Rész, Fejezet
1 1, 10 | sisakokban: egy szegény falusi kántor, Záhony volt az egyik s
2 1, 10 | hozzá vak Záhony, a pribolyi kántor, akivel egész délutánokon
3 1, 10 | volt egyéb, mint a községi kántor éléskamrája: de amelyben
4 1, 11 | önálló karaktert. A régi kántor, néhai Hlavács Dániel betûformái
5 1, 11 | leány - szólt közbe Blózik kántor, aki szintén ott ácsorgott
6 1, 11 | forgatni.~- Mond valamit, kántor úr - humorizált Sótony -,
7 1, 17 | Tudós Topovszky Melichar kántor uram értesülvén a történtekrõl,
8 1, 17 | is, két pap celebrált s a kántor szép búcsúztató verseket
9 1, 23 | katona a világon. Jó, hogy a kántor is abba nem hagyja bámészkodásában
10 1, 23 | az orgona, mint most, a kántor belelehelte egész lelkét
11 1, 23 | édesen a templomi köveken a kántor énekébe - mert már ilyenkor
12 1, 23 | ilyenkor eloszlóban csak a kántor erõlteti a torkát és néhány
13 1, 23 | zökkent és lejjebb esett. A kántor is belezavarodék az orgonaszóba.
14 1, 26 | József nevû elcsapott tót kántor izgatta fel a tót községeket,
15 1, 31 | kifõtt a pokoli terv. Éppen a kántor az a kiszemelt perszóna,
16 1, 31 | révén keresztülviendõ.~A kántor (Simovics Sámuel) rút ember
17 1, 31 | búcsúzzék most legalább a kántor eszén keresztül.~- Jó, jó -
18 1, 31 | isten, én csak a helybeli kántor vagyok. (De ezt bizonyos
19 1, 31 | Neve Lehoczky Verona.~A kántor halkan fickándoztatta el
20 1, 31 | akkor föl se veszi, hogy a kántor kihagyja, s én egyáltalában
21 1, 31 | Meggondoltam a dolgot, kántor úr - szólt be az apóka. -
22 1, 31 | az egész história. Pap, kántor ennyi, koporsó, sírásó,
23 II, 5 | meg a jó torkú Kubacsek kántor uramra - hogy hát ballagjanak
24 II, 33 | a szószék felé, midõn a kántor hangja megcsúszott s majdnem
25 II, 85 | eredeti alakok. Kilincs Taddus kántor, aki sokat iszik és aki
26 II, 96 | hogy aszongya...~A rókusi kántor tilinkóz,~Tilinkóz.~csak
27 III, 28 | rendelkeztem mindenben. Az öreg kántor torka felemésztette volna
28 III, 28 | el a falubeliek, mikor a kántor vagy nem volt otthon, vagy
29 III, 28 | morzsákon tengődtünk; amiről a kántor tudott, azt mind ő itta
30 III, 28 | azt mind ő itta meg.~A kántor Laci éppen a huszadik évét
31 III, 28 | mondom, a házban, mert a kántor odabent szundikált, midõn
32 III, 28 | hallanám.~- Itthon van-e a kántor, Erzsi fiam?~- Itthon van,
33 III, 28 | bementem és megfogtam a kántor sárga kabátját.~- Hopp!
34 III, 28 | a gyereket - hangzott a kántor rekedtes beszédje. - Jó
35 III, 28 | Csak nyolc esztendõt, kántor uram.~- De hátha vissza
36 III, 28 | kísérteties volt most!~Az öreg kántor kinyitotta az ajtót, és
37 III, 28 | de õk nem ügyeltek rám.~A kántor megfogta a gazdag Sáfrány
38 III, 28 | gyakran szokta mondogatni a kántor úr s ilyenkor mindig nevetett.~
39 III, 28 | pohár borral. Utánam hozta a kántor a konyhába, de én csak sírtam,
40 III, 28 | Sáfrány-fiú helyett. Az öreg kántor megkapta a három százast.
41 III, 28 | vitte Solferinónál.~Az öreg kántor ájtatosan keresztet vetett
42 III, 28 | büszkeségem? - ordítozott a kántor.~Szemei a gyermeklányra
43 III, 54 | az egészbõl Czapik András kántor uramra, mert õ tanította
44 III, 83 | Majgóné a torra sütött-fõzött, kántor búcsúztatót komponált, szabó
45 III, 148| Jézus Krisztus«-t mondott. Kántor uram szembe nézte a takaros
46 III, 148| amibõl világos, hogy még a kántor sem ösmerte meg.~A cselédek
47 IV, 26 | fáklyákat meggyújtották, a kántor a torkát köszörülte, s a
48 IV, 80 | sóhajt föl könnyebbülten kántor uram, megpillantva a kisváros
49 IV, 127| VENETURNÉ VÁRA~- A cinkotai kántor konkurrense -~Venetur egyszerű
50 IV, 127| feltûnõen hasonlít a cinkotai kántor esetéhez. Mindegy, hátha
51 IV, 132| biztatja az alsóvárosi kántor, a »fülemile-torkú« -, akkorra
|