Rész, Fejezet
1 1, 8 | egyszerre kérdõleg néztek egymásra. Absolon Zsiga azonfölül
2 1, 9 | ügyességével turkált az egymásra halmozott iratok közt, villámsebesen.~
3 1, 11 | Mind a hárman ámulva néztek egymásra, csak Szekula uram, a falusi
4 1, 12 | sok dicsszomjas diák mind egymásra nézett, de bizony minden
5 1, 13 | ugyan mindenfélét kiabálnak egymásra, de az igazi oka csak az
6 1, 15 | megbotránkozását. A püspökök egymásra agyarkodtak. Nem volt, aki
7 1, 15 | kutyakalangya« is (a földön egymásra feküdtek a gyerekek míg
8 1, 17 | már eddig is hunyorgattak egymásra pajzánul a komoly, mogorva
9 1, 20 | vasvillás szemeket vetni egymásra, mindenféle lelkes és lelketlen
10 1, 20 | kerülik egymást, rá se néznek egymásra. Eddig ez könnyû volt, de
11 1, 23 | csipkés keszkenõt hajigáltak egymásra, »haragszom rád«-ot kiáltozva,
12 1, 23 | Azok is a fejüket rázták és egymásra nevettek.~- Nem volt biz
13 1, 24 | Elõzködtek, átkiabáltak egymásra, megállították egymást.
14 1, 24 | mellett, sokszor néztek egymásra, de ha az egyik nézett,
15 1, 24 | Bizonyosan.~Amikor beszéltek, nem egymásra néztek; egyik a tányérjára,
16 1, 24 | ne nézzetek sehova, csak egymásra; - mert ha egyebüvé néznétek,
17 1, 26 | égett az is. A víz tele volt egymásra hullott gazzal, égõ vagy
18 1, 28 | tehát, miután így akadt egymásra két rokonlélek, kössük meg
19 1, 33 | ungorkodtok, apprehendáltok egymásra és énrám, édes atyámfiai,
20 1, 33 | megvenni a sertés-Góliátot, de egymásra bukkanva, meghõköltek a
21 II, 1 | egymást és hogy várni fognak egymásra, akár a koporsó bezártáig
22 II, 5 | kérdé a két úr egymástól, egymásra bámulva.~- Meg kell keresni.
23 II, 20 | gyönyöre fekszik elõtte az egymásra dõlõ, apró, fekete betûkben.
24 II, 25 | gyomlálnak, rá sem hederítettek egymásra, összesimulnak, összeszoknak.~
25 II, 38 | miért lövöldöznek az emberek egymásra? - kérdé Margit. - Az emberek
26 II, 39 | Õk nem emlékeznek most egymásra.~- Hol jártál? - kérdi,
27 II, 40 | halott-halványan mereszték egymásra szemeiket.~- De hát igaz
28 II, 43 | növendékleány némán nézett egymásra, és már addig is, míg a
29 II, 45 | következtében azok elkezdték egymásra a fogaikat vicsorgatni,
30 II, 62 | mint nekem oda.~A két tiszt egymásra nézett s önkéntelenül közeledtek
31 II, 67 | gyöngédséggel, olyan epedéssel egymásra irányzott tekintetekkel,
32 II, 70 | Különös, hogy rá nem unnak egymásra.~Kétségkívül még csak egy-,
33 II, 70 | haragos, majd mosolygó képet egymásra, mint hajlik a kedves teremtés
34 II, 76 | lábszárait egész otthonosan egymásra rakta.~- Nekem ajánlólevelem
35 III, 2 | a félesztendõt.~A bírák egymásra néznek mosolyogva: »Milyen
36 III, 37 | halk moraj hallatszott. Egymásra néztek, szemük mintegy önkénytelenül
37 III, 41 | mivel féltékenyek voltak egymásra. Mindegyik azt hitte, hogy
38 III, 42 | szoknyájába fogództak, s egymásra nevetgéltek, amint hol az
39 III, 58 | mogorvasággal -, lõjünk még egyszer egymásra, uram.~- Lõjünk, uram -
40 III, 75 | tanulótársa volt valamikor. Egymásra ösmertek, s felette örültek
41 III, 148| hanem a ráncok úgy dõltek egymásra fején, halántékán és arcán,
42 IV, 41 | csatában - dadogta amaz.~Egymásra néztünk, hogy mire vegyük
43 IV, 46 | Innen lövöldöztek aztán egymásra egész kényelmesen, azazhogy
44 IV, 97 | mekkora szemeket meresztettek egymásra.~- Hát a diákok hova lettek?~-
45 IV, 100| Azazhogy õ talált meg. Azazhogy egymásra akadtunk.~- Hát ez a kis
46 IV, 127| Ám legyen!~S ezzel újra egymásra rohant a két levente. Jó
47 IV, 127| völgye, óriási hegyek szinte egymásra látszanak dõlni körös-körül
48 IV, 128| leírtam.~Hallgatagon néztek egymásra a Pulszkyak.~Arcomat elöntötte
49 IV, 136| illetlen nevetgélés.~Az emberek egymásra néznek, majd a lovakra.~-
50 IV, 140| kofferek voltak a szobájában egymásra rakva, míg a kalap- meg
51 IV, 141| válik. Sógor és unokaöcs egymásra hagyogatják:~- Ma te kísérd
52 IV, 146| barátom.~- És hogy ösmertek egymásra?~- Fölségesen van kicirkalmazva
53 IV, 150| tanácstagok megmeredve tekintettek egymásra, ahelyett, hogy a szobrot
|