Rész, Fejezet
1 1, 4 | Ki fogja nekem mondani, fejemet megsimogatva: »Kedves Erzsikém«?~
2 1, 8 | Ki fogja nekem mondani, fejemet simogatva: Kedves Vilmám!~
3 1, 11 | BEVEZETÉS~Azon töröm én a fejemet, hogy nézhet ki az a fű,
4 1, 12 | palotából, mert még saját fejemet is elkéri.~- Hisz nem bolond -
5 1, 12 | meg nem csalom. A saját fejemet odakínálom a tiedért, de
6 1, 14 | lelkiismeret-mardosás, s ide hoztam önként a fejemet.~Marosini odafutott kétségbeesve
7 1, 20 | egy kocsisnak. Ereszd el a fejemet!~- Most már azért sem.~Pedig
8 1, 23 | halántékomig s lesütve a fejemet, a világért sem mertem volna
9 1, 23 | Rettenetes az, rettenetes! A fejemet szerettem volna a falba
10 1, 23 | átfogta a nyakamat és a fejemet megsimogatta gyöngéden,
11 1, 27 | úr - inkább vágassa le a fejemet«, majd hirtelen elhatározással
12 1, 27 | Hát elfogjuk? Mi?~- A fejemet teszem rá, ha idejön.~-
13 1, 32 | vagyok. Szeretném néha a fejemet falba verni emiatt, de ahhoz
14 II, 14 | lenne odaát az égieknél, fejemet teszem rá, hogy Csokonai
15 II, 17 | nem mertem volna emelni fejemet a világért sem. De a takarón
16 II, 61 | gyermekkoromban televerték a fejemet, élénk emlékezetemben voltak
17 II, 99 | megváltoztatására gondolni.~- Megeszem a fejemet, Sir, ha ön nem valóságos
18 II, 100| hogyan.~Nem is töröm rajta a fejemet. Kusza szálak azok, melyek
19 II, 114| hagyatva; hosszan törtem fejemet, miképp segítsek rajta.~
20 II, 125| átkozottul sütött s kopasz fejemet csiklándozta, siettem behúzni
21 II, 125| szempilláim fáradtan lecsukódtak s fejemet könyökömre hajtva, félszenderbe
22 II, 130| megérkeztünk Úrfalvára.~Kidugtam a fejemet; megvallom, kíváncsiságból,
23 III, 1 | apjának, ne csúfolja meg õsz fejemet!~- Vigyázz, ne hamarkodd
24 III, 2 | mindenfelõl, csupán én ráztam a fejemet, ki színrõl színre láttam,
25 III, 4 | csak én magam ráztam a fejemet, aki színrõl színre láttam,
26 III, 13 | hidegtõl, s nincs hely, ahová a fejemet lehajtsam… Szegény, boldogtalan
27 III, 13 | lehajtsam… Szegény, boldogtalan fejemet.~Kõbõl lett volna az ácsorgók
28 III, 39 | tehetem; a király leütteti a fejemet, ha visszatér.~- Szamár
29 III, 53 | bizony nem töröm rajta a fejemet, hogy miért van nálunk egész
30 III, 60 | Kétségbeesve hajtottam le fejemet az asztalra, és nem szóltam
31 III, 75 | adni. Pedig eleget törtem fejemet. Kutattam, mi lelhette s
32 III, 83 | megsimogatta néhányszor a fejemet.~- Nekem is van egy fiam -
33 III, 87 | esküdt és megsimogatta a fejemet. Azután a helyére ment,
34 III, 116| élénken.~Szivarra gyújtottam s fejemet elhelyezvén a pakktáskámon,
35 III, 127| szürkületben beleütöm a fejemet a szűk utcában, amerre haladtam,
36 III, 148| gondolkozzunk. De engedje meg, hogy fejemet ne a tenyerembe, hanem a
37 IV, 18 | no, kutya? Biz’ isten a fejemet sem találom. Pedig a múlt
38 IV, 24 | gróf úr.~Megcsóváltam a fejemet: mégis, nagy dolog az a
39 IV, 41 | hogy még jobban elveszítsem fejemet, az öreg Antos számtartó
40 IV, 44 | dementi.~Merengve törtem fejemet a pislogó lámpa mellett,
41 IV, 45 | Az emberek telebeszélik a fejemet, meg a feleségemét mindenfélével.
42 IV, 97 | Gábel bácsi, megsimogatván a fejemet.) No, az isten növessze
43 IV, 97 | pártfogólag megsimogatta a fejemet.~- No, ne féljen. Magának
44 IV, 127| kõrõl is elkergetnek, ha fejemet oda hajtom.~- Üldözzenek
45 IV, 133| öreg Filcsik megsimogatta a fejemet, mikor találkoztunk, s nagy
46 IV, 142| egyre jobban furkálta a fejemet s elhatároztam, hogy csakugyan
47 IV, 146| stádiumán élceken törtem volna a fejemet, amiket a sófürdõi omnibuszokra
48 IV, 151| betegségemben. Leteszem fejemet és hallom, hallom zúgni
49 IV, 152| ami már az én fantasztikus fejemet megjárta:~- Ím, megnézegette,
50 IV, 152| bokréta minduntalan fúrta a fejemet. Kellemetlen hangulat nyomta
51 IV, 152| Valami hazugságon törtem a fejemet, amivel a kerestetését indokoljam.
|