?
45 III, 145| orra lett erre a feleletre mindenkinek, csak nekünk nem a Károly
46 III, 148| akadna. De külön eszméje mindenkinek van, minélfogva nehéz egy
47 III, 148| nem megyünk még. Bevárjuk mindenkinek a természetes halálát, ez
48 IV, 12 | méltóságok viselõinél, de mindenkinek volt még valami olyan el
49 IV, 15 | gyöngéd, puhakezû édesanya mindenkinek, csak neki nem. Hát mégsem
50 IV, 33 | kedveznek a kedélynek. Ma már mindenkinek legalább látszania kell
51 IV, 48 | venni? De tudja ön azt, hogy mindenkinek egy kérdést szoktam feladni?~-
52 IV, 82 | milyenek a dohányfajok? Mindenkinek volt egy speciális országa,
53 IV, 131| hangulatban oszlottunk széjjel s mindenkinek az arcán ott ült a megilletõdés,
|