Rész, Fejezet
1 1, 4 | most egyedül érzi magát. Kínos és mégis édes érzés.~- Holnap
2 1, 4 | egy óráig.~Az az egy óra kínos volt neki: nem találta helyét
3 1, 8 | egy óráig.~Az az egy óra kínos volt neki: nem találta helyét
4 1, 9 | Majornoky-tanya felé. Egy kínos gondolatom támadt; - ha
5 1, 12 | Terringette! - kiáltá a fõbíró a kínos, ünnepélyes csöndben, és
6 1, 12 | egyik ásótól a másikhoz, s kínos volt nézni, amint egyre
7 1, 12 | aludtam, hallanom kellett kínos nyögéseit börtönöm elõtt,
8 1, 13 | balsejtelmekkel, bizonytalan kínos benyomásokkal megterhelt
9 1, 14 | is várakoztass, mert az kínos lenne, inkább úgy mondd
10 1, 21 | Bizonyisten, semmit.~Rövid, szinte kínos csönd támadt, a bíró zavartan
11 1, 22 | többet.~A beteg mellébõl kínos hörgés tört fel, s a balkezével
12 1, 22 | sóhajtással mozdult meg a nábob kínos fekhelyén.~- Hát mi kára
13 1, 23 | magával, hogy elõhozza-e a kínos kérdést, mely e percben
14 1, 23 | minek is kellett ennek a kínos témának kipattanni!~A siket
15 1, 24 | kicsit a mámort a fejébõl.~A kínos incidens tehát asztalt bontott;
16 1, 25 | az ösztönével fölfogta, s kínos nyugtalanság szállott a
17 1, 25 | közömbös természet ezt a kínos jelenetet.~- Ide hallgass,
18 1, 29 | rohannia akárhonnan.~Hosszú, kínos percek teltek, míg végre
19 1, 29 | kifejlesztésében.~Még tartott a kínos csönd, hallani lehetett,
20 1, 31 | viaskodott, bikák kergették. Kínos, sõt borzalmas volt hallgatni
21 1, 32 | uraság, hogy meghalt-e?~Kínos percek voltak, sokáig nem
22 1, 33 | mésalliance szerepelt a közhitben, kínos benyomást keltett az atyafiságban.~
23 1, 34 | Eladó.«~Egy-egy homlokon kínos verejték ütõdik ki, egy-egy
24 1, 35 | suhancot és meglõttem. Sebe és kínos jajgatása meghatott, akkor
25 II, 3 | mondott anélkül is ajkainak kínos rángása.~- Rám meg hiába
26 II, 23 | mégsem tud egészen mindent. Kínos, borongó sejtelmek uralkodnak
27 II, 23 | azt olvasni, de nem gyõzi. Kínos veríték gyöngyödzik homlokán,
28 II, 25 | nem bírván kibontakozni kínos köhögési rohamából.~Ahogy
29 II, 25 | beteg költõ szaggatott, kínos köhécselése.~
30 II, 26 | láthatatlan lángpallosú angyal kínos, szemrehányó tekintete üldöz,
31 II, 40 | felerészére is, azonfelül még a kínos helyzetnek is nyomban vége
32 II, 60 | a derekaljat; és hogy a kínos hallgatásból egérutat leljen,
33 II, 99 | szerelem! - sóhajtá Ralph.~- Kínos, de mégis édes napjai voltak.
34 II, 127| szerelem! - sóhajtá Gábor.~- Kínos, de mégis édes napjai voltak.
35 III, 1 | a nyöszörgés s Lapajból kínos elhatározást facsart ki.~
36 III, 46 | bizonyosan itthon lenne már.~A kínos elõérzet hihetetlen sietésre
37 III, 56 | visszavenni többé.~Mély és kínos hallgatás következett. A
38 III, 114| földre szegezte szemeit. Kínos csend következett.~- Oda
39 III, 121| érdekes, amely a jelölteknek kínos.~Hogy mi adja Szomornak
40 III, 128| valamelyikünknek meg kell halni.~Kínos csendesség következett,
41 IV, 1 | illedelmet sem tekinti.~Kínos szünet állt be. Remegve,
42 IV, 22 | Úgy? Akkor is voltak már »kínos jelenetek« a gyûléseken?~-
43 IV, 22 | hogyne! Csakhogy ami akkor kínos volt, az most csak mulatságos.~-
44 IV, 22 | nekünk mulatságos, esetleg kínos is lehet valamikor az utókornak.~-
45 IV, 47 | Megfoghatatlan!~Délután 4 óra. Kínos várakozásban ülök az ablaknál,
46 IV, 83 | akkor magától jön a többi«.~Kínos nyugtalansággal vártam a
47 IV, 102| magisztrátus, kiknek homlokáról kínos verejték gyöngyözött, a
48 IV, 131| rendkívül bántott a dolog. Kínos, megtörhetlen csönd támadt,
49 IV, 131| bekövetkezett az ötödnap elõtti kínos csönd, de csak egy-két percig.~
50 IV, 136| kellett fogadni; s lett belõle kínos udvari jelenet, emberöltõk
51 IV, 136| történik.~…Eddig a hagyomány a »kínos jelenetrõl«. Így volt, igaz
|