Rész, Fejezet
1 1, 2 | ön tanácsát.~Alphonsine fölkelt. Újra a büszke királynõ
2 1, 4 | Erzsike mellette. Tehát fölkelt a resórációk hõse ily nyomorékul
3 1, 8 | embereit.~Fércz úr egy-kétszer fölkelt, a tükörbe nézett, meg leült,
4 1, 9 | ajtajára mutatott.~Kléner úr fölkelt és udvariasan karját nyújtá,
5 1, 9 | neki fölfedezni.~Kléner úr fölkelt, meghajtá magát és miközben
6 1, 12 | megszólnának, uram.~Azzal fölkelt, s megköszönve nyájasan
7 1, 13 | Druzsbával, aztán sört kért, mire fölkelt az asszony és a dolgai után
8 1, 14 | nyugodtan aludt, reggel fölkelt, megreggelizett, elolvasta
9 1, 15 | éjféltájban gyermeksírást hallott; fölkelt, fölöltözött és lábujjhegyen
10 1, 15 | lépett. Mivelhogy a király fölkelt, mindnyájan fölemelkedének.~
11 1, 16 | azon a napon, amelyiken fölkelt…~Amire azt felelte Katica:~-
12 1, 16 | terítéket az uradnak!~Katica fölkelt és kikiáltott az ebédlõajtón:~-
13 1, 16 | úrhoz…~Timóczy Gábor uram fölkelt - de ebben a pillanatban
14 1, 17 | nyugodtan.~Hertely uram fölkelt és egy fülkébõl egy csomó
15 1, 17 | valamit lássanak.~A kormányzó fölkelt és jókedvûen mondá:~- No,
16 1, 17 | megzörgette valaki kívülrõl. - Fölkelt, kinyitotta, s hideg borzongás
17 1, 17 | mind jobban rája ismert, fölkelt a helyérõl és leszállt a
18 1, 18 | ugyanannyi ezüstkanál.~Mihály fölkelt a székrõl és a nyitott ablakhoz
19 1, 20 | de ülj le hát, kérlek.~S fölkelt fürgén, meg akarta a vállát
20 1, 20 | elõre, mindjárt jövök én is.~Fölkelt a padról s céltalanul bandukolt
21 1, 23 | oda néztünk. A morva úr fölkelt és meghajtotta magát a kisasszony
22 1, 25 | megállni; leveleki Molnár fölkelt ruganyosan és leszállni
23 1, 27 | Mimi fölhúzta topánját, fölkelt, és csípõre rakva kezét,
24 1, 27 | megint felütötte a fejét, fölkelt az asztaltól és kikönyökölt
25 1, 28 | hirtelen elhatározással fölkelt, s fölszedvén poharait s
26 1, 29 | hogy maga az asszonyság már fölkelt (persze az ilyen vén boszorkányok
27 1, 29 | volt, megnézte az óráját s fölkelt~- Teringette, elfeledkeztem
28 1, 30 | aki azóta rommá lett, már fölkelt a fõispán, a karomat megfogva:~-
29 1, 31 | kékesbarna köntösén.~Reggel fölkelt a Pali és a bányába indulóban
30 1, 31 | ügyefogyottságán…~Nem sokat habozott, fölkelt s helyet foglalt a varga
31 1, 31 | tíz forintja fut rajta), fölkelt, mint egy kísértet, és hagyta
32 1, 31 | istenem, mit hoz?~Vince fölkelt, ajtót nyitni, de úgy látszik,
33 1, 34 | szuszogó lélegzete.~No, most! Fölkelt s lábujjhegyen közelgett
34 II, 5 | minden erejét megfeszíté és fölkelt; nagyon utálta a vizet még
35 II, 6 | Kamilia hirtelen; aztán fölkelt, büszkén végigmérte a szobát
36 II, 11 | mondom, hogy nem.~Azután fölkelt, egész közel lépett Saroltához
37 II, 94 | róla a festéket.~Reggel, ha fölkelt, ha végigment a gazdasági
38 II, 99 | fõbe nem lövöm magam.~Ralph fölkelt, kalapját vette és szilárd
39 II, 99 | ébresztõje sat.~Pál csendesen fölkelt helyérõl és hirtelen odalépett
40 II, 113| Gróf Cserényi Pál hidegen fölkelt ülõhelyérõl s fitymáló hangon
41 II, 127| magam.~VII. BEFEJEZÉS~Gábor fölkelt, kalapját vette és szilárd
42 II, 127| ébresztõje.~László csöndesen fölkelt helyérõl és hirtelen odalépett
43 II, 129| félretolta a takaró dunyhát, fölkelt, s mellén összefogva ingecskéjét,
44 III, 39 | Dim jött vele szembe. Már fölkelt a vén semmirekellõ és a
45 III, 63 | kellett hagynia.~A király fölkelt, megfogta a szép térdeplõ
46 III, 110| füléig vörösödött. Izgatottan fölkelt, s keze remegett, amint
47 III, 128| fölemelte szemeit, megösmert, fölkelt, hogy megöleljen. De sem
48 III, 140| mondá sóhajtva.~Aztán fölkelt, és fölvett az asztalkáról
49 III, 148| állomásra.~Reggel, midõn fölkelt a jelölt, odaszólt az öreghez:~-
50 IV, 1 | Ilonka jöttek nagy robajjal.~Fölkelt, meghimbálta derekát, csábítón,
51 IV, 7 | egyik testimonium legale fölkelt a helyérõl, és eltávozott
52 IV, 25 | kíván szólani.~Salla úr fölkelt, és ímmel-ámmal elmondta,
53 IV, 107| sugarainál, Teleky Mihály fölkelt ünnepélyesen, és megszorongatta
|