Rész, Fejezet
1 1, 2 | percig. Hanem legjobban bámult maga Sásdy esküdt úr. Egyet
2 1, 4 | homlokzatán olyan méltósággal bámult le erre a komisz Európára,
3 1, 5 | megyeházáról olyan méltósággal bámult le erre a komisz Európára,
4 1, 5 | különben…~A szakácsné nagyot bámult a teens úr viseletén.~-
5 1, 6 | megyeházáról olyan méltósággal bámult le arra a komisz Európára,
6 1, 7 | homlokzatán olyan méltósággal bámult le erre a komisz Európára,
7 1, 9 | oroszlán olyan méltósággal bámult le a megyeház homlokzatáról
8 1, 9 | semmit ki nem fejezõ arccal bámult vissza a legény a tekintetes
9 1, 9 | kifejezés nélküli arccal bámult vissza a legény a tekintetes
10 1, 11 | arcát és a homályosodó égre bámult. Talán azt kérdezte a kigyúló
11 1, 13 | köszönt; a pap csodálkozva bámult utána. A Horváth-kert elõtt
12 1, 13 | Menjünk, uram!~A gyermek rájuk bámult és egyre hasogatta a tökmagokat,
13 1, 15 | Magyarország prímása!~A fiú csak bámult, egyre bámult a nagy, kerekre
14 1, 15 | A fiú csak bámult, egyre bámult a nagy, kerekre nyitott
15 1, 18 | Marjánszkyra. De az mereven bámult maga elé, mintha semmit
16 1, 18 | szemekkel, szinte érzéketlenül bámult le a városra, a sürgõ-forgó
17 1, 28 | elfelejtené, hogy ott van, mereven bámult maga elé sötét tekintettel,
18 1, 31 | Vince elmerengõ szemmel bámult a gyertyalángba s intett
19 1, 34 | ki.~Az öreg Lõrinc csak bámult, egyre bámult, hogy mi lett
20 1, 34 | Lõrinc csak bámult, egyre bámult, hogy mi lett az õ kemény
21 II, 6 | asztalról levett albumba bámult, s fogadni mernék, ha valaki
22 II, 6 | Az öreg Poroszy elõször bámult, azután örült.~Minden zsáknak
23 II, 7 | kidülledt szemeivel mereven bámult a semmire, kezeivel lankadtan
24 II, 21 | pártját fogta.~A fiú némán bámult a tolvaj után és oda sem
25 II, 25 | Az öreg, szegény, hülyén bámult rám, megtapogatta a mesterségébe
26 II, 26 | Tarka István juhai) és onnan bámult, de lomhán, kedélyesen,
27 II, 33 | mindenki a »Griff« elõtt bámult az összecsoportosult nép
28 II, 33 | elõtte, s midõn erre is csak bámult, az egyik vizsgáló - segítni
29 II, 34 | tyúkját cirógatva maga elé bámult, Ninát nem is vevé észre,
30 II, 35 | küzdött volna. A földre bámult és botja után nyúlt, de
31 II, 36 | Dickre, ki mereven, némán bámult a terem egy pontjára, érzéketlenül
32 II, 66 | felrezzent.~Pali nagyon bámult az öreg nõre, maga sem tudta
33 II, 69 | a hadsegéd a fõispánra bámult, a fõispán azonban már nem
34 II, 79 | szótárból.~Miss Jane rám bámult kicsinyre szabott savószín
35 II, 99 | szemekkel, mereven, némán bámult a szobaboltozat mûvészi
36 II, 120| és olyan bárgyú arccal bámult vissza õexcellenciájára,
37 II, 127| szemekkel, mereven, némán bámult a szoba-boltozat mûvészi
38 II, 133| nemes szolgálatkészséggel bámult az alispánra, mintha annak
39 II, 133| a tajtékpipáját, s némán bámult fel s alá járkálva a hóra,
40 III, 1 | kifejezés nélküli arccal bámult vissza a legény a tekintetes
41 III, 2 | csinált kis kezébõl s úgy bámult arra a nagy, titkos lapra,
42 III, 2 | mereven, fátyolos szemekkel bámult, talán a semmibe, talán
43 III, 60 | egész família megdöbbenve bámult rám.~- Mi történt önnel,
44 III, 66 | Dercs összerezzent… Mereven bámult az õsz nagy úrra.~- Még
45 III, 100| mosolyogtak.~Csak Titli bámult némán maga elé. Most már
46 IV, 64 | az egész.~…Most aztán nem bámult többé a kereskedõ.~Látta,
47 IV, 97 | kofa, ki elõször nagyot bámult, hogy bír az a törött lábával
48 IV, 121| pedig mereven gondolkozva bámult a falra órák hosszáig. Nem
49 IV, 148| lesütött szemekkel.~János úr bámult, egyre bámult, és egy szót
50 IV, 148| János úr bámult, egyre bámult, és egy szót sem szólt,
|