Rész, Fejezet
1 1, 2 | zavarában haragszik is, mosolyog is, a kis ügyetlen! Sokáig
2 1, 4 | s egy szép barna lányarc mosolyog le mindenünnen. Az engedelmes »
3 1, 5 | egy szép szõke leányarc mosolyog le mindenünnen. Az engedelmes »
4 1, 8 | hosszúkás barna leányarc mosolyog le mindenünnen. Az engedelmes
5 1, 9 | könnyektõl, és az arc alattuk már mosolyog. Az elárult titok feletti
6 1, 14 | uracs vagy vén kéjenc rád mosolyog, rád kacsint, s nézi, hogy
7 1, 14 | hiszen minden kereskedõ mosolyog a vevõire. A fürge Merkur
8 1, 15 | haragszik.~Csak egyetlen arc mosolyog, a gyermeké, aki fölött
9 1, 18 | felejtettem.~S most hazatérve, mi mosolyog rám…~Jó estét, jó estét,
10 1, 20 | Az az egy kis ablak úgy mosolyog, úgy nevet a fekete éjbe,
11 1, 23 | nagyapám a kocsiról.~Az öreg mosolyog, aztán búsan mutat kezével
12 1, 24 | ahogy csak egy bolond poéta mosolyog.~- Ez az, amit a Csapiczkyak
13 1, 25 | tehetne egyebet a nép barátja? Mosolyog és valami kompromisszumra
14 1, 26 | érzi itt magát, a tót csak mosolyog és morzsolgatja kezei közt
15 1, 26 | látja, csak az ég kékje mosolyog le, s egy-egy leselkedõ
16 1, 27 | is azonban legszívesebben mosolyog ama napóleonbetûs kék szemeivel
17 1, 32 | némely asszony csak azért mosolyog, hogy a fogait mutogathassa.~
18 II, 2 | Alkalmasint meghalt, mert nem mosolyog.«~
19 II, 4 | Sárikájának udvarol, szeme közé mosolyog, sõt még talán a kezét is
20 II, 4 | értesíteni a hölgyeket.~Mindenki mosolyog, csak Stofi bácsi bosszankodik,
21 II, 7 | miniszter - in spe.«~Õ pedig mosolyog negédesen és gondolja magában,
22 II, 7 | megnézegeti magát, egyet mosolyog a rá visszaintegetõ képre,
23 II, 10 | van, már szinte messzirõl mosolyog az ábrázatja elém:~- Szervusz,
24 II, 17 | melyen a történelem múzsája mosolyog; hadd lássa örökké azt a
25 II, 23 | közé, melyekbõl kövéren mosolyog a »Követel« rovat.~Még a
26 II, 26 | felülmúló édessége és szépsége mosolyog le. Egy jótékony célú egyletnek
27 II, 29 | A mama titkolózik. El-el mosolyog magában, mintha valami édes
28 II, 45 | hír és dicsõség nyájasan mosolyog feléje a magasból...~Én
29 II, 51 | arca, amint szánalommal mosolyog az ügyefogyott Lamielre,
30 II, 104| vannak fonnyadva.«~Szelíden mosolyog, azután szomorkásan tekint
31 II, 115| való.~Egy tál ételmaradék mosolyog az udvar közepén, amit bizonyosan
32 II, 131| mely messzirõl szeme közé mosolyog a járókelõknek; nem kacér,
33 III, 1 | Néma csend, csak a Bohuska mosolyog.~- Akkora darab valóságos
34 III, 15 | Janus-fej, ugyanegy időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre
35 III, 19 | visszateszi, olyan szépen mosolyog rá az a zöldség a közepirõl
36 III, 36 | impertinens ember.~Stein úr mosolyog, kiveszi tubákpikszisét
37 III, 41 | azt hitte, hogy a másikra mosolyog a színész.~Ezt mind tudta
38 III, 62 | Megkapja egy forintért! Õ csak mosolyog a többieken, s a markát
39 IV, 95 | felolvasásomba is bejutott. )~Ha mosolyog, nevet az egész szoba, ragyogó
40 IV, 121| sötét »karcer« is nyájasan mosolyog most ránk keserű mondatokkal
41 IV, 127| már a beteg gyermek nem mosolyog, az annak a jele, hogy már
42 IV, 127| van a halál árnyéka.~Nem mosolyog… nem örül semminek - tûnõdék
43 IV, 128| értesítést. Sok van olyan. Tarkán mosolyog le az elsárgult papírról…
44 IV, 128| rabbá tett… Maga gúnyosan mosolyog. Pedig lássa, ez voltaképpen
45 IV, 139| Istvánnal.~Harkányi Frigyes mosolyog ilyenkor és elmond egy anekdotát,
46 IV, 139| évben új anekdotát mond és mosolyog, de Nedeczky István se nem
47 IV, 139| de Nedeczky István se nem mosolyog, se anekdotát nem mond,
48 IV, 150| csak a kõarc mosolygott.~És mosolyog még mai napig is, mert ma
49 IV, 152| száz forintért!~A titkár is mosolyog, de hogyisne, hogyisne!
50 IV, 152| játéknak.~A tisztelendõ úr csak mosolyog, mosolyog. No, csak acsarkodjatok,
51 IV, 152| tisztelendõ úr csak mosolyog, mosolyog. No, csak acsarkodjatok,
|