Rész, Fejezet
1 1, 4 | födte is tagjait: »Kedves urambátyám«, vagy »Kedves öcsémuram,
2 1, 16 | mentségfélét. »Egy kis tréfa volt, urambátyám; nem kell azt úgy venni«,
3 1, 20 | Három Rózsá«-nál.~- És urambátyám nem ad benne tanácsot?~Tóth
4 1, 27 | egyszerûen megmondta neki: Urambátyám vagy tekintetes úr (már
5 II, 3 | kifognak rajta.~Egy öreg urambátyám, aki nem értett a bontonhoz,
6 II, 3 | lurkók.~- Nagyon megköszönöm urambátyám szívességét... - hebegett
7 II, 3 | különben megfojtom.~Az öreg urambátyám meghökkent kissé, hanem
8 II, 4 | elé!...~- Ne tüzeljen úgy, urambátyám, mert mindjárt hanyatt esem.~-
9 II, 5 | FÜSTBEMENT~1871~Szegény urambátyám, de csöndes ember lett magából!~
10 II, 5 | Hogy tud ellenni kedves urambátyám ebben az átkozott csöndességben?
11 II, 5 | ezt az állapotot, kedves urambátyám!~Az öreg szõlõt, mit olyan
12 II, 5 | dermesztõ hidegsége futott öreg urambátyám hátgerincén keresztül, eszébe
13 II, 5 | jó reggelt... kívánok... Urambátyám! Egészségére... az éji...
14 II, 5 | mûködni a bor hatása, öreg urambátyám sötét vonásain valami olyan
15 II, 7 | ön?~- Csak ösmer, kedves urambátyám, hogy Mády Károly vagyok.~
16 II, 14 | nyakad sülve.«~Erre az én urambátyám arca egyszerre kezdett kigömbölyödni.~-
17 II, 14 | Három Rózsá«-hoz. Az én urambátyám tökéletesen boldoggá lett.
18 II, 14 | ott rája.~De ha kedvelte urambátyám a német nyelvet, még jobban
19 II, 14 | szolgálhatok.~Erre aztán urambátyám örömében kihúzott a bugyillárisából
20 II, 14 | nagy bajtól szabadul meg. Urambátyám pedig mosolyogva nézett
21 II, 14 | pedig a revolució üthet ki.~Urambátyám kedvenc eszméje volt a revolució.~
22 II, 14 | nyert volna.)~Tehát az én urambátyám kezdett a lutriról beszélni.~
23 II, 14 | lutriban? - kérdé meglepetve urambátyám. - És minek?~- Szivart venni.~-
24 II, 24 | errõl beszéltek. A legtöbb urambátyám egész éjeket álmatlanul
25 II, 73 | kísértetet?~- Nem én, tekintetes urambátyám, soha.~- No, és már láttam
26 II, 87 | az évszámra - mondja egy urambátyám nagyot sodorítva tekintélyes
27 II, 113| ürüggyel, hogy »itthon van-e az urambátyám?« már egy félév óta az Erzsike
28 III, 19 | Elindultam a világba, urambátyám.~- De miért? Minek?~- Dicsõséget
29 III, 72 | de honnan tudhatta meg urambátyám olyan hamar?~Az alispán
30 III, 85 | járásbíró, nekem kedves urambátyám és vér szerinti rokonom
31 III, 85 | Ostobaság…~- Nincs megelégedve, urambátyám? - szólítom meg az öreget. -
32 III, 85 | szóltam mosolyogva -, urambátyám mint afféle antiszemita
33 III, 87 | Nyolc keresetet adott ide az urambátyám, rámázolva azokra veres
34 III, 87 | öcsém…~- Mit nem hitt volna, urambátyám?~- Azt, hogy ezek az én
35 III, 87 | mennyi.~- Akkor honnan tudja, urambátyám?~(Mert azt már sokaktól
36 III, 87 | Mi van azzal a végzéssel, urambátyám?~- Légy türelemmel, öcsém.
37 III, 109| nyerve, biztos többség.~Az urambátyám, aki egész odaadással kísérgetett
38 III, 109| szomszéd távírda állomásról.~Urambátyám reszketve bontotta fel a
39 III, 142| miszerintekkel beszélt az urambátyám.~- Mit dolgozik annyit,
40 III, 142| Remélem, arra is megtanít urambátyám, ha rá ér - szóltam tréfálkozva.~-
41 IV, 3 | Noszlopyhoz.~- Mit gondol, urambátyám - kérdezi halkan -, mennyi
42 IV, 3 | Hiszen nem a zsidó a vádlott, urambátyám!~- Canis mater - fortyant
43 IV, 41 | mindenekelőtt…~- Parancsoljon velem, urambátyám.~- Atyai kötelességem megtudakolni,
44 IV, 41 | Bizony nagy örömet okozna urambátyám, ha meglepne.~- Kétszer
45 IV, 56 | ne lehetne?~- Nézzen meg, urambátyám, hiszem láthatja rajtam,
46 IV, 56 | telekkönyvet.~- Igazán kiigazítja, urambátyám?~- Hogyne igazítanám, ha
47 IV, 84 | milyen vallású?~- Nem az, ami urambátyám - volt a válasz.~- Hát,
48 IV, 84 | mondta:~- Én kitaláltam, urambátyám melyik valláshoz tartozik,
49 IV, 137| és fölültem a csézára.~Az urambátyám lovai~Estefelé értünk Sóvárnokra;
50 IV, 137| szolgáló harsány hangja.~Az urambátyám lapja~Vacsora után áttért
51 IV, 137| sajtóra.~- Milyen lapot járat urambátyám?~- Ez idõ szerint semmilyet!
52 IV, 139| tízforintost, Kernyeszegi János urambátyám pedig aprópénznek, az már
|