Rész, Fejezet
1 1, 13 | fejét.)~- Az onnan van - feleltem -, mert a túlsó parton öreg
2 1, 17 | Nagyon, nagyon sajnálom - feleltem kedvetlenül -, mert a nevelõ
3 1, 19 | az a baj, Nagy Józsi, - feleltem - hát olyan kapitány leszel
4 1, 23 | önt illeti?~- Mit mond? - feleltem végtelen zavarral. - Ki
5 1, 23 | volt még nálunk?~- Soha - feleltem remegõ hangon.~- Meg akarja
6 1, 23 | Szemtelenség, ha mondom. De feleltem is a levelére olyant, hogy
7 1, 28 | van, Szlebenits Mihály - feleltem tréfásan -, de ez az örökös
8 II, 10 | Malõrben vagy!~- Nem hiszem - feleltem legénykedve. - Majd meglássák.
9 II, 14 | gazember!~- De mikor fáj ám - feleltem siránkozó hangon.~- Hát
10 II, 15 | szalutáltam, de én is mogorván feleltem vissza:~- Nekem az kell,
11 II, 17 | felelt.~- Majszterné néni - feleltem vakmerõn -, a sóhajtás értelmes
12 II, 34 | hozzám, melyekre könnyen feleltem. Kutatások is történtek,
13 II, 35 | sem hasonló.~- Csakugyan - feleltem hüledezve -, e hang semmi
14 II, 43 | nagyságos úr, hogy úgy feleltem amint történt. Igen fájlalnám,
15 II, 56 | örökkévalóság hétig.~- Sétáljunk - feleltem - és nézzük a nõket; ez
16 II, 77 | bácsi is, ugye?~- Nem - feleltem halálsápadtra válva.~- No,
17 II, 109| sajnálom...~- Nem tesz semmit - feleltem bosszúsan -, feküdjön ön
18 III, 2 | uram.~- Nem õ!… Dehogy õ - feleltem halkan vissza. - Amellett
19 III, 91 | Ránéztem és féltréfásan feleltem:~- Ezt a csont órát?~- Igen,
20 III, 102| A tubust próbálgattam - feleltem elpirulva.~- Persze, elunta
21 III, 102| emelte fel.~- Nem jön? - feleltem, s végtelen szomorúság tükrözõdhetett
22 III, 126| Igen egyszerû dolog - feleltem. - Az ember olyan értelemben
23 III, 126| Talán még lehetséges - feleltem fojtott hangon.~- Tegye
24 III, 129| lesz?~- Természetesen - feleltem.~Én egy kerületet sem ösmertem,
25 III, 129| ajánlkoztak.~- Jó, jó - feleltem én -, nagyon köszönöm az
26 III, 138| összeillõ pár?~- Ühüm! - feleltem némi gondolkozás után.~
27 IV, 1 | az asszony, én arra mit feleltem. Csak azzal vagyok tisztában,
28 IV, 1 | szól gúnyosan.~- Én… - feleltem tompán, rekedten. - Nem
29 IV, 1 | madár.~- Tudom is én! - feleltem tompán. - Oh, tudom is én?
30 IV, 13 | megdicsértem, s a következőt feleltem neki:~»Utánanézek, kedves
31 IV, 23 | magát.«~- Hát úgy is illik - feleltem fanyarul.~- De bizony nem
32 IV, 32 | fenyegetéseire pedig azt feleltem, hogy megvéd engem az Isten.~-
33 IV, 62 | számomra rendelem a lapot - feleltem.~- Úgy? - sóhajtotta szomorúan. -
34 IV, 82 | kérdé.~- A rendes dohányom - feleltem ártatlanul.~Négy-öt perc
35 IV, 82 | csodálkozva.~- Mindig - feleltem a legtermészetesebb hangon.~-
36 IV, 83 | hittem, tréfál, de mégis így feleltem:~- Magától értetõdik.~-
37 IV, 129| Mit árul, bácsi?~- Izét - feleltem tartózkodva - egy kis izét. -
38 IV, 131| tárgyamat.« »Egyik se kell« - feleltem nevetve. »Egyik se? De hát
39 IV, 132| Ne fecsegjen bolondokat - feleltem bosszankodva. - Az óriásoknak
40 IV, 133| utcákon.~- Hát aztán? - feleltem flegmával. - Annak is elkel
41 IV, 142| van, jól, asszonynéném«, feleltem nevetve és eltávoztam. Patakiné
42 IV, 144| ezt.~- Borul, fiacskám - feleltem neki egy ízben -, de miért
43 IV, 146| Munkácsy ecsetjét érdemelné - feleltem, talán csak azért, hogy
44 IV, 151| a feleségem.~- El, el - feleltem unottan -, ki nem állhatom.
45 IV, 152| újságba, de én csak azt feleltem: »No, azt bizony senki sem
46 IV, 152| próbált, de én mogorván feleltem:~- Semmi közöm a világhoz.
47 IV, 152| valami?~- Már most semmi - feleltem önkéntelenül -, de nini,
48 IV, 152| nagyon mérges egy tükör - feleltem -, magam is hallottam a
49 IV, 152| Hol lesz az úr?« Én azt feleltem, hogy a »Sárkány«-ban leszek.
|