Rész, Fejezet
1 1, 1 | kell«.~- Honnan jõnek? - kiált vissza futás közben Bagós
2 1, 1 | az öreg Kerekes Miklós? - kiált rá a huszár.~- Igenis, õrmester
3 1, 9 | hallottam volna.~- Ühüm… ühüm… - kiált fel Kléner úr felvillanyozva.
4 1, 9 | rosszul olvas.~- Halt! Hahó! - kiált fel a doktor elpirulva…
5 1, 10 | fogja.~- Micsoda dolog ez? - kiált odaugorva Gracza és megragadva
6 1, 14 | mennydörgõ hangon rájuk kiált:~- Ide hamar a poharamat,
7 1, 21 | fordul. Integet valamit, sõt kiált is.~Szabó Mihály uram, kibõl
8 1, 21 | kérdé a kocsistól:~- Mit kiált a fruska?~- Nem hallok belõle
9 1, 24 | postán jött.~- Milyen pech! - kiált föl kétségbeesve Lazsányiné. -
10 1, 27 | róla beszélni.~- Mit? - kiált föl az ispán indulatosan. -
11 1, 31 | leányt.~- Szent isten! - kiált föl. - Ez vagy tífusz vagy
12 1, 31 | Vince, édes szolgám - kiált be ellágyulva -, hát nem
13 1, 33 | megízlelésénél minden alkalommal így kiált föl Fili: »Ferenc József,
14 II, 4 | összeolvasván, kitörõ örömmel kiált fel:~- Nyolc az óra. Menjünk!
15 II, 4 | valahogy, hadd legyen párbaj! - kiált közbe Fenyéri Szepi magyarul,
16 II, 7 | öreg Gvadányi szelleme! - kiált fel Zábory »causa bibendit«
17 II, 7 | felmutatni.~- Kicsodát? - kiált közbe Ákos bácsi, mindenféleképp
18 II, 19 | rázza meg kezét.~- Apropó - kiált fel a búcsúzó bosszúsan
19 II, 26 | Teremtõ istenem! Mit tettem? - kiált fel térdre esve - könyörülõ
20 II, 29 | Oh! Oh! Nem is tudtam! - kiált fel egyszerre örömre gyúlt
21 II, 29 | mamája.~- Istenem, mama! - kiált fel magán végignézve - hisz
22 II, 30 | eminens? Teringettét, fiú! - kiált fel élénken - ember vagy
23 II, 33 | nehányszor él vele...~- Megvan! - kiált az orvosnövendék, diadallal
24 II, 37 | reggelit fõzünk.~- Az ám! - kiált fel Katica örömmel. - Ez
25 II, 39 | istennel is.~- Nem hagylak! - kiált fel ismét és összerogy.~
26 II, 42 | odaütõdik az asztalhoz...~Hop! kiált s újra felemeli s újra lekonyul.
27 II, 55 | szerencse.~Ki vagy? Állj meg! kiált stentori hangon a tolvajra,
28 II, 55 | kinyújtja kezét s fenyegetõzve kiált rá:~- Ide ne közelíts, konstábler,
29 II, 77 | idomított át ismert tárggyá, így kiált fel végre:~- Íme, uraim,
30 II, 77 | bocskora!«~- Hogyan?! - kiált fel Szeremley ijedten -
31 II, 85 | és minden fogadáskor így kiált föl: Felteszem a bundámat
32 II, 99 | levágott emberi fõ, mely utána kiált. Éppen azzal volt most szóba
33 II, 108| Megszólít a bokor, rám kiált a fenyves, a szántóföldek
34 II, 127| levágott emberfõ, mely utána kiált. Éppen azzal volt most szóba
35 II, 134| szép kocsid van, öcsém! - kiált rá a fiúra.~- Ha olyan nagyon
36 III, 36 | rázza meg kezét.~- Apropó! - kiált fel a búcsúzó, bosszúsan
37 III, 38 | volna a lábai.~- Sapristi! - kiált rá egy ismeretes, futva
38 III, 43 | fogja megkapni…~- Micsoda! - kiált fel a kismama, egyszerre
39 III, 43 | igazi foga lesz? Halljátok - kiált fel gyermekesen -, a mókuskának
40 III, 47 | megöltem, most olyan bûnt kiált ki reám, amit el nem követtem.~-
41 III, 58 | Hát miért nem lõttek? - kiált rájok Rosenblüh méltatlankodva.~-
42 III, 106| Hát végre örömteljesen kiált fel a kutató rendõr, egy
43 III, 132| Mátrában.~- Hegycsúcs! - kiált fel megvetõleg. - Nem káptalan
44 III, 144| direktor-professzor s reá kiált:~- Tu es asinus! (Te szamár!)~
45 IV, 5 | te nem tudod?~- Nem én - kiált az fel elsápadva.~- Tehát
46 IV, 17 | itt prédikációkat.~- Jó - kiált fel Csomák Gergely uram
47 IV, 36 | Péter.~- Széchenyi jön? - kiált fel az úr meglepetve, és
48 IV, 73 | utcáig, egyszer csak rám kiált valaki nyájasan.~»Jó estét,
49 IV, 91 | Hiszen ha csak pénzkérdés! - kiált fel vígan a polgármester.~-
50 IV, 106| szerencsétlen kapta rá nem kiált egynémelyikre: »takarodsz
|