Rész, Fejezet
1 1, 2 | az öreg, zöld bárkában, melyrõl az a hír kering a városban,
2 1, 2 | egy logikátlan cselekedet, melyrõl nem is lehet tudni, hol
3 1, 2 | mint egy odacövekelt karó, melyrõl elszállt a madár.~A másik
4 1, 4 | odaláncolt a mozdulatlan röghöz, melyrõl meg voltak gyõzõdve, hogy
5 1, 4 | eszmemenetének gombolyagát, melyrõl a következõ cérnát gombolyítá
6 1, 4 | megtapogatta homlokát, melyrõl izzadság csurgott. Arról
7 1, 6 | odaláncolt a mozdulatlan röghöz, melyrõl meg voltak gyõzõdve, hogy
8 1, 7 | odaláncolt a mozdulatlan röghöz, melyrõl meg voltak gyõzõdve, hogy
9 1, 8 | megtapogatta homlokát, melyrõl izzadság csurgott. Arról
10 1, 9 | abba a fényes épületbe, melyrõl varjú, holló hirdeti károgva,
11 1, 9 | abba a fényes épületbe, melyrõl varjú, holló hirdeti károgva,
12 1, 24 | legnagyobb nevezetességét, melyrõl három költõ írt versenypoémát.
13 1, 24 | fejérõl, a hófehér ruhát (melyrõl annyiszor lesz még szó egy
14 1, 26 | szocializmus ütött ki a megyében, melyrõl nyugtalanító jelentések
15 1, 27 | vörös zsinórral hátul, melyrõl bojt lógott le.~- Hogyan?
16 1, 29 | a csikorgó éjszakán is, melyrõl történetünk szól, két lengyel
17 1, 31 | pirosló halom támad a szérûn, melyrõl egy ahhoz értõ seprûs ember
18 II, 4 | tudomány olyan história, melyrõl nem szereti az ember elmondani,
19 II, 6 | nekik is lesz szerencséjük, melyrõl a három vénkisasszony nagy
20 II, 16 | nyárban sárga jankliban, melyrõl két sor perlmutter gomb
21 II, 19 | hajtása megint csak a régi, melyrõl õ gyûjti a mézet. A »goldene
22 II, 22 | nagy terebélyes kõrisfa, melyrõl öreg emberek beszélik, az
23 II, 22 | a nedves trafikdohányra, melyrõl elõbb elmondá mindama válogatott
24 II, 23 | ügyvédmesterség ezer csínja-bínja, melyrõl egy-egy homályosító hályog
25 II, 24 | valamilyen elpancsolt vinkót, melyrõl nyomban az a gyanúja támad,
26 II, 26 | emberi ijesztõ csontváz, melyrõl mindaz hiányzik, ami szép
27 II, 26 | hajfürtökkel, angyali arcával, melyrõl a jóság és szelídség mindent
28 II, 35 | szokatlannak kell e hangnak lennie, melyrõl ily vallomás adható. Egy
29 II, 35 | dolog visszakövetelését, melyrõl tudják, hogy az enyém, akkor
30 II, 38 | volt egy óriási kõrisfája, melyrõl százéves emberek beszélik,
31 II, 38 | Azon tavaszi délutánon, melyrõl föntebb említést tettünk,
32 II, 72 | ezer boldog sejtelmével, melyrõl csak annak lehet fogalma,
33 II, 72 | a csodás, bûbájos arcra, melyrõl a menny minden üdvössége
34 II, 99 | benépesíték ama tartományt, melyrõl nincsen térképünk, sem földrajzunk,
35 II, 111| nagy, gömbölyû, piros arca, melyrõl pongyolán lecsúszott a fehér
36 II, 117| Bradleyhez intézett levél, melyrõl már egészen meg is feledkezett
37 II, 120| nagy jelentõségû látogatás, melyrõl akkorában igen sokat beszéltek
38 II, 127| legendák pedig ama tartományt, melyrõl nincs sem térképünk, sem
39 III, 1 | regényes legenda Selmecen, melyrõl mindenki tud valamit, de
40 III, 1 | abba a fényes épületbe, melyrõl varjú, holló hirdeti károgva,
41 III, 8 | lelke azon a dicsõ napon, melyrõl nem bánja különben, ha este
42 III, 62 | ezt a hallatlan esetet, melyrõl egy barátom értesít.~Szó
43 III, 75 | sajátszerû tapasztalat, melyrõl könyvet volna érdemes írni,
44 III, 87 | gúny. Olyan plánta lettem, melyrõl azt szokás mondani, hogy
45 III, 102| dacosan, megfogván kötényét, melyrõl tótos módra piros galandok
46 III, 109| komoly körbe jutottam!~E kör (melyrõl elképzelni sem tudtam, hogy
47 III, 132| legérdekesebb csúcsát, a Gályt, melyrõl csak azt tudom, hogy a Heves
48 IV, 132| közeledik az igézõ pillanat, melyrõl annyit álmodik öt évig az
49 IV, 136| mindig õrizte az arcát, melyrõl azt énekelték volt a poéták,
|