Rész, Fejezet
1 1, 22 | Semmik se vagytok. Itt van Gál János, akivel a szolgabíró
2 1, 22 | szolgabíró is kezet fog, akit Gál bácsinak szólítanak a falubeli
3 1, 22 | mindegy az. Én azért leütöm Gál Jánost. Éspedig csak úgy
4 1, 22 | történt; egy légy csípte meg a Gál János uram kezét, s az egyszerre
5 1, 22 | doktort híjon.~- Jó - mondá Gál uram -; hadd menjen el a
6 1, 22 | professzornak, míg közbeszólt Gál uram:~- De már abból semmi
7 1, 22 | forintot.~A vasúti állomásnál a Gál uram kocsija várta, künn
8 1, 22 | dehogy csapott belõle parádét Gál János. Nem szólt az semmit,
9 1, 22 | hát mutassa azt a kezét.~Gál uram szó nélkül odanyújtotta
10 1, 22 | Meglehetõsen - mondá Gál uram egy rettenetes füstmacskát
11 1, 22 | lehetett - felelte flegmával Gál János, csakhogy mondjon
12 1, 22 | pákosztos férge! - fakadt ki Gál János minden ijedelem és
13 1, 22 | magáét. Annak meg kell lenni.~Gál uram egy szót se szólt,
14 1, 22 | hagyjon békét - mordult fel Gál uram, mintha restellné a
15 1, 22 | kezét. S magát is csodálom, Gál uram, olyan okos ember,
16 1, 22 | húztam ki ingyen a fiókjából.~Gál János gondolkozni látszott,
17 1, 22 | egykedvûen veszi.~Bizony Gál János uramat sem bírta megijeszteni
18 1, 22 | vármegye elsemmizze amijök van.~Gál uram megmozdult, mintha
19 1, 22 | szemetjén a tyúk is valami.~Gál uram higgadt bölcsességgel
20 1, 22 | udvarra, összekeresni a Gál gyerekeit, akik aztán néhány
21 1, 22 | légyen az illetõ nõszemély?~- Gál Jánosné.~A vén boszorkány
22 1, 22 | vegyítse.~- Gyanít-e valamit Gál János?~Mátyásné vállat vont.~-
23 1, 22 | Mátyásné vállat vont.~- Gál János okos ember, de az
24 1, 22 | beszaladok elbúcsúzni a gazdához.~Gál János még mindig ott feküdt,
25 1, 22 | zsivány Palinak.~Az öreg Gál összerezzent.~- Miféle Palinak?
26 1, 22 | már értem. Persze, persze.~Gál János indulatosan rázta
27 1, 22 | ráspoly.~- Ne legyen irigy, Gál uram. Bizony vétek volna
28 1, 22 | hibás, kend az oktondi, Gál uram… ~Gál uram nyögött
29 1, 22 | kend az oktondi, Gál uram… ~Gál uram nyögött egyet, a homlokáról
30 1, 22 | kicsordul.~- Mert lássa, Gál uram, jobb volna azt a finom
31 1, 31 | pénzért fogadta, bizonyos Gál Mihály nevû ifjú ember.
32 1, 31 | vélje.~- Fordulj vissza, Gál Mihály öcsém, mondd meg
33 1, 31 | meghagyta a kocsisnak (megint a Gál volt megfogadva), hogy léptetve
34 1, 31 | lesütötte a fejét, nézte a Gál Mihály mellényén hátul a
35 1, 31 | vesztek mindnyájan - újságolta Gál Mihály, ki onnan érkezett. -
36 III, 2 | rettenetes nap!~ ~HOVA LETT GÁL MAGDA?~1882~Van is mit dicsekedniök
37 III, 2 | Juditot… elég abból a szelíd Gál Magda esete. Mert nem úgy
38 III, 2 | azt az éretlen gyereket, a Gál Magdát… Tegnapelõtt este
39 III, 2 | korsós tarisznyát.~Szegény Gál Magdának reszketett a keze,
40 III, 2 | mintha viharos szél volna, a Gál Magda arcát vérvörösre marta.~-
41 IV, 45 | volna a vinnyei hegyben, Gál Jóska, a mézeskalácsos,
42 IV, 101| hogy a Majornoky Ferenc és Gál Katalin házasságából két
43 IV, 101| fáradsággal megy a kettõ!~Ami Gál Katát illeti, csinos leány
44 IV, 101| csak elhervadni…«~Hja, Gál Katalinnak senki sem szólt
45 IV, 101| nevetség volt, mikor a vén Gál Péter minden évben verset
46 IV, 101| elkeseríté az öregeket, hogy Gál Péterné asszonyom a nagy
47 IV, 101| Utánament az õ hites feleségének Gál uram is. Mert minek is élt
48 IV, 101| milligyertyákat csakugyan feltalálták, Gál uram ennek ellensúlyozásául
49 IV, 101| volt ott a vevényeken: »Gál Katalinnak«.~Hát már ennyire
50 IV, 101| kisegítse õket. Egy nap néhai Gál Mátyás budai csizmadia végrendeletét
51 IV, 101| hagyott a testvérbátyja, Gál Péter, Katalin nevû leányának,
52 IV, 101| Majornoky-kastély és birtok Gál Kataliné lett mindenestül.
|