Rész, Fejezet
1 1, 5 | Bocsánatot kérek, hogy olyan vakmerõ voltam a méltóságos urat
2 1, 8 | deszkákon, amiken nappal is vakmerõ vállalat végiglépkedni,
3 1, 9 | tûri a »girigárét«, mely vakmerõ állítás ellenében dühre
4 1, 9 | kezére vágyik, s amilyen vakmerõ, alkalmasint meg is fogja
5 1, 9 | jobban engedné is jövedelme, vakmerõ szemtelenség négyesben járni,
6 1, 12 | eresztendõ - hörögte Laci, és e vakmerõ mondatára minden arcizma
7 1, 18 | a regény hõsét, a deli, vakmerõ Purpurátót. Minek? Hiszen
8 1, 19 | fõvárosba, mindent tûvé tett a vakmerõ halottvivõért, de csak meg
9 1, 23 | vártam, csinálván magamban vakmerõ terveket, hogy talán meg
10 1, 26 | emléke, hogyan nyerte meg egy vakmerõ gróf a szólót négy blank
11 1, 28 | Mintha megriadna a saját vakmerõ szavaitól, lehorgasztotta
12 1, 32 | haza minden elõtt - micsoda vakmerõ, esztelen állítás. Hát az
13 1, 35 | látszott megközelíthetõnek; vakmerõ favágók ugyan fölmehettek
14 II, 2 | sikerült.~Gaillard atyus vakmerõ elszántsággal rohant társaival
15 II, 4 | mégis megkísérlettek egy vakmerõ merényletet: összebeszéltek,
16 II, 7 | reméltem ezt. Ön kedves vakmerõ! Nos, fél a szemrehányástól?
17 II, 7 | kinyitotta.~- Az leszek! Vakmerõ leszek! Egész hõs leszek,
18 II, 13 | mertél trónom ellen felkelni, vakmerõ? Felelj...«~A bajnok még
19 II, 13 | lakoljanak a többiek, és te, vakmerõ pannon, ki álnok társaid
20 II, 17 | kérdés, ki legyen olyan vakmerõ hármunk között, ki a küldöttséget
21 II, 36 | mozognak. Uramisten! be vakmerõ a fiatalság! Bizony még
22 II, 38 | Itt félnek attól.~Vilmának vakmerõ gondolata támadt. Õ fehér-veres-zöld
23 II, 51 | hallatlan - ismétlé. - Ön vakmerõ, Lamiel, ön megbolondult.
24 II, 52 | selyemhajával is játszhatott egy-egy vakmerõ kéz szentségtelen ujja.~
25 II, 62 | Ivanovics durván. - Ön, ki elég vakmerõ engem itt vallatni? Szerencséje,
26 II, 65 | Butykos Gábor uram volt az a vakmerõ, aki ki merte mutatni, hogy
27 II, 65 | fogja megölni, tönkretenni a vakmerõ számtartót.~Laci gróf pedig
28 II, 117| hogy ötödnapra Miklós egy vakmerõ pillanatban lehúzá karikagyûrûjét
29 III, 1 | hallgat, a szerelmes ifjú és a vakmerõ leányka, még mindig ott
30 III, 1 | alig hallhatólag dörmögé: »Vakmerõ ifjonc!« - Luppán lovag
31 III, 1 | Csitt, leány! Tanuld meg, vakmerõ, kivel beszélsz. Õkegyelmessége
32 III, 2 | durcásan, mintha neheztelné a vakmerõ szót. No bizony, nem a világ,
33 III, 11 | fickó ilyen friss és ilyen vakmerõ - mert hisz mi egyéb õ is,
34 III, 37 | ki itt hát a legrútabb.~A vakmerõ Pista behatolt a csoport
35 III, 66 | volt a szegény Dercs, mikor vakmerõ fogadását tette? Ezer akadály
36 III, 87 | halálos ítéletét is. Az a vakmerõ ötletem támadt, hogy végzésileg
37 III, 109| szónokoltam a falvakban, iszonyú, vakmerõ dolgokat mondván el.~Kokován
38 III, 115| megjuhászította volna õket a vakmerõ föllépés, leeresztették
39 III, 130| nem féltél, hanem nyers és vakmerõ voltál, ugye?)~- Hány éves
40 III, 144| lehetett onnan elszakítani.~Vakmerõ kalandos ember volt a fiatal
41 IV, 1 | legyen csurom méz ez az este. Vakmerõ dologra határoztam el magam.
42 IV, 14 | elhallgatom), mind a kettõ vakmerõ lovag volt, harcban szerencsés,
43 IV, 38 | a vár nem épült dölyfös vakmerõ oligarcha számára, hanem
44 IV, 97 | generális lesz. Hogy hívnak vakmerõ gyermek?~Mondtam, hogy a
45 IV, 126| Igenis, intézkedem.~E vakmerõ szavakra mély csend lett.
46 IV, 127| jó eszmém, de egy kicsit vakmerõ.~Éppen arra ment egy cigányasszony.
47 IV, 127| veled akar verekedni.~- Vakmerõ kutya lehet, ha átúszta.
48 IV, 127| csillagának.~A telhetetlen, vakmerõ emberre mai napig azt mondják
49 IV, 138| engedetlenségre hajlott. Vakmerõ dacolási viszketeg lakta
50 IV, 146| feltaszítva az asszonyságot, vakmerõ elhatározással átfogta a
|