Rész, Fejezet
1 1, 17| lelte utána.~Úgy bizony, a sztaroszta, a nagyságos Lubomirszky
2 1, 17| olyan lakodalom, hogy még a sztaroszta is becsípett rajta.~Búsult-e,
3 1, 17| mindenikbe ötven darabot. A sztaroszta nyilván csak ötvenig tudott
4 1, 17| kiáltott fel önkénytelenül a sztaroszta - hát azért fizette az most
5 1, 17| De csakhamar észrevette a sztaroszta, hogy bolondot mondott.~-
6 1, 17| asszony.~- Jó, jó, - mondá a sztaroszta - csakhogy az nem alkalmatos
7 1, 17| asszonyszemélynek.~Maga a sztaroszta elnökölt a tanácsban - de
8 1, 17| pincébe Kaszperekéket.~A sztaroszta fejcsóválva simogatta a
9 1, 17| Azt mondom, nagyságos sztaroszta és nagytekintélyû tanács,
10 1, 17| maga mondókáját latinul. A sztaroszta rágyújtott, azon a héten
11 1, 17| kupakját, a szárát és a sztaroszta szájából kiömlõ füstöt.
12 1, 17| Valami csodálatos volt ez. A sztaroszta kevélyen köpködött ide-oda, -
13 1, 17| minden apródonkint.~Maga a sztaroszta is nagy kedvelõje volt az
14 1, 17| Kaszperek nem felelt.~A sztaroszta kötekedve ütött a vállára.~-
15 1, 17| kiáltott fel élénken:~- Látod, sztaroszta, látod, látod! Azt mondtad
16 1, 17| sem?~Mire elõlépett maga a sztaroszta és így szólt, nagy mellét
17 1, 17| felnyerített a kúria udvarán. A sztaroszta felkapta ölbe a Kaszperek
18 1, 17| tán sohasem történt! Egy sztaroszta, egy ilyen nagy úr vezeti
19 1, 17| becsületes. Hanem iszen a sztaroszta bõrében se szeretnék lenni
20 1, 17| kullogott utánuk messzirõl. A sztaroszta a lovat vezette, mely lassan,
21 1, 17| bágyadtan felelgetve a sztaroszta szavára. Egyedül voltak,
22 1, 17| mindjárt leesik a locsokba.~A sztaroszta megigazította, tovább mehettek.~-
23 1, 17| A negyvenes években járó sztaroszta hangja olyan lágy, reszketeg
24 1, 17| le a halottat, segítsen, sztaroszta uram. Te pedig siess be,
25 1, 17| zúgolódásban tört ki a nép, de a sztaroszta elrendelte, nemkülönben
26 1, 17| A szép özvegyasszonyt a sztaroszta vezette karonfogva a koporsó
27 1, 17| támogató karóhoz kapaszkodik?~A sztaroszta víg, szeretetreméltó volt
28 1, 17| ígéretére emlékeztette a sztaroszta:~- Ugye megengedi, hogy
29 1, 17| Keresztülmentek a pitvaron. A sztaroszta szíve hangosan dobogott
30 1, 17| boldogságból.~- Ugyan menjen, sztaroszta, maga nagy bolond. A kezére
31 1, 17| nyissa ki hamar az ajtót.~A sztaroszta kinyitotta a szoba-ajtót,
32 1, 17| elõtte lévõ kenyérbõl.~A sztaroszta elrohant, mint az õrült,
33 1, 17| Lubomirszkyt.~- Vigyázz, sztaroszta, azt mondom, vigyázz magadra.
34 1, 17| megfojtalak. Vigyázz magadra, sztaroszta.~Az volt, Kaszperek volt,
35 1, 17| Az udvaron találkozott a sztaroszta hajdújával, jó reggelt mondott
36 1, 17| mise csakugyan segített. A sztaroszta is feléledt néhány nap múlva,
37 1, 17| ostobaság - dörmögte a sztaroszta -, az a bolond kísértet
38 1, 17| királynak kedvenc embere volt a sztaroszta, gyakran meghítta a palotába;
39 1, 17| mire való? - kérdezte a sztaroszta.~- Hát csak elválasztom
40 1, 17| bolondokat - nevetett a sztaroszta.~- Éppen nem tréfálok -
41 1, 17| hamisak voltak egytõl-egyig.~A sztaroszta elsápadt.~- Lehetséges-e? -
42 1, 17| nem hinnéd - jegyzé meg a sztaroszta neheztelve.~- Egyszerûen
43 1, 17| Õfelségére kellemetlen lehetne.~A sztaroszta dühöngött, a haját tépte,
44 1, 17| jött erre Krizsán András, a sztaroszta hajdúja, akit Kaszperek
45 1, 17| egy-egy pap karon fogva. A sztaroszta izgatottan ugrott fel, háta
46 1, 17| Nowogradszky megrántotta a sztaroszta kabátját.~- Ülj le! Mit
47 1, 17| Istenemre mondom - szólt a sztaroszta -, ez a fickó tökéletes
48 1, 17| Hovatovább nézegette a sztaroszta, mind jobban rája ismert,
49 1, 17| fölkacagott:~- Meghiszem, sztaroszta, hogy ösmersz. Egy jó pecsenyétõl
50 1, 17| kergettelek el, ugye?~A sztaroszta hanyatthomlok rohant vissza
51 1, 17| Nagyszerû, - lelkendezett a sztaroszta - nem, nem engedhetem, megyek,
52 1, 17| Az ám, az ám - szólt a sztaroszta szórakozottan, elkapva tekintetét
|