Rész, Fejezet
1 1, 2 | Kálmán pedig mosolyogva dünnyögé:~- Fogott rajtunk a Sramko
2 1, 3 | kalapját, aztán keserûen dünnyögé foga közt:~- Ez bizony megbolondult.~
3 1, 3 | merõen nézett utána. Aztán dünnyögé magában:~- Milyen szép ez!
4 1, 4 | patvaristája, hehehe!~- Fogtõyé? - dünnyögé Miklós.~- Az én fiskálisomé.
5 1, 8 | szavam lenne…~- Oh, oh… - dünnyögé az öreg Bike, és nem kérdezte,
6 1, 9 | Ez már hiba, nagy hiba, - dünnyögé Matyej, s borsónyi izzadságcsöppek
7 1, 9 | Bizonyára csalódtam, - dünnyögé - nem az az indító ok, amit
8 1, 9 | tekintetes lábszárait.~»Hm, hm… dünnyögé magában. Késõn feküdtünk
9 1, 9 | Még nem is reggeliztem - dünnyögé dr. Szirupka keserûen. -
10 1, 9 | Ez már hiba, nagy hiba - dünnyögé Matyej, s borsónyi izzadságcseppek
11 1, 10 | vasban.~- Az ördögbe is - dünnyögé Gracza -, hiszen ez a Majgó
12 1, 10 | megvolna a tisztikarom - dünnyögé Gracza, s kevélyen lépkedett
13 1, 16 | legcsillagosabb.~- Álmodom-e - dünnyögé. - Hisz ez az indiai nábobok
14 1, 25 | Szegény fejedelem! - dünnyögé. - Most másodszor fognak
15 II, 6 | rajzolni a levegõbe, és azt dünnyögé félhangosan, inkább csak
16 II, 7 | szemeit...~- A különc! - dünnyögé a vén lány.~- És magyarázza
17 II, 38 | Szakasztott vérem ez is - dünnyögé az öreg.~A baronesz kérdésére
18 II, 43 | miattam akár az ítéletnapig - dünnyögé a tanító. - Majd ilyenkor
19 II, 65 | Fene goromba ember! - dünnyögé õméltósága, és egy pillantást
20 II, 72 | éppen nem tesz semmit - dünnyögé a kereskedõ. - Azért mégis
21 II, 75 | elveszteni a tételt. Nem, nem - dünnyögé szilaj daccal s vacogásnak
22 II, 99 | megrázva karját.~- Oh, miss - dünnyögé az kétségbeesett ábrázattal. -
23 II, 99 | Mennyire nem gyakorlati! - dünnyögé Kark apó behúzódva.~- Úgy,
24 II, 99 | szerelem cudar önzõ dolog! - dünnyögé midõn a társaságtól elszakadva
25 II, 113| Pál.«~- Az ördögbe is - dünnyögé Domándy ijedten -, a dolog
26 II, 115| rendõrség is mire való - dünnyögé aztán -, ha az ilyen tolvajpalántákat
27 II, 120| megy minden iskolában - dünnyögé magában -, akkor húsz év
28 II, 120| csak nincs a világon - dünnyögé - többet érõ dolog, mint
29 II, 127| karját.~- Oh, kisasszony - dünnyögé az kétségbeesett ábrázattal. -
30 II, 127| Mennyire nem gyakorlati! - dünnyögé Bodner apó behúzódva.~-
31 II, 127| szerelem cudar, önzõ dolog - dünnyögé, midõn a társaságtól elszakadva
32 III, 1 | sohasem látott ilyet.~- Hm! - dünnyögé és fejét csóválta. - Ezer
33 III, 1 | Ez már hiba, nagy hiba - dünnyögé Matyej s borsónyi izzadságcseppek
34 III, 2 | vetett magára s szomorúan dünnyögé:~- Teheted már akármelyikre!~
35 III, 8 | Azután sötét arckifejezéssel dünnyögé Kupcsik úr, mialatt a lépcsõkön
36 III, 8 | élhetnének.~- Hogyan? - dünnyögé magában - hivatalnok az
37 III, 14 | kezdek, nincs szerencsém - dünnyögé szomorkásan.~- Szegény Hiripi!
38 III, 30 | Ilyen lesz az enyém - dünnyögé, vagy pedig büszkén így
39 III, 38 | vetett az uzsorásra. Ostoba! dünnyögé a foga közül s úgy ott maradt
40 III, 44 | Akad… de bizony akad - dünnyögé ásítva s nyomban kihozott
41 III, 56 | asszony!~- Rossz matéria… - dünnyögé. - A negyedik diák rossz
42 III, 66 | Szívem már rég kemény kova - dünnyögé azután -, csak az kellett,
43 III, 87 | ment, és sokkal nyersebben dünnyögé: »Mit ténfereg a lábam alatt«.~
44 IV, 41 | értem.~- Menjünk a kertbe - dünnyögé, óvatosan lépkedve botosaiban
45 IV, 57 | elítéltétek hét évre.«~- Hüm! - dünnyögé furcsát sejtve Késmûves
46 IV, 86 | egy kicsit.~- Nem lehet - dünnyögé Pista -, menjünk!~Erre én
47 IV, 111| combjait.~- Elég kövérke - dünnyögé megelégedetten.~Majd egy
48 IV, 127| várnaggyal.~- Megfoghatatlan - dünnyögé Apul s ment egyenesen a
49 IV, 132| Pedig még milyen fiatal! - dünnyögé kedvetlenül, mintha csak
|