Rész, Fejezet
1 1, 13| A SIPSIRICA~1902~ ~Első rész~A »Fehér
2 1, 13| a »sipsiricát« is.~Hej a sipsirica! De kedves gyerek volt a
3 1, 13| De kedves gyerek volt a sipsirica.~Már ti. leánygyerek. Mert
4 1, 13| ti. leánygyerek. Mert a sipsirica süldõ leányt, bakfist jelent
5 1, 13| végre mi is így neveztük.~A sipsirica nem tartozott szorosan a »
6 1, 13| muskátlis ablakon:~- Gyere ki, sipsirica! Segíts a mamának, szívecském.~
7 1, 13| vígan szökdelve ugrott ki a sipsirica. Nyúlánk, magas fiatal leány,
8 1, 13| kiskacsa mindjárt tud úszni, a sipsirica is mindjárt pompásan tudta
9 1, 13| megnõtt a mi leányunk, a sipsirica, s hogy megszépült megint.«
10 1, 13| Nekem is egy fröccsöt, sipsirica! Hej, kis sipsirica, ide
11 1, 13| fröccsöt, sipsirica! Hej, kis sipsirica, ide is!~Az öregebb vendégek,
12 1, 13| Hányadik osztályba jár, sipsirica?~- Az utolsó évben vagyok.~-
13 1, 13| udvarló is kell, ugye? Mi?~A sipsirica buta pofácskát vágott s
14 1, 13| nem tanultuk - felelte a sipsirica, röstelkedve, hogy nem tudja.~-
15 1, 13| kétpúpú teve? Bravó, kis sipsirica! Hallja, Jahodovska, hány
16 1, 13| Jahodovska, hány éves most a sipsirica?~- Johanka pünkösdkor múlt
17 1, 13| Ti. a cseresznye és nem a sipsirica. Maga elvonja õt az élvezetektõl.
18 1, 13| Különfélék - felelte sipsirica.~- Éspedig? Sorold fel õket!~
19 1, 13| Éspedig? Sorold fel õket!~Sipsirica lesütötte a fejét és nem
20 1, 13| legnagyobb élvezet? - kérdé a sipsirica önmagától, hangosan, egy
21 1, 13| küldte rá Jahodovska. A sipsirica rámosolygott és addig-addig
22 1, 13| õ is visszamosolygott és sipsirica kedvéért megette a két combot.~
23 1, 13| mulattatták az özvegy és a sipsirica. Egy nagy csomag Kugler-cukorkát
24 1, 13| Azazhogy ma senki se fizet. Sipsirica, szívecském, hozz fel egynehányat
25 1, 13| aranykorát. Mert másrészrõl a sipsirica szórt rá fényt, aki megtelt
26 1, 13| vénasszonyoknak tûnt fel a sipsirica, sápadt kamasz diákok kezdtek
27 1, 13| feltalálók pátoszával. - Ez a sipsirica lesz, a keresztlányom. Hej,
28 1, 13| fog adni, én tudom azt.~Sipsirica behúzta fejét és haragosan
29 1, 13| mosolyával ajkai körül. A sipsirica a zongora billentyûit nyaggatta
30 1, 13| megfigyelést.~- Furcsa, hogy a sipsirica mindig akkor öltözik fel
31 1, 13| hogy azóta maradt el, mióta sipsirica Krakkóban van.~- Oh, te
32 1, 13| ijedelemmel vegyes öröm.~- Sipsirica! Lehetséges-e? Te vagy?~-
33 1, 13| hangokat hallottam mögöttem.~Sipsirica elnevette magát.~- Persze,
34 1, 13| lássalak jól minden oldalról.~Sipsirica nem rest, mint egy megperdített
35 1, 13| hercegkisasszonyhoz? - kérdezte Sipsirica, szép álmatag szemeit keresztapjára
36 1, 13| berendezték? Mert tudod-e, Sipsirica, hogy ez a mi kastélyunk?~-
37 1, 13| Ehhez? - nevetett fel Sipsirica. - Ehhez a hercegnõhöz,
38 1, 13| keresztapám - fakadt ki Sipsirica -, hát nem látta az imént,
39 1, 13| milyen címen uraskodol itt?~Sipsirica lesütötte szemeit, gondolkozott
40 1, 13| ide a fülét, keresztapa.~Sipsirica belesúgta a nevet s még
41 1, 13| egész - fejezte be a gyónást Sipsirica. - Ennek az öreg úrnak vagyok
42 1, 13| játszik!… Ugye, õ adott el?~Sipsirica hallgatott.~Druzsba úr megragadta
43 1, 13| Mondhatom, szép mákvirág vagy, Sipsirica. Hát nem tudtál ellenszegülni?
44 1, 13| mutatkoztál? Felelj nekem!~Sipsirica hallgatott.~- Nem védekezel?
45 1, 13| okos kisgyermek voltál, Sipsirica. Te bizonyosan jó vagy,
46 1, 13| leány mellett lépegetett.~Sipsirica bizonyos áhitatos félelemmel
47 1, 13| keresztül? - súgta Druzsba.~Sipsirica elpirult.~- No, mit szólsz
48 1, 13| punktum.~- Utolsó szavad ez, Sipsirica?~- Ne haragudjék keresztapuska,
49 1, 13| százfelé nem szakadt. A sipsirica is segített. Nagyon csinos
50 1, 13| galyibát csinálta nélküle… Hej, sipsirica, lelkecském, hozza nekem
|