Rész, Fejezet
1 1, 32| egy õszhajú hazafi, valami Szoltsányi Gáspár nevû.~- Paperlapap! -
2 1, 32| bizonyos nagy protestáns úr, Szoltsányi Gáspár, aki télen át a városunkban
3 1, 32| jóakaratot, de nem én vagyok a Szoltsányi örököse.~- Hogy-hogy?~-
4 1, 32| sikerülni a dolog, egy másik Szoltsányi tanúkat szerzett, akik eskü
5 1, 32| bizonyították, hogy az örökhagyó Szoltsányi Gáspár maga komponálta a
6 1, 32| mértéket. Eszerint tehát a Szoltsányi Gáspár végrendelete tárgytalan,
7 1, 32| legokosabb volt a harmadik Szoltsányi, egy fiatal, turócmegyei
8 1, 32| rokon, mint a többiek. Ez a Szoltsányi, névszerint György, egyszerûen
9 1, 32| õ volt ott az úr, mikor Szoltsányi átvette a birtokkezelést,
10 1, 32| a gyeplõket.~Míg a többi Szoltsányi egyre perlekedett, õ addig
11 1, 32| akar - így ítélte meg õt Szoltsányi. Kobolinszky ellenben nagyra
12 1, 32| szavú ember volt ez a fiatal Szoltsányi. Elösmerték, hogy jó gazda,
13 1, 32| az emberek -, míg a többi Szoltsányi verejtéket, pénzt izzad
14 1, 32| füleket, mintha szomorú volna.~Szoltsányi arra ment vállára vetett
15 1, 32| Hisz az a báró úr szeme.~Szoltsányi hátrahõkölt meglepetésében.
16 1, 32| az a szemében - gondolta Szoltsányi -, mégpedig nagyobb, mint
17 1, 32| maguk is jól mulattak a Szoltsányi neveletlenségein, sõt ami
18 1, 32| Érdekes nap volt ez, Szoltsányi. (Valami állatias kéj világítá
19 1, 32| asszonyi testek… Azok a testek.~Szoltsányi most már készen volt a terveivel,
20 1, 32| segítsen rajtam, ha lehet.~Szoltsányi összeszámolta az adósságokat
21 1, 32| takarékosságot és javulást ígért, Szoltsányi pedig másnap reggel eljött
22 1, 32| szepegett, hogy mit szól hozzá Szoltsányi, ha megérkezik? Jaj, jaj!
23 1, 32| üvegbõl van az egyik szeme.~Szoltsányi mindjárt megérkezése után
24 1, 32| vadgesztenyefa alá a megboldogult Szoltsányi Gáspár úr is. Vadméhez döngték
25 1, 32| levél megcsiklandozza. De Szoltsányi, úgy látszik, nem volt csiklandós,
26 1, 32| hogy korcsolyázzék, maga Szoltsányi mondotta az asszonynak (
27 1, 32| Az igazi kedves napok. Szoltsányi az alföldre készült birkát
28 1, 32| hanem köszöntik nyájasan.~A Szoltsányi gólyáját éppen aznap, mikor
29 1, 32| Sõt egy hét múlva maga Szoltsányi is megtudta, még haza se
30 1, 32| volacso (és ez is valami).~Szoltsányi arca elsötétedett.~- Ej,
31 1, 32| révén jutottak ki amoda a Szoltsányi fenyegetései: »Jaj az életének,
32 1, 32| szándékozik tovább tûrni.~Szoltsányi, úgy látszik, megenyhült
33 1, 32| Persze, levelet se írt Szoltsányi, beérte fenyegetésekkel
34 1, 32| innen füstölve alaposan…~Szoltsányi György pedig szabadon gazdálkodott
35 1, 32| mintha õ örökölte volna Szoltsányi Gáspártól.~Gyarapodott,
36 1, 32| Megint vett egy birtokot Szoltsányi úr - újságolta ottan.~-
37 1, 32| olyan, mint a csontváz.« »Szoltsányi úr haja már olyan fehér,
38 1, 32| összetalálkozott egy-egy Szoltsányi atyafival, akik a pörvitelben
39 1, 32| Szervusz, bátyám, jó Szoltsányi! Hát ki csinálta jobban
40 1, 32| a dolgot? Ugye a nem jó Szoltsányi?~Egyik-másik vissza is vágott
41 1, 32| vágott néha (mert minden Szoltsányi kevély):~- Hiszen csak megvolna
42 1, 32| hallatszott be az udvarról.~Szoltsányi kitekintett.~- Egy eperjesi
43 1, 32| Bizalmas beszélgetésem volna Szoltsányi úrral.~S fürkészõ tekintetét
44 1, 32| Úgy gondolom - felelte Szoltsányi közömbösen -, hogy a birtok
45 1, 32| hozott.~- Ah, és ugyan mi?~Szoltsányi szemeibõl kilövellt a hamu
46 1, 32| gyermekeivé tegye õket.~Szoltsányi már megint egykedvûen szítta
47 1, 32| ön beleegyezése fejében.~Szoltsányi egy elhárító mozdulatot
48 1, 32| nem is lehet.~- Hogyhogy?~Szoltsányi elõbb meggyújtotta a pipáját,
49 1, 32| Hát mije volt? - hörgé.~Szoltsányi vállat vont:~- Semmim.~-
50 1, 32| meg ön soha a földesúrnak?~Szoltsányi mosolygott:~- Mert sohase
51 1, 32| Végeztetek?~- Végeztünk - felelte Szoltsányi megelégedetten, s nagy erõlködések
|