Rész, Fejezet
1 1, 2 | is.~Hanem a vén zsidó nem merte elfogadni a feléje nyújtott
2 1, 4 | a tudat, hogy aki ezt ki merte mondani az õ fedele alatt,
3 1, 9 | ha lett volna is, be nem merte volna tenni lábát a nemesi
4 1, 12 | szemet hunyt rá, de ki sem merte soha nyitni, s újságlapok
5 1, 13 | megakadályozni a rombolást, de nem merte; a dühöngõ ember szemei
6 1, 19 | szereti? Hátha csak nem merte magát megkínálni. A férfié
7 1, 23 | káromkodásokban tört ki.~Senki se merte megkérdezni, mi van benne,
8 1, 23 | hadnagyot érted?~- Igen, meg merte kérni a semmiházi. Egy Gáll
9 1, 32 | gonosz csont, az öreg Hirkó merte megkérdezni: »Mit mondjunk
10 1, 33 | ház komondorának és nem merte a macskát elkergetni, ha
11 II, 4 | mert még megkeresztelni sem merte igazi nevén, hanem ráfogta,
12 II, 5 | milliom kutya kutyánszki... Ki merte azt mondani? A vérit neki!...
13 II, 5 | nadrágjához, csak aztán merte megfogni gyöngéden a drága
14 II, 5 | mogorván a semmibe. Senki sem merte megszólítani. Tudták, hogy
15 II, 11 | hercegnek szemtõl-szembe azt merte mondani: »impertinens ember«,
16 II, 11 | õhelyette a kis Tinikét merte elrabolni. Ha »csak« õt
17 II, 11 | a vonalokon. Sárika nem merte megszólítani. Oh, hogy némán
18 II, 11 | álmélkodva a mérnök.~- Hogy merte az én címerem mellé egy
19 II, 13 | borzasztó gyilkosságot elkövetni merte.~
20 II, 14 | elfogyott, azt a kérdést merte kockáztatni a kellnerhez,
21 II, 17 | csupán bizalmas baráttal merte közölni a tényt), ki aztán
22 II, 65 | volt az a vakmerõ, aki ki merte mutatni, hogy a gróftól
23 II, 66 | örömteljesen Pali, s alig merte lábait fölemelni, nehogy
24 II, 86 | Gurbincsénak mondta, s az nem merte megtagadni. Szó nélkül ülte
25 II, 113| bolyki-járási szolgabíróságot sem merte elfogadni, a tekintetes
26 II, 120| kardjára haragosan.~- Ki merte azt cselekedni?~Lengyel
27 II, 123| kerítéséhez támaszkodva, de nem merte a fényes ruházatú urat megszólítani,
28 II, 126| víz. A ténsúr a fejét se merte kidugni a paplan alól, a
29 II, 135| lesz!~Még elgondolni sem merte a szörnyû eshetõséget. Annál
30 III, 1 | bacsa fölemeli ökleit.~Ki merte ezt a hangot utánozni?~És
31 III, 2 | oda is ült mellé, de nem merte átkarolni.~- Miért félsz
32 III, 2 | lehajtotta fejét és nem merte megkérdeni, hova érti. Szótlanul,
33 III, 2 | nehogy fölébredjen, nem merte kinyitni sokáig.~Pedig kinyithatta
34 III, 25 | szûcs hímezett-hámozott, nem merte bevallani, hogy a nagykendõ
35 III, 39 | számûzetett, mert zsarnoknak merte mondani a legjobb szívû
36 III, 39 | fájdalmasan fölordított.~- Ki merte ezt cselekedni?~Senki sem
37 III, 49 | rettegett, még a pipáját sem merte kiverni, nehogy zörejt okozzon,
38 III, 56 | nevetséges is az, hogy õ nem merte te-nek szólítani a Bodri
39 III, 94 | szólt senkinek, tõle meg nem merte megkérdezni senki. Aminthogy
40 III, 97 | szuszogott, az izzadtságot sem merte letörülni homlokáról, pedig
41 III, 108| kuruc asszony, hogy oda merte hozni a szép fehér nyakát.~-
42 III, 148| kezét a csendbiztos. Nem merte beletenni egy szélsõbaloldali
43 IV, 7 | volt, aki a szívének meg merte mondani: »szeretned nem
44 IV, 10 | még a tanítványait sem merte erõsebben korholni, ha azok
45 IV, 32 | de csak egy percre.~- Ki merte ezt cselekedni? - dühöngött
46 IV, 33 | s persze a párbajt nem merte többé inkvirálni a rendõrség.~
47 IV, 45 | észbeli hibát sejtett (de nem merte kimondani, majd kisül az
48 IV, 53 | számokat, de átadni nem merte.~- Tessék csak ideadni.~-
49 IV, 95 | semmisülve. És azóta sohasem merte többé elõhozni a férjének:
50 IV, 97 | ne okoskodjon. (Már nem merte tegezni.) Eresszen be, kérem.
51 IV, 97 | végig a termen.~- Hát hogy merte maga elereszteni a diákot?~-
52 IV, 102| igazi alakjában bántani merte volna Dimén uramat.~Pásztortüzek
|