Rész, Fejezet
1 1, 1 | ezüstfényû hold, szelíd fényt vetve a két ember megijedt, sápadt
2 1, 4 | és áhítatos kereszteket vetve magára, hagyta szegényt
3 1, 8 | és áhitatos kereszteket vetve magára, hagyta a rossz lelket
4 1, 9 | a teremben, csupán néha vetve egy pillantást cövek gyanánt
5 1, 9 | bojtár, egy búcsútekintetet vetve a messze elkalandozott nyúl
6 1, 9 | fel-alá sétálni, csupán néha vetve egy pillantást mozdulatlan
7 1, 14 | mellére, hogy az bukfencet vetve esett össze, s gurult el
8 1, 14 | belindekmérges pillantást vetve az ajtóból Péterre, s mikor
9 1, 15 | elfogulatlanul, egy pillantást vetve a királyra és kíséretére. -
10 1, 18 | bõröndön, mely bukfencet vetve gurult az ágy alá. - Végeztünk,
11 1, 20 | Moronyi kurtán, egy pillantást vetve az asszonyka csinos öltözékére.
12 1, 20 | kérdé, fürkészõ szemeket vetve Erzsikére. - Mintha vendéget
13 1, 23 | pitvarban, már ekkor le volt vetve az ünneplõje.~- Jó napot,
14 1, 25 | még egy futó pillantást vetve a házra, mely megérdemlené,
15 1, 26 | egy restelkedõ tekintetet vetve ránk idegenekre.~- Ne ráncold
16 1, 26 | dühös, durcás szempillantást vetve a professzorra, vérvörösen,
17 1, 31 | reszketõ hangon keresztet vetve magára. - Dicsértessék a
18 1, 32 | akkoriban õk is alá voltak vetve némi divatnak. Sokan, a
19 1, 35 | Kozsibrovszky, ügyet se vetve a báró közbeszólására -,
20 II, 3 | egy-egy bántó pillantást vetve Baroghira.~A vármegye szabadalmazott
21 II, 5 | Ezékiel bácsi egy pillantást vetve a kinyitott ajtón keresztül
22 II, 5 | esõnek keményen meg volt vetve az ágya ott fenn, az egyik
23 II, 13 | ugrott ki a sátorból s lovára vetve magát a római vérétõl párolgó
24 II, 26 | fenyegetõn néz rá sötét árnyat vetve, galagonyabokor, csipkehajtás
25 II, 44 | vissza s magát tábori ágyára vetve, közte és a demcsik közt
26 II, 45 | azután egy futó tekintetet vetve a fejedelmi fegyverekre,
27 II, 57 | kétes jelentõségû tekintetet vetve Briglire.~- Tehát valami
28 II, 72 | tette hozzá Pallérra vetve vasvillás szemeit. - Ön
29 II, 73 | bánatos búcsúpillantást vetve a lapokra, fölemelkedik
30 II, 101| mondám neki, hálás szemeket vetve rá. - Ön igazi nemes ember!~
31 II, 129| a gyermek bánatos arcára vetve szemét, könnyedén jegyzé
32 III, 65 | evezõs, agyarkodó tekintetet vetve a kövér asszonyság felé.
33 III, 115| szégyenlõsen, majd sólyomtekintetet vetve a társaságra, néz-e oda
34 III, 124| fehér ám.~És ezzel el volt vetve a jelölt sorsa fölött a
35 III, 142| Eközben megvetõ tekintetet vetve a miniszteri rendeletre,
36 III, 148| fel a szakácsné, keresztet vetve magára, és elfutott.~Csak
37 IV, 1 | hadartam, egy futó pillantást vetve rá.~Sötét kartonruha volt
38 IV, 34 | összefogódzva, hátulról gáncsot vetve, ökölütésekkel, karmolással,
39 IV, 41 | kérdé sötét tekintetet vetve rám.~Vállat vontam, mert
40 IV, 45 | megyefõnök, s egy futó tekintetet vetve a cégtáblára, megszólítá
41 IV, 83 | felelte János, egy pillantást vetve az égre -, de alighanem
42 IV, 97 | batisztkendõ tarkállott a nyakába vetve, az is kioldózott, a nyaka
43 IV, 115| változtak.~1883-ban ki volt rám vetve 28 ft~1884-ben 60 ft~1885-
44 IV, 128| vállát és dölyfös önérzettel vetve oda:~- Okos familia vagytok
45 IV, 132| Bizonyára õk is alá vagynak vetve az emberi porhüvely romlandósági
46 IV, 146| szólt az bámész szemeket vetve az omnibusz belsejébe. -
47 IV, 147| középkori dalia.~Keresztet vetve magamra, fogvacogva dadogtam:~-
48 IV, 148| kozák epedõ tekinteteket vetve a pulykákra és a tyúkokra.~-
49 IV, 152| szobaajtót, de egy pillantást vetve a dühöngõ, toporzékoló nõre,
50 IV, 152| szelíd, kék szemeit reám vetve.~- Igen? Nem tetszik talán,
|