Rész, Fejezet
1 1, 2 | szerelem bûbájos suttogása, a fájdalom lelket reszkettetõ lassú
2 1, 2 | csengõ hangon, melynek a fájdalom reszketõ lágyságot kölcsönzött, -
3 1, 3 | kimondva, annyi keserûség s fájdalom volt abban, amennyi csak
4 1, 3 | neje mint egy szoborrá vált fájdalom állt ott mellette mozdulatlanul,
5 1, 4 | Atyám! - kiáltá a valódi fájdalom megdöbbentõ hangján, s odaborult
6 1, 8 | Atyám! - kiáltá a valódi fájdalom megdöbbentõ hangján, s odaborult
7 1, 11 | hajtanak a gerjedelmek. Én, fájdalom, már csak azért mentem a
8 1, 11 | nõnek az apja?~- Én vagyok, fájdalom. Hogy inkább szült volna
9 1, 12 | nélkül és mégis reménnyel. Fájdalom! csakis ezzel van tele útitáskánk!~-
10 1, 14 | azt mondta, hogy »mekkora fájdalom!«)~- És a szép habos selyem
11 1, 18 | legalább tudtam volna! Mert fájdalom, a tegnap elmúlt és ma már
12 1, 23 | Volt ebben düh, irigység, fájdalom, lemondás, sértett hiúság,
13 1, 29 | megbotránkoznak a pazarlásain (melyek, fájdalom, úgyis csak képzeletbeliek
14 1, 31 | elõvenné valami nagy testi fájdalom, hogy a lelkit ne érezze
15 1, 32 | gyorsan, mint a fogorvos, hogy fájdalom nélkül húzza ki az odvas
16 II, 5 | ég felé. Arcára iszonyú fájdalom sötét betûi voltak írva.~
17 II, 7 | tengelyének küllõi alatt. De fájdalom, most is csak úgy megvirradt,
18 II, 10 | volna laptölteléknek, de fájdalom, a »tárca« számára nem háládatos!
19 II, 13 | ki - nem szólt semmit, a fájdalom elnyomá hangját, ámde az
20 II, 17 | Az írást választottam, de fájdalom a kétfejû sas esett felülre (
21 II, 25 | ugye?~Tóth Ede arcán a fájdalom nyílalt át.~- Nem tud az
22 II, 33 | RÉTHY BÁTYÁNK«-RÓL~A már - fájdalom - csak néhai Réthy bátyánk
23 II, 34 | kis levest főzhetnék, de fájdalom, nem volt már semmi sem.
24 II, 36 | mozgalom általános lett, s fájdalom, nem egy véresen végződő
25 II, 36 | összeszedni, a megindulás és fájdalom annyira erõt vett rajta.~-
26 II, 36 | lehetett e jó tett után, de fájdalom, keserû ébredése.~Kora hajnalban
27 II, 38 | szabadságharc ügyének.~De fájdalom, akadtak olyanok is, akik
28 II, 46 | gyermekek is tudnak tettetni.~- Fájdalom, igen; de ha e lány arcvonásai
29 II, 61 | tövétõl metszé, így szólott a fájdalom minden szisszenése nélkül,
30 II, 66 | feküdt. A szegény árvát mély fájdalom fogta el. Ott nyugosznak
31 II, 83 | még eddig nem estem el.~- Fájdalom, asszonyom, nem.~Egy másik
32 II, 88 | kisasszony ijedtiben...~De hát fájdalom, szegény ember ritkán viheti
33 II, 95 | mint valamennyi együtt.~Fájdalom volt ez, amit nem lehetett
34 II, 99 | a pogány nyelven. S íme, fájdalom, õ is eltávozott.~- Oh,
35 II, 99 | legnépesebb utcáin és sétányain. Fájdalom, hasztalanul, az az alak,
36 II, 112| mely nem talál alakot, a fájdalom, melynek nincsen jogcíme,
37 II, 116| egyéniségök egy megtestesült fájdalom.~Szegény Máthé Jánosnak
38 II, 127| teljesen rendbehagyva. Igen, fájdalom, õ már nem lakik nálunk.
39 II, 127| dalolni e nyelven. S íme, fájdalom, õ is eltávozott.~- Oh,
40 II, 127| ember megfordul egyszer. Fájdalom, eredmény nélkül múltak
41 II, 131| betûnél, még a trónoknál is.~Fájdalom, ma már az emberek nem gondolkoznak -
42 III, 1 | fog kelleni, minthogy - fájdalom! - nem iszákos ember, aminõvel,
43 III, 1 | lepedõre s halvány arcára fájdalom van festve; fekete szemében
44 III, 19 | hazaszeretetre ez esetben, mert fájdalom, akkor még nem tanultátok
45 III, 106| rendõr visszatette - de fájdalom, az történt, ami a Szigligeti
46 III, 129| Sopronba a pénzért, amely, fájdalom, csak a kortesek hitében
47 III, 133| keressük, nem keresi azt - fájdalom - senki, pedig mint mi tudjuk,
48 III, 148| állítja, hogy kend az apja.~- Fájdalom! - sóhajtott fel, s újra
49 IV, 61 | a szemeiben véghetetlen fájdalom, megtört fénye borongott:
50 IV, 68 | Kétségkívül, grófnõ… Fájdalom… az én hibám.~Megijedt,
51 IV, 72 | fogorvoshoz, egyszerre elpihen a fájdalom. Ezt a gonosz játékot ûzte
52 IV, 98 | szenvedéllyel űzte a tarokkot.~De fájdalom, csak egyetlenegyszer játszhattam
|