Rész, Fejezet
1 1, 3 | az isten házában.~Meg is örült neki a falusi legénynép,
2 1, 9 | Kléner úrét is, és igen örült, hogy õt vendégül üdvözölheti.~-
3 1, 12 | legénysége is.~Mindenki örült, vigadott, csak a gyõzõ
4 1, 12 | kamukaposztós mente volt õfelségén.)~Örült az egész sereg a hírnek,
5 1, 13 | ajándékba egy papagájt. Örült neki a leány és mi is örültünk,
6 1, 15 | ördög elsorolni.~A prímás örült a törpe lovacskának, örült
7 1, 15 | örült a törpe lovacskának, örült még tegnap, mikor hozták,
8 1, 15 | testét veszem át.~Még talán örült a cserének, de azért el
9 1, 15 | magyarul beszélhet.«~A király örült a haladásnak s szinte szeretett
10 1, 17 | macska, az utcára, mindenki örült neki és a farkába kapaszkodott.
11 1, 19 | volt semmi kifogása, sõt örült. A grófnõ nagylelkû volt
12 1, 23 | bajusza alatt édesdeden, örült, hogy végre rájött a bajra,
13 1, 26 | még most se értette, miért örült úgy a gyufatartónak. Még
14 1, 33 | egyszer Liszkaynét, Fili még örült neki.~- Hát még sincs végképp
15 1, 34 | nekem a kulcsot.~Zsuzsi örült, hogy csak ennyibõl áll
16 1, 34 | mindig lehet valami.~Korán örült Apró; lefelé lépett ugyan,
17 II, 1 | volt talán az egyedüli, aki örült a hírnek, mert most már
18 II, 3 | védelmezte állításait.~No, hanem örült is Stofi fiskális, hogy
19 II, 4 | minket.~A porosz nagyon örült neki - hanem azért mégsem
20 II, 4 | neki - hanem azért mégsem örült neki oly nagyon, mint mi
21 II, 6 | postán az illetõknek, és örült annak a bohóságnak, hogy
22 II, 6 | Poroszy elõször bámult, azután örült.~Minden zsáknak megvan a
23 II, 10 | kártyát.~Ráálltam. Fucha örült, hogy lát, panaszkodott,
24 II, 17 | majszterné asszonyom nemigen örült ennek a hódításnak, kígyót,
25 II, 25 | De az édesapja, az csak örült, ugye?~Tóth Ede arcán a
26 II, 34 | neki a gyermekek. Legjobban örült neki a kis Károly, ki még
27 II, 34 | hogy fel ne ébressze, s úgy örült neki, hogy szerencsésen
28 II, 38 | bécsi útját egy nappal.~Ki örült ez elhalasztásnak jobban,
29 II, 45 | volt akadály többé. Nõm örült és vidáman ugrált egész
30 II, 46 | örömbõl. Mert õ kétszeresen örült nemcsak a forintnak, hanem
31 II, 48 | eddig minden elmúlt napnak örült, mert mindenik megerõsíté
32 II, 48 | tanúsított becsülését; és örült minden érkezõ napnak, mert
33 II, 66 | van. Azon édes reménynek örült leginkább, hogy jó szülõit
34 II, 113| a szép Erzsike éppen nem örült a dolognak. Nagyon jól tudta
35 III, 1 | rázogatta. Mind a kettõ örült. És sem a mosolygó gyermeknek,
36 III, 2 | öntötték volna.~A gyerek örült neki, ragyogó mosoly ült
37 III, 5 | öntötték volna.~A gyerek örült neki, ragyogó mosoly ült
38 III, 19 | örülni csak a magyar könyvnek örült, s mikor egy-egy jelesebb
39 III, 25 | halavány virágos pruszliknak örült úgy.~De nem örült sehogy
40 III, 25 | pruszliknak örült úgy.~De nem örült sehogy sem a vén Mák e fordulatnak
41 III, 29 | senki. De a halálának sem örült meg senki, mint azokénak
42 III, 31 | volt. Együtt érzett, együtt örült, együtt szenvedett a játékossal.
43 III, 33 | nagy darabot a világból. Örült is neki. A kis szemvesztõ
44 III, 72 | kis kollációt.~A király örült a diónak, s nyomban vitte
45 III, 99 | kígyók, ha õk használják.~Örült is rajta ifjabb György,
46 III, 148| megkötözve. Hanem meg is örült, hogy ilyen jó helyre hozták.
47 III, 148| a paktum kijelölt.~A nép örült, éljenzett, tombolt, kurjongatott.
48 IV, 23 | Nyolcvan voks nem tréfadolog.~Örült neki, s rábízta az anyjukra:~-
49 IV, 127| aki harag helyett szívbõl örült a hat szép daliának.~Rögtön
50 IV, 138| semmi ellenvetést. Még tán örült is rajta, hiszen nagyon
51 IV, 152| tegnap a feleségemnek. Nagyon örült neki.~Gyuri elmosolyodott:~-
|