Rész, Fejezet
1 1, 1 | felpattan a tüzes fakó hátára, mígnem végképp elnyeli a puszták
2 1, 3 | szemeihez a kötény csücskét, mígnem a legutolsó soroknál már
3 1, 4 | gyermekét is itt hagyta sokáig, mígnem oszt’ elvitték, ha jól hallottam,
4 1, 4 | apátlan, anyátlan árváról, mígnem egy napon egy felsõvidéki
5 1, 8 | apátlan-anyátlan árváról, mígnem egy napon valami felsõvidéki
6 1, 9 | le fejét tányérja felé, mígnem hosszas merengés után elõbbi
7 1, 12 | Sokáig titkolódzott elõttem, mígnem kiismert, s együtt szállítottuk
8 1, 18 | szemeivel, bámészan, szótlanul, mígnem végképpen eltûnt a padláslyukon,
9 1, 18 | de sehol egy lélek sem, mígnem végre fent a magasban, a
10 1, 20 | vita. És ez mindaddig tart, mígnem az egész kéz, mind az öt
11 1, 20 | elbeszélték a városban, mígnem kisült, hogy az a zseniális
12 1, 23 | ujjai közt sustorgatta, mígnem végre elkezdte összehajtogatni
13 1, 25 | egy percig, mit csináljon, mígnem valaki a környezetébõl beleszólt:~-
14 1, 32 | hajlította azt a szép fejét, mígnem egészen odaért az ajka a
15 II, 6 | kifejezésekbõl állott a társalgás, mígnem Sramko bácsi alkalmat talált
16 II, 6 | nevetni a »kapitális tréfán« - mígnem lassankint elfelejtik mindenestül.
17 II, 17 | barátunk épületes elmélkedése, mígnem arra a szomorú tapasztalatra
18 II, 17 | jobban kezdtem remegni, mígnem félelmem tetõpontra hágott,
19 II, 45 | egyik városról a másikba, mígnem egy kisebb németországi
20 II, 45 | folytonosan ingerlé õket, mígnem naponkint halálos harc fejlõdött
21 II, 48 | végett a tanítóné tyúkjainak, mígnem két hónap múlva új nemzedék
22 II, 95 | nyomban követé a jóembert, mígnem egy tisztáson egy csoportozathoz
23 II, 99 | huzamosabban ottfelejtette magát, mígnem lassankint bizonyos gyöngéd
24 II, 103| kurtán ütött ki a bevásárlás, mígnem Horváth Gyula megjegyzi:~»
25 II, 120| császárról írt meg a szerzõ, mígnem odáig jutott, hogy: »és
26 II, 127| huzamosabban ott felejtette magát, mígnem lassanként bizonyos gyöngéd
27 III, 1 | és nem ereszté el sokáig, mígnem észrevette, hogy ez talán
28 III, 1 | gondolatait?~Sokáig kínlódék így, mígnem feszülten figyelve, meghallotta
29 III, 2 | lassan-lassan lefelé csúszni, mígnem a csípõktõl egyszerre lecsapódott
30 III, 2 | villámgyorsan növekedõk, mígnem idegreszkettetõ csaholással
31 III, 4 | villámgyorsan növekedõk, mígnem idegreszkettetõ csaholással
32 III, 8 | esztendeig a királyi táblánál, mígnem egy magas pártfogója útján
33 III, 8 | adott azelõtt a flótázásból, mígnem tavaly valami nagynénje
34 III, 8 | emberünk errõl a tárgyról, mígnem a mindennapi látományok
35 III, 18 | mendegélt megint egy darabon, mígnem a Fiastyúkhoz ére, hát lát
36 III, 43 | gyorsabban szaporodnak, mígnem jelentékeny majoritást képeznek
37 III, 103| Koháryakra. S bírták is békével, mígnem az utolsó Koháry-fiú, örököse
38 III, 131| Tárczay-család örökölte, mígnem 1548-ban Tárczay Györgyöt
39 IV, 6 | hallgattak el egy percig, mígnem az Aladár fiú közberikácsolt:~-
40 IV, 29 | s újra megkalapácsolta, mígnem egy kereszt alakját nyeré.~-
41 IV, 41 | ment ez faluról falura, mígnem az uszolai völgyhajlásnál,
42 IV, 43 | Egymaga jutott egy kupéba, mígnem valamelyik szomszéd állomáson
43 IV, 50 | rútak, szõrösek maradnak, mígnem a szarvas kicsiszolja szépre.~-
44 IV, 97 | bútorok és csecsebecsék közt, mígnem keze ügyébe akadt az album
45 IV, 101| ujjaikkal csiklandozták, mígnem egyszerre jött egy fagyos
46 IV, 119| furfangos Tisza Kálmán, mígnem végre imígyen szólt:~- Felséges
47 IV, 127| uradalmukból nagyban pénzelve, mígnem Mátyás királyt magukra haragították
48 IV, 127| évig maradt török kézen, mígnem Pálfy Miklósnak vér nélkül
49 IV, 128| megtettem az õ kedveért, mígnem aztán apródonkint ott rekedtem,
50 IV, 152| meg volt vele elégedve, mígnem egy napon dolga akadt a
51 IV, 152| csodálkozott: mi történt, mígnem kisült a dolog: egy barátnéja
|