Rész, Fejezet
1 1, 20 | dolga azon a héten Findura Máté uramnak, a »Három Rózsa«
2 II, 46 | Életem élete.~- Ne mondja, Máté néni, az isten szerelmeért! -
3 II, 46 | darab fám sincs.~- Hozok én, Máté néni, rögtön. Csak menjenek
4 II, 46 | Orvost kell hívatni azonnal Máté néni.~- Itt volt már a szegények
5 II, 46 | Mennyibe kerülne az, Máté néni? - kérdé Fannyka, és
6 II, 46 | összeget zsebébõl. Siessen, Máté néni, a patikába. Vagy táj
7 II, 48 | darab diák, akik tudós Garay Máté tanító uram tudományából
8 II, 48 | árnyéka is. Mindamellett Garay Máté uram tanítványaira nézve
9 II, 48 | osztályozta, mint Garay Máté uram. Be hiábavalónak is
10 II, 48 | zsellér-parasztnak.~Garay Máté uram, mindég azt hajtotta,
11 II, 48 | Mit ér hát most már Garay Máté minden rávesztegetett dicsérete,
12 II, 48 | éppen ott volt ebéden Garay Máté uram is, mikor a szolgáló
13 II, 48 | megrezzenve.~A kéz gazdája Garay Máté uram volt, ki Pista kíméletlen
14 II, 48 | egykori tanítód...~Garay Máté.~Hõsünk hosszan lélegzett
15 II, 48 | társainak, az öreg Garay Máté tartotta az elsõ toasztot.~-
16 II, 70 | ott bizony a teens Csipkés Máté uram lakik a feleségével.~-
17 II, 70 | feleségével.~- Ki az a Csipkés Máté?~- Hm! Hát az bizony egy
18 II, 70 | nevet kiáltják ki:~»Csipkés Máté!«~Megrezzenve tekinték oda.~
19 II, 85 | más, mint az öreg Madzag Máté, a hátulsó szomszédunk,
20 II, 85 | arra a hajdújával.~De hát Máté uramnak nem volt elég a
21 II, 85 | Még a gyerekek is tudják a Máté hóbortját, s a kenyér meg
22 II, 85 | fejében Nemzetes Madzag Máté uramnak.~Mohón kap kivált
23 II, 85 | lassankint leereszkedik. A Máté szemei különben is gyengék
24 II, 85 | reggelre.~Így él az öreg Madzag Máté napról napra, elméjében
25 III, 16 | Csizmadia az uram. A jómódú Tóth Máté. Nagy kortese nagyságodnak.
26 III, 16 | ott ugyan nem lakik. Tóth Máté csizmadia nincs is Vásárhelyen.~-
27 III, 129| zászlókat hozni? - kérdé Nagy Máté a ceremóniák után, rámpislantva.~-
28 III, 129| étteremben, melyet Nagy Máté rendelt meg bõkezûen, s
29 III, 129| lehangoltabb levék. Útközben Nagy Máté lajstromot csinált, hogy
30 III, 129| megy a malac után.~Nagy Máté ezen hasonlata nemsokára
31 III, 129| gyerekség! - vágta oda Nagy Máté. - A pénz beszél! Aztán
32 III, 129| kóstál…~- Mennyit adjak?~Nagy Máté mormogott valamit, számítani
33 III, 129| forintot.~Reggelre megjött Nagy Máté. Káromkodott, dühös volt,
34 III, 129| Vagy húsz - szólt Nagy Máté.~- Húsz! Nem téved ön? -
35 III, 129| semmi se lesz - felelt Nagy Máté. - Azt, úgy segéljen, nem
36 III, 129| most elmegy. Nem, nem! Nagy Máté becsületes ember és hazafi.
37 III, 129| Hát menjünk - mondá Nagy Máté.~- Magam is elvégzem azt…~-
38 III, 129| kellene - pattant fel Nagy Máté -, hogy én az én drága jelöltemet
39 III, 129| felültek a szekérre. Nagy Máté mellém telepedett egy nagy
40 III, 129| értünk csak falut. Nagy Máté célzásokat tett útközben,
41 III, 129| mentõeszmét.~- Pedig lássa, Máté bácsi, meg nem állhatok
42 IV, 26 | ló nélkül? - vélte Koczka Máté nevetve.~Kovács Gábor uram,
43 IV, 28 | jelen van.~- Adja elõ Sós Máté uram a vádat.~Az »advocatus
44 IV, 127| elfoglalni, csak a hatalmas Csák Máté 1311-ben, az is hosszú ostrom
45 IV, 127| Károly, midõn hadai Csák Máté ellen harcoltak. Egy hû
46 IV, 127| építeni kellett, mint Bebek Máté uramnak, aki a XIII. században
47 IV, 127| leghatalmasabb magyar úr, Csák Máté, aki fittyet hányt a királyoknak
48 IV, 127| hiányzott, s azt még Csák Máté sem tudott teremteni. Nem
49 IV, 127| Henkl Lázárnak.~A Csák Máté vára Henkl uramnál!~Minden
50 IV, 127| nagyeszû ura úgyszólván a Csák Máté hatalmát érte el, roppant
|