Rész, Fejezet

 1   1,  4  |           nyugalom helyére, azóta komor kedélye dacára, õ annak
 2   1,  4  | megszégyenülten horgasztá le szép komor fejét és sokáig nem felelt.
 3   1,  4  |          járva-kelve, az egyedüli komor alak a vigadók közt. Ismerõsei
 4   1,  4  |         napfény derült színt ad a komor hegyoromnak is. Tavaszi
 5   1,  8  |          járva-kelve, az egyedüli komor alak a vigadók közt.~Ismerõsei
 6   1,  9  |            A gróf ellenben rideg, komor, kegyetlen ember volt, a
 7   1,  9  |           melytõl az ódon templom komor falai is sugárzani látszottak…
 8   1,  9  |          nekem úgy tetszett, hogy komor este van, az égen fellegek
 9   1,  14 |        Szomorú eset - törte meg a komor csendet a madame érzékeny
10   1,  14 |      postára, lassan ment végig a komor, ódon postaépület helyiségeiben,
11   1,  14 |           természetesen úgy, hogy komor éj van, a temetõ sírhantjai
12   1,  15 |          elõbukkan a réti sas is, komor, sötétlõ szárnyaival, »de
13   1,  15 |     Király haragja, mint a felhõ, komor színbe vont mindent, a lovagok
14   1,  17 |     tisztáson kivillant egy ódon, komor épület, nagy kõfalakkal,
15   1,  19 |          Szaniszlóné) az újfalusi komor kastélyban töltötte a gyászesztendejét,
16   1,  20 |    fehérlik bambán, semmitmondón. Komor, kietlen csend van a szobában.
17   1,  25 |           új megyeház parancsoló, komor homlokzata s az elõttevaló
18   1,  32 |       pára mállik szét a semmibe, komor, fenyegetõ felhõk kóvályognak
19  II,  6  |          ön hazudik...~A közönség komor hallgatása ékesen szóló
20  II,  7  |            a »tót Ancsa« szolgáló komor birodalma, melyet csak a
21  II,  12 |          Igen, fiam - szól Álmos, komor tekintetét atyai szelídséggel
22  II,  13 |     Esküdjetek!«~A tribun szavait komor hallgatás követé. A tribun
23  II,  22 |          egy bágyadt mosolya, egy komor szempillantása befolyást
24  II,  33 |          elragadó, de mégis kissé komor. Talán gyászol valakit?~-
25  II,  38 |         dörmögé a báró, ki minden komor merevsége mellett talpig
26  II,  45 |         összeráncolta szemöldeit, komor, haragos lett s csakhamar
27  II,  51 |          vidám, fiatal arca még a komor üzleti helyiségnek is bizonyos
28  II,  69 |     Visszagondolok rátok. Látom a komor, méltóságos, ódon fedelet,
29  II,  116|          elfelejteni Máthé János; komor az õ arca, örökös felhõ
30  II,  134|      mindig, s el nem mosolyodik, komor méltóság ül a homlokán.~
31 III,  1  |      nyomott hangulat uralkodék a komor szobában, a sör azonban
32 III,  1  |          a többit elzárják elõlük komor, hóborította bércek.~A szelet,
33 III,  1  |     megmondani, mi lehet beljebb?~Komor õszi éj van. A csípõs szél
34 III,  6  |      süvölt, sikogat az erdõkben; komor, nehéz õszi felhõk gyülekeznek
35 III,  53 |           meg ezer fej körülötte… Komor arcok, tompa, elfojtott
36 III,  60 |    melynek majesztetikus külseje, komor szürke posztója, széles
37 III,  102|       árnyak suhannak elõ. Minden komor, ünnepélyes és méltóságos.
38 III,  112|        örökös mozgásban volt.~Egy komor esõs napon igen kevesen
39 III,  119|    magasan meredezik a Chots hegy komor orma.~Douch nem nagy hasznát
40 III,  138|  mosolygott erre az esküvõ-napra. Komor, haragos felhõk kóvályogtak
41 III,  148|    bezárta.~Az egész megyeházában komor, ünnepélyes csend volt.
42  IV,  15 |         fölvetette, végigjáratván komor tekintetét az embereken,
43  IV,  87 |         ez?~Sokszor kuporodtam le komor cellámban, fülemet egészen
44  IV,  105|          és csak borgis betûkkel.~Komor szerkesztõségi ráncok ültek
45  IV,  114|      jelent meg.~A középkor egyik komor fészkébõl indult ki tehát
46  IV,  127|      udvart képezve, nyüzsögtek a komor falak közt.~Itt fejeztette
47  IV,  142|      várta Klamarik úr; de a bíró komor ábrázatától megijedt.~-
48  IV,  144|            elmélyedõ, gondolkozó, komor egykedvûségét csak akkor
49  IV,  151|        szentencia ki volt mondva. Komor, mogorva csend nehezedett