Rész, Fejezet
1 1, 1 | nézte egy darabig kemény, mogorva arccal, azután mintha egyszerre
2 1, 1 | amint felnéz, kimosolyodik mogorva ábrázatja: kikapja a sárgarézkupakos
3 1, 2 | hirtelen megmarkolhassa. Mogorva arcára gyöngédséget öltött,
4 1, 4 | tettem? Mit tettem?~Csak a mogorva csend felel kérdésére, mit
5 1, 8 | tettem? Miért tettem?~Csak a mogorva csend felel kérdésére, mit
6 1, 9 | Itt van ni, azon módon…~A mogorva rabló rémült tekintetet
7 1, 9 | A kis-csoltói kastély, e mogorva százados épület, megtelt
8 1, 9 | gyermekkora óta ismerem. Mogorva, rideg fiatalember volt,
9 1, 9 | viselete volt, ki feltûnõ mogorva, levert kedélyû. De a szeretõ
10 1, 9 | Kléner úrnak is, ki azt mogorva dörmögéssel fogadta.~XX.
11 1, 9 | Itt van ni, azon módon…~A mogorva rabló rémült tekintetet
12 1, 9 | vagyok.~A vacsora fölött mogorva volt Gerge, alig szólt egy-két
13 1, 12 | akinek most már nem olyan mogorva, rideg az arca, mint tegnap
14 1, 14 | s ahelyett egy szurtos, mogorva mindenest tart: a Megfigyelést.~
15 1, 14 | Igen, a temetõben minden mogorva, minden fekete, csak a legszélén
16 1, 17 | egymásra pajzánul a komoly, mogorva tanácsurak, mintha mondanák: »
17 1, 18 | megbarátkoztunk. Elõször rideg, mogorva volt az a villogó csöve.
18 1, 20 | nagyon, mint a szemrehányó, mogorva nézésed.~Olyan szelíden,
19 1, 20 | többi ablakok mintha irigy, mogorva szemek volnának. Néha megnyílik
20 1, 25 | tégláiból. Még a saját háza is mogorva, lakálytalan, a szobák,
21 1, 26 | legjobban.~A tisztelendõ úr mogorva arcot vágott, egy restelkedõ
22 II, 1 | sem; sohasem volt olyan mogorva, mint most. Talán azért,
23 II, 3 | bolond, hogy örökösen azt a mogorva Aladárt imádja; ennélfogva
24 II, 7 | benne a megyeház udvaráról a mogorva, impozáns, kevély, csibukozó
25 II, 7 | körében mindig a »komótsapkás« mogorva alak, a harmadalispán, ki
26 II, 9 | keresztül. Hideg, szótalan, mogorva lett, mióta nem volt szabad
27 II, 30 | bizonyítványt is. És derült homlokán mogorva ráncok gyûlnek, szemeibe
28 II, 36 | csikorogva kinyílt, tompa, mogorva hang hangzott fel az udvarról.~-
29 II, 36 | szerencsétlenség - kiáltá az erõs, mogorva Dick, kit általánosan vasgyúrónak
30 II, 71 | meg a kapu csöngettyûjét.~Mogorva õszhajú ember cammogott
31 II, 109| fizionómia, mely különben elég mogorva, olyan biztató, nyájas volt
32 II, 123| gyermekek, lányok, elszánt mogorva arcok, amelyeken ott van
33 II, 127| minden kedélyét elvesztette: mogorva lett, gondolatait ritkán
34 II, 133| engedelme nélkül.~A két mogorva kõoroszlán a homlokzaton
35 III, 1 | Minden vidám volt, csak Olej mogorva és Matyi szomorú.~Olej nem
36 III, 1 | be a hasadékon: Hahaha! A mogorva Lapaj gyermeket ringat.~
37 III, 1 | sírj, édes morzsácskám!~A mogorva Lapaj megtanult hízelegni.~-
38 III, 1 | Itt van ni, azon módon…~A mogorva rabló rémült tekintetet
39 III, 2 | A bírák arca nem olyan mogorva többé, a király képe, meg
40 III, 2 | Járjanak kendtek mezítláb!«~Mogorva, rideg ember volt; nem szeretett
41 III, 24 | volna a száját, a fõispánok mogorva arcképein a napsugarak nevettek
42 III, 100| némán maga elé. Most már õ a mogorva, s Rikner lett csacska.~
43 III, 110| Elek, cinikus, szótalan, mogorva hadnagy.~Alig vártuk a vacsorát,
44 III, 110| Kármán Elek hadnagy, cinikus, mogorva - olvasta az alispán.~-
45 IV, 4 | álljon oda mellé.~Ubul mogorva ember volt, s azonfelül
46 IV, 44 | jól tudják, milyen rideg, mogorva szobám van: szürke falak,
47 IV, 73 | a páholyajtón. Kilép egy mogorva úr és felförmed.~»Mi tetszik?«~
48 IV, 127| kincseket az asztalra.~A király mogorva volt (mert a kis fia, János
49 IV, 127| nõi arc tündöklött elõ a mogorva páncélmezbõl, s gazdag hajfonatok
50 IV, 142| egy rakáson. Titokzatos mogorva ember volt, alig érintkezett
51 IV, 151| szentencia ki volt mondva. Komor, mogorva csend nehezedett a házra,
|