Rész, Fejezet
1 1, 4 | hallja kend?~Amice Lupcsek édesdeden vigyorgott.~- Tudja-é, hogy
2 1, 8 | hallja kend?~Amire Lupcsek édesdeden vigyorgott.~- Tudja-e, hogy
3 1, 11 | és az egyik kezét olyan édesdeden rázogatta, mint a bárány
4 1, 13 | komámuram, mondja csak?…~Édesdeden, de hamiskásan nevetett,
5 1, 13 | lecsukódó szempillákkal, édesdeden, mint egy ezeregyéjszakai
6 1, 14 | és azzal a szép fejével édesdeden bólintgatott, hogy úgy volt,
7 1, 18 | ágyán egy öreg anyóka aludt édesdeden, száraz, kiaszott kezét
8 1, 18 | fojtott hangon.~Borcsányi édesdeden mosolyodott el.~- Dehogy!
9 1, 20 | keresztbe a lépcsõ alján, édesdeden szundikált. Moronyi szórakozottságában
10 1, 21 | kereskedtek - kacagott fel édesdeden. - Hogy nem szégyenlitek
11 1, 23 | elmosolyodott az õsz bajusza alatt édesdeden, örült, hogy végre rájött
12 1, 27 | egész raj, zümmögtek lágyan, édesdeden, és szálltak megrakott szárnnyal
13 1, 27 | már elnyomta a buzgóság, édesdeden aludt a díványon. Nem árt,
14 1, 27 | topánt.~- Ah, ni! - kiáltá és édesdeden fölkacagott. - Egy öreg
15 1, 29 | lelke?~Kozsibrovszky pedig édesdeden mosolygott, szerette, ha
16 1, 32 | ott áll és nevet rajtam édesdeden, gúnyolódva. Szerettem volna
17 1, 34 | csizmadia fölkacagott vidáman, édesdeden, hogy szinte könnyezni látszottak
18 1, 35 | a tánchoz.~Kozsibrovszky édesdeden, önelégülten nevetett, hiszen
19 II, 7 | a mell lágy pihegésével édesdeden csókolódzott össze az ablakon
20 II, 26 | feddéssel illetett volna, édesdeden megnevetett s összevissza
21 II, 26 | elfojtani elõtörõ kacagását. Édesdeden és büszkén emlékezett vissza
22 II, 28 | induljon, de egy pillantás az édesdeden szundikáló macskára minden
23 II, 36 | a jutalmazást. Útközben édesdeden gondoltam a holnapi napra,
24 II, 88 | mondhatom. Aztán mind olyan édesdeden kacsintgatott felém, hogy
25 II, 99 | A pokolba is - kacagott édesdeden Ralph Ihon. - Akadémiai
26 II, 127| ördögbe is! - kacagott föl édesdeden Kaziray Gábor - akadémiai
27 II, 132| elaludott és hortyogni kezdett édesdeden, szõtte a tervet tovább.~
28 II, 135| nap~Az asszonyság olyan édesdeden aludt az éjjel. Tej-arcán
29 III, 2 | Ebben a hitben aludtam el édesdeden, tovább szõve álmomban édesanyám
30 III, 2 | vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik…~- Az ám… a kis Jézus!
31 III, 2 | vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik…~- A Szûz Mária! -
32 III, 34 | nézett immár a jövõ elé s édesdeden tervezgeté az elsõ pásztorórát.
33 III, 43 | körültapogatja s azután édesdeden fölkacag.~- Oh, oh, asszonyom!
34 III, 49 | méregbe jönne, elkezdett édesdeden nevetni, hogy szinte rengni
35 III, 56 | játszik a hajával, amitõl az édesdeden pislog a szemeivel, s lassan-lassan
36 III, 65 | nevetett fel nagybátyánk édesdeden, és egy fricskát adott a
37 III, 72 | Kacsints rá fiacskám édesdeden. Úgy ni. Jó volt. No, még
38 III, 81 | feje alá párnának, s olyan édesdeden elaludt rajtuk, hogy azt
39 III, 87 | elkezdett erre kacagni olyan édesdeden, hogy az üres kosarat is
40 III, 89 | már a világ, s elmerengett édesdeden Petőfi egyik költeményének
41 III, 109| csönd lett, én pedig aludtam édesdeden tovább, látva magamat álmomban
42 III, 126| sõt még magamat is, ki édesdeden hallgattam az öreg hebehurgyaságait.
43 III, 138| barátom, aki alszol, csendesen édesdeden, s meg sem álmodod, hogy
44 IV, 3 | nak hívták mindenfelé, s õ édesdeden mosolygott e nevezetnek.~
45 IV, 23 | nehéz lesz.~Kaparkay uram édesdeden vigyorgott, mintha örülne
46 IV, 75 | hórihorgas Bugyi István, s édesdeden csevegtek együtt és még
47 IV, 97 | Hahaha - kacagott fel édesdeden, mintha ezer csengettyû
48 IV, 100| Sármány, gyü!«~A »Sármány« édesdeden morgott a nagy bozontos
49 IV, 146| teremtés észrevette a csalást s édesdeden elmosolyodott. Szinte szép
50 IV, 148| bácsi felkacagott jóízûen, édesdeden.~- Aha! Most már értem.
|