Rész, Fejezet
1 1, 1 | óráig senki sem szólt egy hangot sem; a nyomorék asszony
2 1, 2 | udvarba.~Senki sem szólt egy hangot sem, senki sem talált hamarjában
3 1, 2 | visszhang visszaverte a szilaj hangot… A szerelem bûbájos suttogása,
4 1, 4 | nyelve és érthetetlen bömbölõ hangot ad, mint a beszélni tanuló
5 1, 8 | nyelve s érthetetlen bömbölõ hangot ád, mint a beszélni tanuló
6 1, 9 | a hátukból, mintsem egy hangot valljanak.~A fõbíró elunta
7 1, 9 | tõszomszédjának, de értelmes hangot nem volt képes adni.~- Oh,
8 1, 9 | a hátukból, mintsem egy hangot valljon valamelyik.~A fõszolgabíró
9 1, 14 | annyira a szavakat, mint a hangot, s egyetlen szót sem mondott
10 1, 17 | szent harang nem adott semmi hangot, amint egyet ütött rajta
11 1, 17 | tömeg lassú morgásban adott hangot a csodálkozásának.~Mégis
12 1, 18 | megszólítani. Még eddig egy hangot se beszéltek, keresni kezdte
13 1, 18 | zongorahúr adott kísérteties hangot.~Borcsányi kedvetlenül vakarta
14 1, 19 | abból hallani egy leheletnyi hangot se), hanem az már biztos,
15 1, 23 | sikerült elfogni az elsõ hangot.~Aztán beül a padunkba a
16 1, 23 | már alig bírom, a kicsiny hangot már alig hallom. Egyszóval,
17 1, 23 | erõteljesen, hatalmasan a hangot, búgott, viharzott az ének
18 1, 24 | venni a könnyebb társalgási hangot.~- De éppen abban van a
19 1, 26 | kolosszális. Ez isteni. Ilyen hangot még nem hallottam.~A bolond
20 1, 27 | Aztán megint megyünk, és már hangot sem ad, nem eleven patak
21 1, 31 | szemét, pszt, pszt, keresi a hangot (nézi szegényke a plafont
22 1, 31 | összerezzent, kereste a hangot, míg végre meglátta öreg
23 1, 31 | hej, megösmerte õ ezt a hangot a falon keresztül is), szepegett
24 II, 3 | álmában is megismeri ezt a hangot, s mosolyogva nyitja ki
25 II, 15 | valami különös, tompán kongó hangot adott; mint mikor a mennykõ
26 II, 17 | Jehovának sem vallott olasz hangot. Máris látszott, hogy nagy
27 II, 22 | nem szólt többé egyetlen hangot sem magától. Csak azt látta,
28 II, 34 | érzé, mintha bensőjében e hangot hallaná:~- Ez bizonyára
29 II, 35 | három egymással feleselõ hangot mégis meg lehetett különböztetni
30 II, 35 | vallomását, a nyöszörgõ hangot azonban olasznak tartja.
31 II, 35 | Albert cukrász a nyöszörgõ hangot orosznak tartja, egyebekben
32 II, 35 | Ha ezután azon különös hangot tekintjük, mely több különbözõ
33 II, 72 | s az éles, velõt hasító hangot adott belülrõl.~- Mit akarsz,
34 II, 95 | fölismerte az ezüstcsengettyû hangot is, és nagyon megörült,
35 II, 99 | de úgy kell lenni, Sir. A hangot hallottam, de elhibáztam
36 II, 99 | meghatározni lehetetlen. De íme, hangot hallok szobájában, menjünk
37 II, 106| arany orosz lány«-ban: »Adj hangot, Dóczy!«~Adok hát, mert
38 II, 127| De hát ki tudhatta azt? A hangot hallottam, de elhibáztam
39 II, 127| meghatározni lehetetlen. De íme, hangot hallok a beteg szobájában,
40 III, 1 | mindig odább adta azt a hangot, erdõ az erdõnek, patak
41 III, 1 | fölemeli ökleit.~Ki merte ezt a hangot utánozni?~És elboruló tekintettel
42 III, 1 | suttogják, a hallgatag bércek hangot adnak, a föld párázata azt
43 III, 1 | besüppednek a locs-pocsban, oly hangot adva nagyban, mint a lúgzó
44 III, 1 | hasítsanak hátukból, mintsem egy hangot valljon valamelyik.~A fõszolgabíró
45 III, 2 | már valaha ezt a szelíd hangot ilyennek!~Eh, bolondság!
46 III, 2 | Anna, amint egy-egy erõsebb hangot odahozott a szél -, istenem,
47 III, 111| hogy nem hall õ abból egy hangot sem. Menjenek isten hírével
48 IV, 131| visszasóhajtotta: »hja«.~Egy árva hangot sem ejtettem ki többé az
49 IV, 132| kolompoljon. Kegyelmed adjon hangot!~- Én azt hiszem, hogy csak
50 IV, 137| egyéniségteket, belelehelitek az üde hangot: addig az öregúr kiveszi
51 IV, 142| jó bundája?~Amire rögtön hangot adott Pávai Gergely:~- Van
|