Rész, Fejezet
1 1, 31 | utazás, az elszóródás.~A nagyasszony tehát a Vince lelkére kötötte
2 1, 31 | egy lovas ember jött. A nagyasszony küldte, pénzért fogadta,
3 1, 31 | Mihály nevû ifjú ember. A nagyasszony - úgymond - halálos félelmek
4 1, 31 | tovább a felelõsséget a nagyasszony elõtt, én megyek haza.~-
5 1, 31 | gondolatot, így állani a nagyasszony elé. - Inkább beugrik az
6 1, 31 | megérdemelném, hogy a nagyasszony összezúzza ezt a vén koponyát,
7 1, 31 | csöndesen, bágyadtan.~A nagyasszony a lábával toppantott.~-
8 1, 31 | volt, az ódon kúriában; a nagyasszony sem zsémbelt sokáig, múltak
9 1, 31 | Mosolygott ott minden megint. A nagyasszony violái az õszi verõfénytõl,
10 1, 31 | Lassan, lassan jobban lett a nagyasszony, azaz megszabadult a testi
11 1, 31 | mindjárt térült, fordult a nagyasszony (nem volt már egy csöppet
12 1, 31 | rágyújtani, mert perdült a nagyasszony, a karika se sebesebben,
13 III, 28 | főztem, mert mióta a szegény nagyasszony elhalt, ha csak szolgáló
14 III, 45 | Bezzeg mehetnék aztán a nagyasszony ábrázatja elé… Mármost hogy
15 III, 46 | võlegénye is meghalt), a nagyasszony is nem egy bajon ment keresztül
16 III, 46 | No, gyerekek - hajtotta a nagyasszony -, ez tartja ki a lakodalmatokat.
17 III, 46 | amint kigondoltam.~És a nagyasszony tisztes, mindig komoly arca
18 III, 46 | is errõl beszélt volna a nagyasszony, ha a két lányka össze nem
19 III, 46 | az ilyet nem élné túl a nagyasszony.~- Mindjárt az Ipolyba ugranám,
20 III, 46 | megvan… megkerült.~A fölriadt nagyasszony haragosan mordult rájuk:~-
21 III, 46 | A Csákó… a mi Csákónk!~A nagyasszony kidörzsölte apró kék szemeibõl
22 III, 83 | legelõbb - de már maga a nagyasszony is nyilván ébredezett, mert
23 III, 83 | lapockacsontjaira, de már akkor a nagyasszony is jött rohanva.~- Hol van
24 III, 83 | búcsúztatót komponált, szabó a nagyasszony gyászruháját varrta, piktor
25 III, 83 | Csak nem tesz ilyet a nagyasszony?~- Hogyne tenném? Látni
26 III, 83 | neki!~Maga is belátta ezt a nagyasszony, s húszéves korában elküldte
27 III, 83 | éppen aznap délben, mikor a nagyasszony halva feküdt.~Abban a levélben
28 III, 83 | iszen egészséges volt már a nagyasszony is. Másnap beemelték testét
29 III, 83 | végsõ rendeletében gyámnak a nagyasszony, elõbbre való dolga volt
30 IV, 4 | a kürt, s kopogtatnak a nagyasszony kamrája ablakán:~- Jönnek
31 IV, 101| nincs az az alkalom, hogy a nagyasszony ne úgy említse: »Leányom,
32 IV, 103| szerzõdés szerint, szép nagyasszony!~- No, hát jól van.~Kivett
33 IV, 127| szerzõdés szerint, szép nagyasszony!~- No, hát jól van.~Kivett
34 IV, 148| légynek se vétett, s ha a nagyasszony (Debernekyné, született
35 IV, 148| születni? - pirongatta a nagyasszony. - Mikor lovon kellett ülni,
36 IV, 148| aggastyánokkal dolgoztatott.~A nagyasszony váltig zsörtölõdött:~- János,
37 IV, 148| elmegyek, Anna, én menekülök.~A nagyasszony mérgesen toppantott a lábával:~-
38 IV, 148| te mamlasz? - riadt fel a nagyasszony. - Adunk nekik, hogyne adnánk!~-
39 IV, 148| nem haragszom - szólt a nagyasszony -, ti kénytelenek vagytok
40 IV, 148| Éljen Debernekyné!~A nagyasszony, aki a karzaton ült, majd
41 IV, 148| félelmetes fickó volt.~A nagyasszony aranyrámás nagy falitükrébe
42 IV, 148| kajlaszarvú tehénke volt, a nagyasszony kedves tehene.~Debernekyné
43 IV, 148| éjjel nem tudott aludni a nagyasszony. János úr hallotta sóhajtozni,
44 IV, 148| próbáld meg! - szisszent fel a nagyasszony kevélyen. - Rögtön itt hagyom
45 IV, 148| Reggel korán öltözött fel a nagyasszony, de azért a világért se
46 IV, 148| alázatos volt az arca.~A nagyasszony keményen rászólt:~- Mi tetszik?~-
47 IV, 148| egy szót sem szólt, csak a nagyasszony mondta gúnyosan:~- Nincs
48 IV, 148| barátkozol vele? - pirongatta a nagyasszony magyarul.~- Ne okoskodj,
49 IV, 148| Mit akarsz vele? - kérdé a nagyasszony.~- Lefestetem vele a jelenetet.
|