Rész, Fejezet
1 1, 2 | gyertya közé.~- Ez a kard egy tenger köztünk és közte. Ha valamelyikünk
2 1, 5 | leányasszony között egy egész tenger feküdött.~S ez a nagy tenger
3 1, 5 | tenger feküdött.~S ez a nagy tenger Feri bátyánk volt, azaz
4 1, 5 | átlábolhatlan, átvitorlázhatatlan tenger - az öreg Kalap István uram -,
5 1, 5 | falukban, a bor folyt mint a tenger és ízlett a sült ökörhúsra
6 1, 9 | onnan elõhúzott.~»Hm… A tenger sem tudja, hogy drága gyöngyök
7 1, 9 | érének, azt hitték, a veres tenger: beugráltak, megúszták.
8 1, 12 | volt a mostani aranykalászú tenger, ahelyett förtelmes mocsarak
9 1, 14 | estén, amibe belelocsog a tenger messzirõl. Hát igaz lehet
10 1, 14 | bolond, hisz ott a víz, a tenger bont neked puha ágyat; ezek
11 1, 14 | tekintete elrévedezett a tenger árbocerdején, hirtelen megszólítja
12 1, 18 | haza kötött, tudják, hogy a tenger melyik része fölött szálljanak
13 1, 23 | ahol a leányok állnak, a tenger mormolásához hasonlatos
14 1, 25 | lehajtotta a fejét szomorúan. A tenger csapkodta a partokat haragosan,
15 1, 25 | vásznakat terített ki a tenger ezüst mezõjén. Minden csak
16 1, 25 | tengernél nem félek már. A tenger szövetségesem. Túl rajta
17 1, 33 | megbomlott malomkereket egy tenger forgatna.~- Azt mondta,
18 II, 7 | olcsóba kerül neki ez a tenger nagy dicsõség! De hát ez
19 II, 13 | múlva a gyûlés után már a tenger habja röpíték Germanicus
20 II, 15 | Utánam!~Mint mikor egy tenger mozdul meg... Istenem! a
21 II, 21 | kirakatok elõtt. És annyi tenger nép közt nincs, aki õt ismerje,
22 II, 26 | leválik. Kis folyókból lesz a tenger, kis hibákból lesz a bûn,
23 II, 51 | mit csinálna õ azzal a tenger pénzzel? Az elsõ hónapban,
24 II, 60 | megjött.~- Hol járt ennyi tenger ideig? - hova vitte a gyermek
25 II, 67 | igazán egy egész »mézzé vált tenger«. Egész nap ott csókolóznak
26 II, 68 | közmondásunk: kis vizekbõl lesz a tenger... Micsoda? Tenger? Ugyan,
27 II, 68 | lesz a tenger... Micsoda? Tenger? Ugyan, kérlek szépen, mirõl
28 II, 95 | merítik azt a veszedelmet.~Ha tenger lett város, erdõ helyén,
29 II, 95 | erdõ helyén, erdõ lett a tenger fölött - a búbánatból.~Erdõ
30 II, 99 | feküdt köztük, mint egy tenger. Az érzelmek zárja fölpattant
31 II, 109| mondá mosolyogva.~- A tenger, igaz, hogy nagy - szóltam -,
32 II, 123| Van is itt már föld! A tenger alól, - de onnan meg nem
33 II, 123| a környéken, puszta sík tenger lett a tegnapi háztömbökbõl.
34 II, 127| feküdt köztük, mint egy tenger. Az érzelmek zárja fölpattant
35 II, 138| szemeit bámészan hordta szét a tenger fölött, mert valóságos tenger
36 II, 138| tenger fölött, mert valóságos tenger volt akkor a szegedi »budai
37 III, 19 | hogy az adósság, mint egy tenger, összecsapott a feje fölött,
38 III, 56 | hullámzó fehérség, mint a tenger.~Anna mosolyogva ébredt.~-
39 III, 61 | A KIS ÁLMOS~1883~A tenger, a vén professzor, összecsengette
40 III, 61 | odafigyeltek egészen a vén tenger szavaira.~- Vizek! - mondá
41 III, 61 | ki volt vajon? - kérdé a tenger, haragosan csapva össze
42 III, 63 | ellenveté az szomorúan. - Aztán tenger pénz kellene ahhoz!~- Dehogy
43 III, 99 | oda írják, hogy »Adriai tenger«. Mérje meg aki akarja!~
44 III, 125| kilátásban. Tudni, hogy habzik a tenger, pezsg az élet, hogy zsivaj,
45 IV, 117| el a kocsink. Óriási búza tenger rengett acélos zöld színben
46 IV, 128| írtunk össze! Istenem, mennyi tenger betû! S e tengerben mennyi
47 IV, 138| vetnék, és így meg fogna a tenger tsendesedni. Meg-ragadván
48 IV, 138| és azonnal meg-szünék a’ tenger az õ háborgásától. Készített
49 IV, 138| behajították a tengerbe. Hurrá! A tenger nagyot loccsant, s mindenki
50 IV, 138| felfohászkodott a mélységes tenger fenekérõl az Úrhoz, hogy
|