Rész, Fejezet
1 1, 3 | Marci felkelt a díványról s büszkén egyenesedett ki.~- Az én
2 1, 4 | mennydörgõssé vált s mellét büszkén kitárva, odakiálthatta a
3 1, 5 | mennydörgéssé vált s mellét büszkén kitárva a félvilágnak kiáltá
4 1, 5 | volt magával elégedve s büszkén lógázta fejét ide-oda, midõn
5 1, 6 | felolvasásokat: mert az a büszkén kiemelkedő fedél a börtön
6 1, 9 | nap fénysugaraitól övezve büszkén állani, mint egy gladiátort,
7 1, 9 | hivatalos periódus után büszkén nézett szét az érdemes bíró
8 1, 9 | nap fénysugaraitól övezve, büszkén állani, mint egy gladiátort,
9 1, 11 | ezeknek az írása - jegyzé meg, büszkén mellét verve -, mert én
10 1, 16 | magad, és magad is«…~Peléczi büszkén dörzsölgette a kezeit. »
11 1, 24 | menyasszonyaiktól - felelte büszkén.~- Persze - mondom -, mert
12 II, 2 | zászlót és véres kardot, mikor büszkén hátravetette méltóságos
13 II, 3 | rébuszokat, uram - mondá, büszkén tekintve szét a gúnyolódókon.~-
14 II, 4 | boldog fiatalság éppoly büszkén viselte, akár megannyi kamarás
15 II, 6 | hirtelen; aztán fölkelt, büszkén végigmérte a szobát s egy
16 II, 7 | csúsztatta zsebébe, aztán büszkén vetette föl fejét, felborzolván
17 II, 11 | hajszállal sem odább.~Sarolta büszkén billentett fejével és távozott
18 II, 12 | szokott félni, atyám! - mond büszkén az ifjú.~Eközben ismét csendesség
19 II, 13 | ősi kardját, s mint párduc büszkén lépett a vad harcosok elé...
20 II, 13 | be a sátorba...~A tribun büszkén állt meg az ágy elõtt, hol »
21 II, 21 | kirántlak a sárból - mondá büszkén. - Éppen száz krajcár. De
22 II, 21 | Örzsike baján segíthetett.~Büszkén követte a gyógyszertárba,
23 II, 24 | grófnõ - viszonzá az ifjú büszkén. - A tervet nem fogadom
24 II, 25 | hogy az egyik vitázó fél büszkén kijelenté, miszerint csak
25 II, 26 | kacagását. Édesdeden és büszkén emlékezett vissza rá, hogy
26 II, 33 | szemed! Hélas, te ittál!~- Büszkén vallom be: részeg vagyok.~-
27 II, 36 | Micsoda? - vágott bele Károly büszkén. - Hát kinek nézel te engem?
28 II, 37 | édesapám - feleli Kati büszkén. - X-nek az utolsó postája
29 II, 37 | a kapuban Kati fogadta, büszkén csörgetve gazdasszonyi kulcsait.~
30 II, 38 | s nyílt mellét kitárva, büszkén kiáltá Európa elé: mérkõzzünk
31 II, 42 | ember állt talpra s mellét büszkén kitárva, mennydörgõ hangon
32 II, 43 | kiáltá a derék tanító büszkén, hogy az õ iskoláját érte
33 II, 51 | Takarodjék ön asztalához!~Lamiel büszkén emelte fel fejét, egy fenyegetõ
34 II, 62 | orrlyukain keresztül eregetve ki, büszkén kifeszített mellére ütött
35 II, 76 | Igen, uram - felelte büszkén -, ez az én mesterségem.~-
36 II, 76 | nagyon lanyha.~Paul Kohn büszkén fölemelte fejét.~- De legalább
37 II, 120| markába nevetett titokban, s büszkén gondolta: egészen rám ütött
38 III, 1 | Miklós azonban elõlépett s büszkén fölemelve szép fejét, határozott,
39 III, 1 | nap fénysugaraitól övezve, büszkén állani, mint egy gladiátort,
40 III, 11 | ellenfeleikre, mellüket büszkén kitárva, mintha a világnak
41 III, 30 | enyém - dünnyögé, vagy pedig büszkén így szólt egy másik temetésnél:~-
42 III, 67 | Mosolyogtam. Õ kivette büszkén a beszédet, volt vagy két
43 III, 91 | csodálkozólag, közönyösen, ridegen, büszkén, hanyagul ejtette ki, hallottam
44 III, 102| szekeret?~Terepetye Mihály büszkén hunyorított a szemével,
45 III, 140| tudott mosolyogni egész nap büszkén kifeszítve a mellét:~- Igaz,
46 IV, 49 | pertu« szólított, amire az büszkén tekintgetett széjjel, hogy
47 IV, 113| 1886~Galambóc omladékai büszkén nézik, amint lábaikat a
48 IV, 127| megnagyobbodva, hatalmas bástyáival büszkén tekintve le a mélységbe.~
49 IV, 148| ön olyan, - pattant fel büszkén Debernekyné s halovány arca
50 IV, 152| jutok én ahhoz - szóltam büszkén -, hogy kegyed…~- Ah, istenem,
|