Rész, Fejezet
1 1, 4 | restóráción, csak nekem szóljon.« Finánc nem szaglált a
2 1, 4 | sem, Lupcsek uram? De hát szóljon már, hogy van a tekintetes
3 1, 4 | senki. A titoktartó víz ne szóljon róla soha!…~És íme, évtizedek
4 1, 4 | értette, hogy neki adja? Szóljon bátyám, az istenre kérem…~
5 1, 4 | Ugye semmi baja sem lesz? Szóljon, kérem, ugye nem lesz?~-
6 1, 5 | restauráción, csak nekem szóljon, az ebadta!« Finánc nem
7 1, 6 | itt vagyok én, csak nekem szóljon«. Finánc nem szaglászott
8 1, 7 | restóráción, csak nekem szóljon«. Finánc nem szaglászott
9 1, 8 | messzirõl köszöntse s így szóljon hozzá, valahányszor találkoznak: »
10 1, 8 | senki! A titoktartó víz ne szóljon soha, soha!~És íme ma, évtizedek
11 1, 9 | lenni a restóráción, neki szóljon akkor.~A tekintetes vármegye
12 1, 10 | Nem volt, aki mellette szóljon, aki a bíró szívét meglágyítsa…~
13 1, 11 | hozzákiáltván a varázsigét: »Nagyot szóljon, mint a besztercei harang,
14 1, 17 | kötekedve ütött a vállára.~- Szóljon hát kigyelmed!~De bizony
15 1, 21 | hallhatóan rebegte:~- Ne szóljon!~*~A vicebíró szólt:~- Hajts,
16 1, 22 | jöjjön - sürgeté Birli -, szóljon neki, vegye rá, magára hallgatni
17 1, 23 | vakmerõen megfogtam a kezét:~- Szóljon, csak egy szót szóljon,
18 1, 23 | Szóljon, csak egy szót szóljon, oh, csak egy szót - hebegtem -,
19 1, 24 | hanem csak násznagy? Minek szóljon le egy vidéket, mikor a
20 1, 31 | gondviselés súgja a vargának, hogy szóljon neki, segíteni akarván nagy
21 1, 35 | szellemes ez tõlem, mi? Szóljon hát, Kozsibrovszky gróf,
22 1, 35 | háziasszony, csakhogy éppen szóljon valamit. - Tartson velünk,
23 II, 5 | a számtartó úr, csakhogy szóljon valamit.~- De még mekkora!
24 II, 7 | ágyában:~- Hogyan, ön beteg? Szóljon! Minden szava teljesítve
25 II, 7 | teljesítve lesz! Arra esküszöm. Szóljon!~- Legelõször is esedezem,
26 II, 7 | malter-nedvvel megtelt félcipõ.~- Szóljon, az égre kérem, tisztelt
27 II, 17 | aki pedig rókázni akar, szóljon, hadd tartom a fejét.~Lefeküdni
28 II, 40 | a szoba ajtajából így ne szóljon:~- Uraim, jól gondolják
29 II, 46 | emiatt méltósága, de ne szóljon, kérem, esedezem, a nagynénémnek,
30 II, 60 | többé sorsom felett.~- Ne szóljon így, kisasszony, hiszen
31 II, 72 | édes Péter... No, csak szóljon hát az öreggel.~Katalin
32 II, 77 | állhatta, hogy közbe ne szóljon.~- Nagy fantaszta az a te
33 II, 117| az emberek elõtt még nem. Szóljon ön atyámnak is.~- Én félek,
34 II, 123| öregember nem felelt.~- Szóljon hát kend szaporán...~De
35 II, 123| kidagadnak az erek.~- No, hát szóljon már, öreg Kampós! - sürgeti
36 II, 124| állhatta, hogy közbe ne szóljon az õ bizalmas, rábeszélõ
37 III, 2 | megzörgetve. - Mi baja van? Szóljon kend!~Semmit sem válaszolt.~
38 III, 2 | Megvárta Vér Klári, hogy az ura szóljon, kérdezzen, de az is a vidéket
39 III, 3 | egy módot.~- Oh barátom, szóljon. Sohasem felejtem el szolgálatát.~-
40 III, 4 | megzörgetve. - Mi baja van? Szóljon kend!~Semmit sem válaszolt.~
41 III, 32 | legkényelmesebb.~- Csak szóljon, kedves doktorom, ne tartózkodjék…
42 III, 126| De lelkem öcsécském, ne szóljon ám errõl az uramnak egy
43 III, 148| hát még? - kérdé, csakhogy szóljon, s fáradtan roskadt le egy
44 III, 148| bor a választók torkán... Szóljon, Ágnes, enyém lesz-e, ha
45 III, 148| szemérem.~- Igaz, igaz, ne szóljon semmit. Ne mondja ki szavakkal,
46 IV, 20 | de hát mivel… azonban.~- Szóljon bátran.~A tudós tompa hangon,
47 IV, 81 | Ne kérjen semmit, ne szóljon semmit - ömlött a Lenci
48 IV, 91 | van, tekintetes uram…~- Szóljon az istenért…~- Az ellenfél
49 IV, 100| minisztériumban, csak nekem szóljon.~Az egész vármegyét ezzel
50 IV, 100| minisztériumban, csak nekem szóljon.«~Én még nem ösmertem eléggé,
51 IV, 100| minisztériumnál, csak nekem szóljon.~- Köszönöm.~Sejtettem,
52 IV, 109| valami kívánsága, amice, szóljon, protezsálni fogom. Mert
|