Rész, Fejezet
1 1, 1 | leány Molnár Erzsike, az öregember pedig az apja…~Jancsi reszketve
2 1, 1 | térdre rogyott a roncsolt öregember elõtt és felemelte a két
3 1, 1 | tett, mintha olvasna, az öregember pedig nagy bunkós botjával
4 1, 1 | gondolkodni kellett. Az öregember megtörölte izzadó homlokát
5 1, 1 | rabolták el kegyelmednek?~Az öregember hátrasimította õsz hajfürtjeit
6 1, 1 | lehetetlen.~Hanem a másik öregember nem bírt elálmosodni; hol
7 1, 1 | meghidegedik iránta.~Az öregember figyelmesen hallgatta a
8 1, 4 | nyomja?…~Merõn odanézett az öregember szeme közé. Az elsápadt
9 1, 4 | koppantotta le. Félhomály volt.~Az öregember összetette kezeit.~»Adj
10 1, 9 | szemû, rövidre nyírott hajú öregember, szakállát, bajszát is borotválja,
11 1, 9 | akit Borbálának hínak?~Az öregember elgondolkozott. Ki is van
12 1, 12 | pokolba akartok vinni.~Egy öregember, aki testvére lehetett a
13 1, 31 | lüktetni azon a helyen.~- Te jó öregember vagy - mondá neki. Csak
14 1, 31 | Kupolyit:~- Itt vagy, te jó öregember.~- Itt vagyok.~- Hát ne
15 1, 31 | szétnézett a két gyászoló öregember elhomályosult szemmel, és
16 II, 1 | ismerem az urat. Punktum.~Az öregember hangja reszketett, mikor
17 II, 1 | hidegen, könnytelenül.~Az öregember ott nézte, mint készülõdik
18 II, 1 | Lóczi Péter neve is.~Az öregember kezébõl kiesett a lap, elsápadt,
19 II, 1 | annál már drágábbat is.~Az öregember felvillanyozva ugrott fel
20 II, 2 | fúródott a mellébe, s a vidám öregember mosolyogva rogyott le a
21 II, 4 | csak szép kelepcébe került! Öregember létére ilyen bolond dologba
22 II, 7 | vén Sebján«, egy félénk öregember, aki az ingyen lakásért
23 II, 24 | a fõispán, gyermektelen öregember, kinek vagyonát, mintegy
24 II, 60 | Csonka Istók becsületes öregember volt, aki a grófi ház szolgáltában
25 II, 67 | bírom, hatvannégy esztendõs öregember vagyok.~És ez, azt hiszem,
26 II, 69 | gimnáziumot.~Becsületes, hû öregember volt, ki mindnyájunkat névleg
27 II, 97 | van hátra. Számolj be.~Az öregember ekkor az óriás elé helyezte
28 II, 97 | meztelenül állott ott az öregember, míg lélegzete és szívverése
29 II, 97 | Miklóska mit csinál. Az öregember azt felelte, hogy jók vagytok,
30 II, 123| pusztaságban.~A fa ágai közt egy öregember guggolt hosszú, összekuszált
31 II, 123| kérdé a kormányos.~De az öregember nem felelt.~- Szóljon hát
32 II, 123| sugárzott ki delejesen.~Az öregember látta, érezte ezt és szemeibõl
33 II, 135| doktorkám, maga csókolni való öregember!~Tizenkettedik nap~Cservárynén
34 II, 136| történt, hogy egy szegény öregember nagyon beteg volt. Családja
35 III, 1 | látni fog! - kiáltá az öregember és fölugrott, mint az õrült.
36 III, 1 | éspedig villámgyorsan.~Az öregember megsimította a homlokát,
37 III, 1 | szemû, rövidre nyírott hajú öregember, szakállát, bajszát is borotválja
38 III, 2 | kellett, ez sem kell«.~Az öregember elkapta fejét a földrõl,
39 III, 2 | meglátogatta az Isten…~Az öregember fogai összevacogtak.~- Hiszen,
40 III, 3 | válláról. És az jó volt így. Az öregember hirtelen megkapta a kedvenc
41 III, 3 | csendes volt, de hideg, az öregember pedig bunda nélkül és mégsem
42 III, 5 | kellett, ez sem kell.«~Az öregember elkapta fejét a földrõl,
43 III, 17 | hónaaljáig, s látni engedte az öregember aszott testét: olyan volt
44 III, 21 | szebben és minél tovább!~Az öregember nagy hálálkodások között
45 III, 65 | Kihez megy ott Szolnokon?~Az öregember megrendült, arca annyira
46 III, 117| hallott az utcán este. Valami öregember viaskodott a saját tüdejével
47 III, 148| kérdé nyersen.~- Ez az öregember azt állítja, hogy kend az
48 IV, 22 | régóta feltûnt, mert szép öregember, haja, szemöldje, bajusza
49 IV, 101| Õhozzá sem jártak. Csak egy öregember fordult meg nála egy idõ
50 IV, 105| csak egy szegény köhögõs öregember vagyok. Én nem csinálok
51 IV, 119| melyik hallotta legelõbb az öregember biztató szavait.~- Nem szükséges
52 IV, 119| Ez az! - kiáltott fel az öregember. - Ez a híd a Lajta hídja
|