Rész, Fejezet

 1   1,  3  |       velünk a földet, amely nem a tied, világítasz elõttünk homályoddal
 2   1,  4  |           a táncosné: »fogj meg, a tied vagyok…«~- Az egy óra elmúlt, -
 3   1,  4  |           fiam… mert e pillanattól tied Erzsike. Most pedig menjünk
 4   1,  8  |           a táncosné: »fogj el s a tied vagyok«.~- Az egy óra elmúlt, -
 5   1,  9  |     mondaná: »te hoztál engem ide, tied az érdem, a dicsõség és
 6   1,  12 |       László, el ne felejtsd. És a tied?~- Én Feri vagyok - válaszolta
 7   1,  14 |           szeretem, de ám legyen a tied, vidd magaddal!~A veronai
 8   1,  14 |             Nem, Balduin; legyen a tied, minthogy kívántad - szólalt
 9   1,  14 |         talán olyan tiszta, mint a tied, kinek sejtelme sem lehetett
10   1,  14 |          azon? Éppen olyan, mint a tied. Éppen olyan galambot is
11   1,  14 |          de semmit sem értett.~- A tied õ - mondta Balduin mélabúsan -,
12   1,  14 |           mélabúsan -, mindig is a tied volt. Mikor õt Nápolyban
13   1,  14 |            utána tör.~- Most már a tied vagyok - szavalta Péter
14   1,  14 |            adom, vedd el, legyen a tied.«~Mari egy darabig húzódozott,
15   1,  15 |           fénylett.~- És ez mind a tied? - kérdé sóhajtva.~- Mind
16   1,  18 |        ablaknál és megmondom, hogy tied lesz-e a Bogárka.~Bizony
17   1,  24 | csodálkozva nézett Keviczkyre.~- A tied. Vidd el!~Ezalatt az egyik
18   1,  24 |       amint látod.~- Úgy? A ruha a tied. ~- Az se nem - dünnyögte -,
19   1,  27 |         mint a marmancs.~- Talán a tied az a topánka, te Judit?~-
20   1,  34 |        hallod-e? Amit kaptál, az a tied. Most már hagyd abba, Kolowotki,
21   1,  34 |              kinek a fia vagy?~- A tied! - szólt a gyerek, kevélyen
22  II,  17 |       hozzá csintalan mosollyal -, tied vagyok a kárhozatig.~Meghökkenve
23  II,  21 |       vitte, nekem dobta. Ne, ez a tied, mondá, ez téged illet,
24  II,  21 |         nem fogod visszaadni. Az a tied isten és emberek elõtt.
25  II,  38 |         haza, ez a haza, amelyik a tied, amelyik ellen harcol az
26  II,  45 |        királyi szavamra mondom - a tied.~Szemenoff egy percig sem
27  II,  59 |            neked ígértem, mindig a tied volt. Elviszem, leteszem
28  II,  60 |           percig várj még, a rózsa tied lesz, sírodra teszem azt
29  II,  60 |            még az éjjelen. A rózsa tied, jó anyám!~A leány a virágállványhoz
30  II,  60 |        ragyogni látszék.~- A rózsa tied, jó anyám! - ismétlé, s
31  II,  60 |          megyek! Viszem azt, ami a tied. Nem engedtem elrabolni,
32  II,  119|     párnáimat kibélelem. Mert én a tied vagyok az esküvõig, de az
33 III,  1  |          enyém, legyen a koronám a tied.« Hát hiszen elég nagy bolondság
34 III,  1  |      herceg vidáman -, ha nem is a tied a Brezina, van neked annál
35 III,  1  |    szólanál hozzá, ha ez az akol a tied lenne minden birkájával,
36 III,  2  |  támaszkodva.~- Te Kocsipál Gyuri! Tied lesz a furulyám, ha megáll
37 III,  28 |       megcsókolta szép lenhaját.~- Tied most már apai szeretetem
38 III,  131|     harmincezer aranyat kifizetsz, tied a vár s a birtok.~- Itt
39 III,  138|           vagy? A hangod egészen a tied. De mégis lehetetlen.~Az
40  IV,  19 |     hadnagy vitézségének miatta.~- Tied a vár s a környék - mondá
41  IV,  19 |          naplementig érünk, mind a tied legyen a vidék.~Azonban
42  IV,  19 |           akkor legyen a leányom a tied.~Így keltek össze Gedõ és
43  IV,  63 |         örömet okozott:~- Ez már a tied, ezt már neked nevelem.
44  IV,  127|          község feküdt - vigyed, a tied.~Azzal becsapta a mester
45  IV,  127|       székely nemes szemei.~- Ez a tied, Venetur. Ez a lencséért
46  IV,  127|      pataktól kezdve minden föld a tied!~- De meddig? - vágott közbe
47  IV,  127|     hazaérnek, soha többé Szeged a tied nem lesz. Pedig fogalmad
48  IV,  127|     föltétel alatt: legyen a vár a tied, de viselje az én nevemet.~
49  IV,  127|    Forgácsnak:~Vágd fiam, Forgács,~Tied lesz Gymes és Gács.~Nos,