Rész, Fejezet
1 1, 3 | az éjfélkor fogott fehér holló májával nem kenné meg kezét.~
2 1, 9 | épületbe, melyrõl varjú, holló hirdeti károgva, hogy ebben
3 1, 9 | épületbe, melyrõl varjú, holló hirdeti károgva, hogy ebben
4 1, 10 | kísérnék a székvárosba, melyen holló, varjú kárognak rémletesen,
5 1, 11 | csönd lett nyomban, hogy egy holló szállt a levegõben az Apolka
6 1, 14 | fekete mezõjén hét-hét piros holló röpköd. A kivégzendõk emblémái.
7 1, 14 | kivégzendõk emblémái. Hét holló! Hét jó pajtás, akikkel
8 1, 15 | baldachin egyik oldalán a holló volt kihímezve feketén,
9 1, 27 | alatt meghal. E különös holló emberhangon fog megszólalni
10 1, 31 | fölakasztotta az eszterhéj alá. A holló is nagyon öreg volt már,
11 II, 99 | halántékait és félresimítá holló fürteit. Talán mert útban
12 II, 127| víz partot mos, a hollónak holló a fia, rókának róka... Õ
13 II, 135| a nagy fekete, alaktalan holló, melynek elõérzet a neve.~
14 III, 1 | épületbe, melyrõl varjú, holló hirdeti károgva, hogy ebben
15 III, 2 | maholnap meghal a lésza alatt, holló, varjú lesz megsiratója,
16 III, 2 | rémlátásokban. Egy sötét holló röpdös fölötte: a végzet.
17 III, 4 | rémlátásokban. Egy sötét holló röpdös fölötte: a végzet;
18 III, 18 | Töprengett, emésztette magát, holló mardosta a szívét: az önvád,
19 III, 119| címereit (a gyûrût tartó holló) faragtatta ki a nyugoti
20 III, 138| ember. Ruganyos járása van, holló fekete fürtei, szépen kipödrött
21 III, 144| odarepül az ablakpárkányra egy holló és egy seregély, elkezdenek
22 III, 144| seregély öcsém? - kérdé a holló.~- A debreceni kollégium
23 III, 144| bátyámuram.~- Hej öcsém - mond a holló -, van ám ennek a kollégiumnak
24 III, 144| hozzáférni - folytatá a holló -, mert úgy oda van ragasztva
25 III, 144| vívódék a halállal, egy holló és egy fehér galamb verekedett
26 III, 144| verekedett egymással. Egyszer a holló, másszor a galamb kerekedett
27 III, 144| Egyszer úgy látszott mintha a holló gyõzne… de nini, a szegény
28 IV, 83 | gyámolítja. János ritka holló, maga a megtestesült hûség.
29 IV, 85 | PROFESSZOR~1886~I. fejezet~A holló és a seregély beszélgetése~
30 IV, 85 | egyik seregély volt, a másik holló.~- Hol vagyunk, seregély
31 IV, 85 | seregély öcsém? - kérdé a holló.~- Ez bizony a debreceni
32 IV, 85 | egyszer csak így szólt a holló:~- Hej öcsém, van ám ennek
33 IV, 85 | hozzáférni - folytatta a holló -, mert úgy oda van ragasztva
34 IV, 85 | vívódék a halállal, egy holló és egy fehér galamb verekedett
35 IV, 85 | verekedett egymással. Egyszer a holló, másszor a galamb kerekedett
36 IV, 85 | Egyszer úgy tetszett, mintha a holló győzne… de nini, a szegény
37 IV, 85 | fekete hollót.~Talán az a holló volt az, mely egykor a kollégium
38 IV, 127| lovagot.~A rege szerint két holló röpköd szüntelen az omladék
39 IV, 127| az omladék fölött. E két holló Stibor és gonosz neje Dobrochna,
40 IV, 142| szakadozott ki a ködbõl.~Három holló repült el fölöttem süvítõ
41 IV, 142| felelte a suhanc -, amit a két holló elõre megmondott.~- Miféle
42 IV, 142| megmondott.~- Miféle két holló?~- A Pávai Gergely uram
43 IV, 142| õkelme hallotta, hogy két holló beszélgetett egymással pont
44 IV, 142| tornyon Csabay Mihály szokott holló képében üldögélni, a kálnain
45 IV, 142| arról volt szó. A rékási holló panaszkodott, hogy meg van
46 IV, 142| úrhoz, mire mondá a kálnai holló: »Ne búsulj te azon, nem
47 IV, 142| Csabay uram, vagyis a rékási holló -, de hát a Plutót nem veszik-e
48 IV, 142| búsulj te, biztatta a kálnai holló, mert Klamarik küld zsandárt
49 IV, 142| Mondd el, fiam.~- A rékási holló még ezeket mondá: »S mégis
50 IV, 142| lesz az - felelte a kálnai holló -, mert amikoron és ahol
51 IV, 142| a Csabay lenne az egyik holló, Pataki Erzsébet a másik…
|