Rész, Fejezet

 1   1,  5  |          lesz, ott fog feküdni a sír fenekén és sírján zöldelni
 2   1,  11 | meghempereg az ember. De itt még sír sincs ezen a kutya vidéken.~-
 3   1,  11 |        fordult Tereskey:~- Miért sír, anyóka, olyan nagyon?~-
 4   1,  13 |    kérésre, dörömbölésre, mint a sír.~Druzsba úr elszomorodott.~-
 5   1,  14 |       káröröm, szánakozás, három sír! Három sírban van az ura
 6   1,  16 |         a mi leányunk a szebbik. Sír, rí szegény azóta, mint
 7   1,  16 |          hanem egyre sóhajtozik, sír.«~Elment Iliánka, de az
 8   1,  17 |    Mihályhoz, hogy engedje meg a sír megnyitását s a halott megégetését.
 9   1,  17 |         meglássátok, üres lesz a sír, ha kibontják.~Ah, milyen
10   1,  17 |         Néhány csákányvágás és a sír ki volt bontva; elõtûnt
11   1,  20 |        hallgatott mélyen, mint a sír: sõt mikor a tojáshajigálást
12   1,  22 |       mert arról már úgyse tud a sír fenekén. No, azzal meg éppen
13   1,  24 |           Nini, a bácsika tintát sír.«~Az udvaron egy garázda
14   1,  26 |   ürüggyel, hogy az anyja nagyon sír a Hanka után, hát hazaviszi.
15   1,  28 |       rövid az élet, és hosszú a sír.~Koccintottunk, ittunk,
16  II,  4  |      szemlélgetni, mikor odabenn sír a Jancsi vonója, olyan keserves-vígan,
17  II,  5  |      pipa szörtyögését odalenn a sír fenekéről...~Dehogy hallom,
18  II,  5  |         Ezékiel bácsi, odalenn a sír fenekén?...~A téres õsi
19  II,  25 |          mikor Samuról mondják: »sír; megeredt benne a jóság
20  II,  33 |    hirdetõ táblát nézte.~- Miért sír, Erzsók? - kérdi odaérkezett
21  II,  33 |    magára. Kérdésére, hogy miért sír, a gyermek azt felelé, hogy
22  II,  36 |    könnyek peregtek.~- Atyám, ön sír? - mondá fojtott hangon
23  II,  39 |        fiatal Bátkyné háza ez, õ sír odabent. Talán halottja
24  II,  59 |  leghátulsó zugban egy szegényes sír áll. Letérdelt elõtte, kivette
25  II,  59 |          rózsát és odahelyezte a sír közepére.~Majd még közelebb
26  II,  60 |      fogyott, egyre közeledett a sír felé - gyönyörû kis leánnyá
27  II,  60 |    vezetett. Egy frissen hantolt sír elõtt, ott a szegényosztály
28  II,  66 |  borított hantok közt, végre egy sír elõtt állt meg, mely a sírkert
29  II,  129|      picike dombbal...~Száz apró sír üli meg a temetõ toldott
30  II,  131|      költõk... azután eltûnnek a sír éjjelébe.~A borospalackok
31 III,  1  |          végett. Tán alszik? Tán sír? Pedig olyan jól esnék Matyinak,
32 III,  1  |     amint kel? Látod, az jó, nem sír. Te se sírj hát! Csingilingi
33 III,  1  |          És lám, még csak nem is sír miatta.~Lapaj nem adja a
34 III,  1  |        adja a világért, hogy nem sír.~- Így, így, kis mókuskám!
35 III,  43 |        erõsen rugdalódzik, sokat sír és keveset eszik. Csúnya
36 III,  65 |          észre, hogy folytonosan sír. Mert még csak gyermek volt
37 III,  67 |  hangokon fejezi ki toastjaiban, sír és zokog keservesen.~A Deák
38 III,  111|         akasztani a hegedût. Nem sír már a nótán senki.~Cigány
39 III,  128|       Hát nem elég volt? Még egy sír kell, még egy sír.~- Csak
40 III,  128|        Még egy sír kell, még egy sír.~- Csak talán nem azt akarod
41 III,  148|      napbarnított arcán.~- Miért sír, öregapó? - kérdé Ágnes
42  IV,  44 |  képzelje mi történt? A sok száz sír közül hármat ástak fel olyat,
43  IV,  52 |        belülrõl.~Tehát a kicsike sír?~Vajon mi történhetik bent?~
44  IV,  80 |         a »Rövid az élet, örök a sír«-t és küszködve egy hitvány
45  IV,  142|        az apró bogarak, melyek a sír rögei közt járnak-kelnek,
46  IV,  142| freccsent valami), két bedülledt sír van… Az egyiken egy muskátli
47  IV,  144|         kicsikéjük - talán az is sír most; hamar átértették a
48  IV,  148|     ember az õ földi pályáján? A sír felé, Jaroszláv. A sír felé.
49  IV,  148|         A sír felé, Jaroszláv. A sír felé. Honnan késünk hát