Rész, Fejezet
1 1, 4 | szövetséges, a bûntudat néma lõn. Eh mit, aki igazán akar valamit,
2 1, 9 | A széna behordatlan…~- Eh! - kinek gazdálkodik? Örökös
3 1, 9 | pénzzavarban van, vagy tán… Eh! hiszen nem lehet mindig
4 1, 9 | Nem, semmi esetre sem…~Eh! de hát ki felel nekem arról,
5 1, 9 | gyilkossági tervet forralt?~- Eh, uram! amit az állításokról
6 1, 9 | királyok minden pompájánál.~Eh! egy arisztokrata nem szorul
7 1, 9 | abban õ és - és az a lány.~Eh, bolondság! Mikor félév
8 1, 9 | felirat után ez utóbbi.~Eh, mit törődnének a feliratokkal!
9 1, 13 | egy példányban volt meg. Eh, semmi az! A gondviselés
10 1, 13 | hiszi, hogy ott vagy.~- Eh, bohóság, dehogy hiszi.
11 1, 13 | de nem szabad megmondani. Eh, mit, mégis megsúgom, tartsa
12 1, 14 | menjünk a Városligetbe.~- Eh menjen! Maga semmit se tud
13 1, 25 | nevettek azok a romok!~- Eh - dörmögte az öreg és nagyot
14 1, 27 | ide-oda lóbálózott a mellén.~- Eh, bolondság - vetette oda
15 1, 27 | ülj a térdemre, így ni. Eh, eredj, megszúrt a kapocs.~-
16 1, 27 | volna, ha elkísérném!~- Eh! - pattant föl a fõúr haragosan. -
17 1, 27 | Egy gentleman szaváról.~- Eh, ostobaság! Egy adott szó
18 1, 27 | Hiszen nem járt itt senki.~- Eh, ostobaság - torkolta le
19 1, 29 | szavak az ön lágy hangjával! Eh, asszonyom, én nem haragszom.
20 1, 31 | kezeit a gyöngeségtõl.)~- Eh, ostobaság! - felelte az
21 1, 31 | Pali is jobban tenné…~- Eh - szólt közbe az apóka -,
22 1, 32 | világ azonban nem értette.~- Eh, ostobaság! Nem lehet az!
23 II, 5 | itt találjon az éjfél.~- Eh! nem keres az minket - vélekedik
24 II, 7 | hederít többé a dikciónak. Eh, mi! Nem ér semmit! Vi coacta
25 II, 7 | kétségkívül meg fogom szidni. Eh! hagyjuk ezt, édes barátom,
26 II, 18 | mint valami világcsalóra. Eh, legokosabb lesz valami
27 II, 21 | kellene visszatérnem.~- Eh, patvarba veled! - sipított
28 II, 22 | vagy megállani örökre.~Eh, bolondság! - gondolja magában. -
29 II, 22 | vétkes cselekedet után!~- Eh, nem lehet. Az isten nem
30 II, 27 | haragosan förmedt rá.~- Eh! lári-fári! Vörös Marci,
31 II, 27 | nevetve szokta megjegyezni: Eh, hagyjátok el! Vörös Marci,
32 II, 36 | ismét derülten szólt:~- Eh! minden kereskedõ egyforma
33 II, 51 | Kisasszony! - hebegé Lamiel...~- Eh, uram, ön nagyon bátortalan
34 II, 51 | utolérhetni!~- Kit? Mit?~- Eh, az ördögbe is, hát miss
35 II, 71 | Mitõl? A - kísértettõl? Eh, ne tréfáljon, eluntam már.~
36 II, 72 | gyorsan! - kérdé õnagysága.~- Eh, hagyjon engem, asszonyom.
37 II, 72 | ezt nem szabad elárulni.~- Eh, lári-fári! Úgy beszél ön,
38 II, 72 | becsület, uram, a becsület.~- Eh, egy üzletembernél ez mindig
39 II, 80 | és nem az asszonyokról?~- Eh, mit az asszonyok!~- Rosszabb
40 II, 95 | Mert az istenke, tudod eh, mit hímezzem-hámozzam biz
41 II, 140| reszketve repült hozzá. Eh, de mi volt ez ahhoz képest,
42 III, 2 | elõre a korcsmaajtón.~- Eh, miért ne mennék be magam
43 III, 2 | ellenségek tulajdonképpen? Eh, bolondság, a közös legelõ
44 III, 2 | szelíd hangot ilyennek!~Eh, bolondság! A szavak is
45 III, 3 | leányom, méltóságos uram.~- Eh, lári-fári! Velem jön, punktum.~-
46 III, 8 | benne az alvó oroszlánt?~Eh, törõdnek is azok vele,
47 III, 19 | egyszerre élénken felkiáltott:~- Eh, ti még azt nem érthetitek,
48 III, 124| parlamentbe jutni, nehéz dolog!~Eh, még jobb, hogy nem léptettek
49 IV, 41 | messze van a világtól.~- Eh, mit messze! - pattant fel. -
50 IV, 80 | kérlelõen a tekintetes úr.~- Eh, hagyj nekem békét. Ismerlek
|