Rész, Fejezet
1 1, 3 | hány ködmönt adna érte a szûcs.~Ahol legnagyobb a tolongás,
2 1, 11 | nini, az bizony a lohinai szûcs, Kustár Márton), aki ijedten
3 1, 16 | furcsaság miatt.~- Valami szûcs van talán a király miniszterei
4 1, 23 | õ hall.~A rozmáli fiatal szûcs ellenben jóakaratúlag hátrafordult,
5 1, 23 | a templomból, a rozmáli szûcs, a keresztfiú, hozta a kalapját
6 1, 25 | Kukta Benjamin, a kataházi szûcs. Éppen volt egy pár szopós
7 1, 27 | után. Benézett például a szûcs sátra alá, ahol vagy száz
8 1, 27 | Hiszen az igaz, hogy van más szûcs is, de mit ér, ha csak a
9 1, 27 | Hiszen ködmönöket a kékkõi szûcs, Petrás Sámuel is varr,
10 1, 27 | szólt mogorván a kékkõi szûcs.~Ravasz, ötletes ember volt
11 1, 27 | házasodol meg már, te bolond szûcs?~- Nem érzem semmi szükségét.~-
12 1, 27 | a kékkõi várúrhoz Petrás szûcs.~- No, mi jót hoztál, édes
13 1, 27 | Úgy járt, mint Petrás szûcs, aki tizenkét üszõ helyett
14 1, 29 | József, valamint Kripuska, a szûcs.~De a szóban forgó nap (
15 1, 31 | mint például Kresztics, a szûcs, egyenesen a doktor ellen
16 II, 15 | számra méregetett körül a szûcs, mikor pruszlit szabott
17 II, 54 | nagy alázatosan a jámbor szûcs, elõrohanva.~- Holnap reggel
18 II, 54 | fogok egész éjjel - mondá a szûcs remegve.~- De a ködmön tökéletes
19 II, 54 | ott bõg a kapud elõtt.~A szûcs odapillantott s kétségbeesve
20 II, 54 | holnap, ha ugyan lészen.~A szûcs térdre borult a hatalmas
21 III, 2 | Mócsik György, a gózoni szûcs olyasfélét mondott a minap
22 III, 2 | fáradságot, sem anyagot a szûcs.~De nem is a gózoni Mócsik
23 III, 2 | azt, hanem a leghíresebb szûcs egész Miskolc városában.
24 III, 19 | melyeket egy falujokbeli szûcs kölcsönzött neki, nemigen
25 III, 25 | Vigyázott ennélfogva Mák uram, a szûcs, hogy úgy ne járjon, s ivott
26 III, 25 | az udvar tõlük, a korhely szûcs labodával, fûvel fölvert
27 III, 25 | után egyetlen jószágom.~A szûcs hímezett-hámozott, nem merte
28 III, 25 | voltaképpen nem tudatik - hörgé a szûcs tántorogva.~- Hol vannak?
29 III, 88 | valamit kegyelmeteknek, Szûcs Mihály és Töviskes János
30 III, 88 | Bánja a piszi - felelte Szûcs Mihály -, én ráállok.~-
31 III, 88 | Akkor hát vivát - kacag fel Szûcs Mihály -, mert énnálam hatvanezer
32 III, 88 | stikkeltetett, s amennyi szûcs volt az Alföldön, az mind
33 III, 101| gondolta magában: »Elmegyek a szûcs komámhoz, megkérem, tegye
34 III, 101| teljes biztonságban lesz«.~A szûcs átvette a pénzt s betette
35 III, 101| volt a pénzre, s elment a szûcs komához, hogy visszavegye.~
36 III, 101| komához, hogy visszavegye.~A szûcs koma ránézett csodálkozva,
37 III, 101| könyörgött a szegény ember, de a szûcs nem emlékezett a háromszáz
38 III, 101| tulajdonost.~Nagyon elbúsult a szûcs rövid emlékezõ tehetsége
39 III, 101| felöl volt bemenendõ.~A szûcs éppen otthon pipázott, mikor
40 III, 101| a Nyírbe kerül - monda a szûcs ravaszul. - Két-három banda
41 III, 101| Teringette bizony sok! - mondá a szûcs örvendve. - Márpedig én
42 III, 101| kedves komám - üdvözlé a szûcs tettetett nyájassággal. -
43 III, 101| örömlihegve pusztult a gonosz szûcs udvarából.~A hajdú ellenben
44 III, 101| de pénzt nem adott hozzá, szûcs uram. Nincs énnálam egy
45 III, 101| egy árva rézdénár sem.~A szûcs dühösen ordított fel:~-
46 III, 121| szûröket a férfiaknak. Az egyik szûcs, a másik szûrszabó.~Jó mesterember
47 IV, 8 | A másik emberöltõben egy szûcs vetõdött oda, - roppant
48 IV, 8 | mezõváros lesz belõlünk!~De a szûcs beköltözése még semmi sem
49 IV, 126| Mennyivel simábban ment a szûcs dolga. Pünkösd vasárnapján
50 IV, 126| Kovács Péterné, az elfogott szûcs sógornõje.~- Csitt, libavásár! -
51 IV, 142| nincs, tegnap vitte el a szûcs igazítani. Kinek vagyon
|