Rész, Fejezet
1 1, 9 | vércseppektõl piroslott a fû. Mintha piros harmat esett
2 1, 9 | az iszonyú titok.~A buja fû közt, mely az élettõl duzog,
3 1, 9 | bukkant rá másnap a buja fû által teljesen eltakart
4 1, 9 | nyomban odatalált; a legázolt fû híven mutatja azt. Az arisztokrata
5 1, 11 | de volt ott tán ezerféle fû is) egészen körülövezte
6 1, 11 | REPARÁLÓJA~1885~A LOHINAI FÛ~egyik részletének vázlata~ ~
7 1, 12 | utas a mezõn, ki millió fû között ha egy tulipánt lát,
8 1, 19 | mindig ott volt az igazi fû, most elfújta a szél a harasztot,
9 1, 19 | a szél a harasztot, és a fû most se sárgult, most is
10 1, 26 | mélyedés látszik, és a bujább fû jelzi, hogy ez a csík valaha
11 1, 30 | mélyedés látszik és a bujább fû jelzi, hogy ez a csík valaha
12 1, 33 | aranyszöszke haja az igazi halaló fû, attól lehet csak elbódulni…
13 II, 4 | szebbek a virágok, zöldebb a fû, jobbak az emberek...~A
14 II, 5 | csörgésébe, a dértõl megcsípett fû között zizeg, csiripel a
15 II, 5 | a kérdéses verem felé.~A fû körös-körül véres volt.~-
16 II, 22 | köszöntött be Gergére, vetés, fû szépnek ígérkezett. A remény
17 II, 22 | Mihály sírján a tavalyi fû hajtja már gyökereit. Bizony
18 II, 47 | Kajánpikkelyesen anélkül is megnõ a fû és repce. Nem kívántatván
19 II, 53 | tovavitte, száradjon el a fû, mely annak az útnak (az
20 II, 63 | Nem hiszem: a tengeri fû nem volna olyan súlyos.~-
21 II, 95 | Sose lesz itt város még fû se nõ itten örök pocsolya
22 II, 119| országban gyémánt legyen a fû, mit megtaposok, s édesapád
23 II, 134| isten fiát megcsúfoltad, fû kiszáradjon, ha megtaposod,
24 III, 1 | fog susogni, mint ma, a fû nõni fog tavasszal, a patak
25 III, 1 | sem és rosszabb lesz még a fû is! Legalább Olej hiszi
26 III, 1 | tárgynak jutott. A harmatos fû buján kínálta magát a birkáknak,
27 III, 1 | gyümölcsét meg elhullatja, a fû megnõ és újra kiszárad,
28 III, 1 | jobbra-balra hajladozva: fû, virág bûbájos illatot lehelt,
29 III, 2 | összerogyva.~Köröskörül a fû mintha arany hímmel lenne
30 III, 2 | lelegelteti egymás elõl a fû javát, ebbõl aztán bosszúság
31 III, 2 | tulipán nyílt volna ki a buja fû között, éppen úgy piroslott
32 III, 7 | fut a porta felé. Bujább fû nõ ottan. Valaha keréknyom
33 III, 19 | isten porló csontjaidat; fû, virág dúsan tenyésszen
34 III, 24 | elaludt a garádban. A buja fû volt a párnája, s a mezei
35 III, 63 | tavaszkor a fûbe - pedig fû sem termett; Veres István
36 III, 66 | vonta meg világítását, a fû harmatos volt s megnedvesíté
37 III, 102| az, hogy semmi se legyen. Fû nem nõ meg esõ nélkül, atyafiak!~
38 III, 102| Terepetye Mihálynak, hogy a fû nem nõ meg esõ nélkül…~Engem
39 IV, 8 | szemét alatt terem a jó fû, édes öcsém. Tudod-e, mit
40 IV, 39 | okvetlenül meggyógyul. Ilyen fû csak egy van Magyarországon
41 IV, 39 | éri a negyven forintot!~A fû nõtt, nõtt… Az egész falu
42 IV, 39 | helyrejött, annak okvetlenül a fû használt; amelyik pedig
43 IV, 39 | lehetett segíteni, mert annak a fû se használt.~Az én szegény
44 IV, 39 | tehetett vele az embereknek.~A fû ezalatt olyan hírre vergõdött,
45 IV, 39 | látom, hogy ez a különös fû köztük van.~A füvet hát
46 IV, 136| csak gyep volt; üde zöld fû termett rajta, nem csengõ-bongó
47 IV, 138| a kormánybiztosoknál. A fû csak akkor nõ, ha esõk vannak.
48 IV, 142| sírokhoz. Hasig ér ott a fû. Mert az állatok sem mernek
49 IV, 142| a kalászt, s ha nõ is a fû ott, bárány nem eheti, s
50 IV, 146| borongott a kies mezõn. A fû színe kezdte magát átjátszani
51 IV, 148| 1848-iki! Forró, száraz. Fû helyett katonák nõttek a
52 IV, 148| De minek is lett volna a fû? A kaszák elmentek fegyvereknek,
|